Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
JUBILEUMI KÖTET Somogyvár - bencés apátság A Szent László király által 1091-ben alapított bencés apátságot a Szentháromság, Szent Péter, Szent Pál és Szent Egyed tiszteletére szentelték fel. A történeti Magyar- ország, tatárjárás előtti, 80 Szent Benedek-rendi monostora közül ez volt a legnagyobb. Somogyvár monostora ma már Történelmi Emlékhely. A kolostor kerengője A kutatások már a 19. században megkezdődtek. A falu birtokosa, a Széchenyi család megbízásából, Mátray Gábor (1797-1875) 1817-ben kezdte meg a forrásadatok összegyűjtését. A későbbiek folyamán részt vett a romterület megtisztításában, illetve elkezdte az első feltárásokat. Halála után, 1895-ben, Gerecze Péter végzett kisebb, 11 napos, ásatást. Ezt követően. 1972-ben indultak újra az ásatások, Bakay Kornél vezetésével és a mai napig is tartanak. A település északi szélén, a 170 méter magas Kupavár, kedvező fekvése miatt már őskorban is lakott volt. Az egyik bronzkori kultúra (Somogyvár-Vinkovci) névadó helye. A bronzkori telepet és temetőt már az őskorban földsáncok védték a déli és nyugati, nehezen védhető oldalról. Az őskor legvégéről, a kelta korból, csak a szórványleletek kerültek elő, az időszak temetője a Kupavártól keletre található. Szintén csak szórványleletek vannak a római korból. A Kupavárhoz közel, a pamuki határban viszont nagykiterjedésű római telep, halomsírok és villagazdaság került lelő, utóbbi mellett kora népvándorlás kori temetőt is ismerünk. A somogyvári Kupavárban egyetlen avar szíjvég látott napvilágot, a korszak temetői a környéken megtalálhatóak. A kiváló földrajzi környezet és stratégiai fekvés miatt az első somogyi ispáni központ itt létesült. A bronzkori földsáncokat is felhasználva, faerődítést (ún. vörös sánc) emeltek, majd kőből és téglából, habarcsba ágyazott, alapozás nélküli várfalat építettek. A védművet később többször is megerősítették. Az ispáni vár belsejében, még all. században épült fel az első keresztelő és temető kápolna. A körülötte lévő temetkezések a 16. századig folytatódtak. A világi központ épületei még nem kerültek elő, csak kemencék, elképzelhető, hogy faépültek voltak a várfalon belül. László király (1077-1095) Koppány ősének tiszteletére, ezen a helyen kívánt nyugodni, ezért rendelte el itt a templom építését. A lovagkirályt 1095. július 29-én bekövetkezett halála után már az új templom fogadta be. 1173-ban földi maradványait Nagyváradra szállították. 1192. június 27-én, III. Béla követelő kívánságára, III. Ince pápa, szentté avatta Lászlót. Már a somogyvári sírnál számos csoda történt és ez folytatódott Nagyváradon is. A sírnak helyet adó templom méltó volt a nagy királyhoz. Alapító oklevele a párizsi nemzeti könyvtárban maradt meg. Helyét az esztergomi érsek vagy a veszprémi püspök jelölte ki. A hat pillérpárral három hajóra osztott, nyugati oldalán két tornyos templom hossza 57 méter, szélessége 25,2 méter. Alapozása a déli oldalon halgerinc formájában lerakott bazaltkövekből, az északi oldalon szabálytan kövekből állt. A falköpenyt faragott homokkő és tégla alkotja, a köztes részt habarcsba ágyazott kő- és téglatöredékek töltik ki. A templom északi része, beleértve a félköríves főszentélyt is, téglából épült. A falakat külső és belső falpillérek erősítették. A templomnak altemploma nem volt. Címert tartó herold alakja, bronz kisplasztika
