Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Németh Péter Gergely - Honti Szilvia - Költő László - Magyar Kálmán - M. Aradi Csilla - Molnár István: Mit rejt Somogyország földje?
Sámson küzdelme az oroszlánnal; kőfaragvány a nyugati kapuról „Szent Egyed miséje" románkori kőfaragvány töredéke 100 ÉVES A MÚZEUM A főhajónak síkfödéme lehetett, a mellékhajók nyitott fedélszékkel készülhettek. Később csillag-és hálóboltozat készült, ennek számos faragott kőemléke előkerült. A déli oldal kapujának több fríze, oszlopbélése is megmaradt. A központi nyugati kaput a falba beépített figurális kőfaragványok fríze díszítette: Sámson küzdelme az oroszlánnal, Tövishúzó, Szent Péter, Maiestas Domini, Isten báránya, keresztes angyal, szárnyas griff. A templom vakolt és festett belső díszítéséből csak töredékek maradtak meg. Az ablakok elhelyezését nem lehet rekonstruálni, ólomkeretes kerek ablakszemek azonban fennmaradtak. A főszentély oltára alól előkerült az ereklyét őrző vasalt ládika maradványa. A templom építése 1091-ben fejeződött be. László király és népes kísérete is részt vett a veszprémi püspök által vezetett felszentelésen. Az avatáson a kaposszentjakabi apátság alapítója Atha (Ottó) is részt vett. Mivel a királynak nem volt fiúgyermeke, és ezen bűne alól Szent Egyed oldozhatta fel, a monostort a franciaországi Saint Gilles (azaz Szent Egyed) apátjának rendelte alá. Kiváltságaikat többször megerősítik, II. Gelasius pápa 1118. évi bullája is előkerült a somogyvári ásatások során. A kolostor a templom északi falához épült. A legkorábbi kolostor része lehetett az a sekrestye, amit később kápolnává alakítottak át. Kezdetben itt őrizték az apátság könyveit és okleveleit. A kolostor díszudvarának területe csaknem 600 m2. Délkeleti sarkában volt a ciszterna. A kerengő padozata alatt 130 sír volt, egyháziak és világiak fakoporsós, kőládás és téglasírjai. Északi részen épült meg a tanácsterem, az írószoba, a konyha és az ebédlő. A keleti oldalon volt az apát kápolnája egy kis sekrestyével. Ez a két szárny valószínűleg emeletes lehetett és itt kapott helyet többek közt az imaterem, a hálóterem és az iskola. A 14. század 2. felében és a 15. század 1. harmada közt épült meg a nyugati szárny, itt betegházat építettek és talán zarándokházat is létesítettek. A 15. század végén átalakítások történtek, ekkor a káptalantermet padlófűtéssel látták el. Ugyanakkor a templom területét szűkítették. A felszabadult részen edényégető kemence, bronzöntőműhely és raktárak kaptak helyet. A monostorban a 13. század elejéig csak francia szerzetesek éltek. Az apátság virágkorában négy elöljáró mellett 15-20 szerzetes élhetett a falak közt. A kolostor hiteles helyként is működött, vagyis az oklevelek másolatát őrizték itt, az eredeti elvesztése, elpusztulása esetén, kérésre másolatot adtak ki. Az első oklevelet 1215- ben, az utolsót 1543-ban állították ki. Összesen közel másfél ezer oklevél készült Somogyváron. A törökkorban végvárrá átalakított kolostort és templomot 1556- banTujgun budai pasa csapatai elfoglalták és felnyújtották. Az első ásatások után, 1976-1980 között indultak meg a műemléki helyreállítások. 1986-ban újabb kiviteli terv szerint indult meg az újabb helyreállítás. 2008 óta a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának támogatásával és felügyeletével folyik a rekonstrukciós munka a Történelmi Emlékhely bemutatására. Németh Péter Gergely A kolostorudvar a helyreállított kúttáI és kerengővei
