Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Ábrahám Levente - Juhász Magdolna - Nagy Lóránt: Emlékképek az 1950-es évekből

JUBILEUMI KÖTET Milyen érdekes az élet! Ezelőtt talán 6 évvel megkeresett a pécsi televíziónak az egyik munkatársa, hogy menjek el a Balátára velük, mert filmet akarnak forgatni. Mondtam nekik, hogy nem tudok elmenni, mert azelőtt egy évvel veseoperációm volt, de szívesen megírtam a szakmai forgatókönyvet. Felvették a filmet és mie­lőtt összevágták volna, itt a szegedi televízió stúdióban együtt átnéztük. A címe: „A Baláta", ez az első film, amiben a téli Balátát is megörökítették. A pécsiek még helikoptert is kaptak, hogy fölülről filmezzék a területet. Az első Balátával kapcsolatos filmeket épp akkor forgatták, amikor kérvényt nyújtottam be, hogy áthelyezéssel hazajöhessek a szegedi múzeumba. Itt cserével nagy nehezen kaptunk lakást. Négy gyerekkel hazaköltözni, sok mindent hozni, ak­kor már nem egy láda, hanem egy hajónyi cók-mókom volt. A filmezést nem lehe­tett abbahagyni, éjjel-nappal dolgoztunk.- Miért hagyták ott Kaposvárt Miklós bácsiék? Flívott vissza a Tisza, de volt egy erkölcsi oka is. Én ott nagyon benne voltam a biológiai életben, elismertek. A gimnáziumi éveim alatt fölkértek, hogy az általános iskolai tanárokat képezzem át biológia tanárokká. Egész éven keresztül kétheten­kénti tanfolyamon oktattam. Ugyanígy, később aztán a földrajz szakosakat is átké­peztem. Tanítottam a dolgozók iskolájában délután, este pedig az esti iskolában. Közben még tanítottam az Építőipari Szakiskolában is, mivel nem volt pénzünk. Képzeljétek el négy gyerek! Reggel 8-kor kezdtem, este 10-kor végeztem. Tanítot­tam a taszári repülőtér parancsnokát, az ÁVO-os tiszteket, rendőröket, mindenkit. Közben minden vasárnap a nagytemplomba vittük a négy gyereket a fél 12-es nagymisére. Amikor a felnőtteket tanítottam sokat beszélgettünk szünetben, s egyszer csak előálltak azzal az ötlettel, hogy egy mezőgazdasági múzeumot akarnak csinálni a múzeumból és én legyek annak az igazgatója. Ez egy lehetetlen dolog volt, engem Takáts Gyula kért föl, ő az igazgató, akkor hogy a csudába lennék én, hogyan? Meg­szüntetnék ezt a múzeumot, csinálnak helyette egy mezőgazdasági múzeumot, tehát egy bábszerepet kellett volna eljátszanom. Erre semmiképpen nem vállalkoz­tam, ez nem lett volna becsületes dolog. De nem tudom, hogy mennyire ismeritek az akkori helyzetet, aki szembeállt, az legalábbis az állásával játszott. S miután ne­kem édesapám táblabíró volt, származásomnál fogva is nagyon könnyen ki lehetett kezdeni, meg hát templomba járó ember is voltam. Ebben a helyzetben nem lehe­tett olyat mondani, hogy igen vagy nem. Hanem csak azt lehetett csinálni, hogy úgyis haza akarok menni és sikerült a múzeumban elintéznem az áthelyezésemet, mert egy régi szegedi cserkészem volt akkor a múzeumi főosztályon. Végül is sike­rült elintézni a hazajövetelemet Szegedre.- Ez melyik évben volt? 1957 nyarán volt. Már a gimnáziumban is, amikor a tanárokat átképeztem, ott nagy akváriumaim voltak és ezzel az egész megyéből megfertőztem a tanárokat. Ők is akváriumokat csináltak. Én tenyésztettem az akváriumi aranyhalakat és vitték szanaszéjjel a kis falvakba, az általános iskolákba. Na igen, még azt akartam mondani, hogy a temp­lomba járást nagyon ellenezte a Somogy Megyei Oktatási Osztály. Volt ott egy osztályvezető hölgy, most nem tudom a nevét, de rendkívül agresszív valaki volt. Egyszer előálltak azzal, hogyha nem hagyom abba a templomba járást, akkor akár két hét múlva elveszíthetem az állásomat. De én azért sem hagytam abba. Nagyon derék igazgatóm (Merő Béla) volt, aki ugyan kommunista volt, de belátta, hogy ez nálam mit jelent. Mindig azt írta a titkos minősítésembe, hogy kiváló szakem­ber, de miután gyomorfekélyes és halálfélelmei vannak (volt is ebben valami), hát ilyen idealista, azért jár templomba. Kiderült, hogy akkor már föl voltam terjesztve Kossuth-díjra, de az a templomba járás miatt elúszott. Bár annak az évnek a végén kaptam meg mégis a kiváló tanári kitüntetést. Ilyen körülmények között és környezetben biztosan nem lehetett könnyen tudomá­nyos munkát végezni. Hogyan tudta a Miklós bácsi mégis publikálni a tanulmányait? Horváth „Dolfi" Adolf nagyon bíztatott, hogyha már csinálom, akkor legyen nyoma. Az akkori Somogyi Nyomda vezetője jó ismerősünk volt. Olcsón kinyom­ta az elsőt. Ezek ilyen kis lapok voltak. Azt hiszem éppen a „Vipera fekete változa­tának Somogy megyei előfordulása" volt az első. Saját költségemre ment, illetőleg ZK ‘ tv OJ ADATOK SOMOGY FLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ. Irta: MARIÁN MIKLÓS A* 103». évben a kaposvári JUppl-RAnai'' Múzeum Mámám Somogy vármegye területén gyűjtöttem. A* s'áMii adatok a gyűjt™ anyagából adódnak. A növénynevek előtt közölt számok gyár növényvilág kézikönyve" 1951. c. c rsrámára utalnak. SOO-JAVORKA: ..A ma inkáién közök növényfajok Munkámban DR HORVATH A. OLIVER, a pécsi múzeum bot»- nikusn hathatósan támogatott, «miért ezúton is köszön« temet feje zom ki. 3.1 PligtliUn Scolopcndnum (L.) NEWM. Szentbnlázs határában n Cserénfa-erdő kilométerekre elhúz.'dó mély vízmosásos rendszeré h.n i agy mennyi-égben ta álható, SOÓ szerint a dombvidéken csak kutakban, falukon él. (Id. m, p. 154). Egyébként a bóssénfal legeld .".reg kútjábói la begyűjtöttem. .15 Atplriiiuni firhtf HUDS. előkerült a törőkkel legeld kútja bél. Somogy-megyére új. 17 SalvinUi nn,(Wils L. A Somogyszob meüettí Batáta-tó őamocznr viljJgAb«" bőven (nDlhaló. tieUd Somogyro új. SOÓ megvénkivl «V a Dráva mentéről knall. (Id. m. p. 15H). As AtírmKMSa vaieuloM L. — amelynek egyetlen Műhelye ha­zunkban « Baláta-tó (Xd. m p. 829) — azonban többszöri szorgos ku- tatéo ellenére sem került eló. Attól tartok. h. gy Itt is kipusztult 18 Arnnilnm Lyeoetonnni L e*p, Vulparia (ERCHB.) SCH. et K. Somcyyban ritka. A Zsellckislak meHeUi .-időben elég szép számmal található. 319 OergexyMM Mtrbaenm VILI,. 800 szerint Dunántúlon .A.k Somogy kivételével található (id. m. p. 834). Előkerült Kaposvár k«r nyékéről. 403 EpKobium »Iontanám I., Dé!-Somogybán ritka SOÖ szerint A Baláta *6 mellett bőven terem. 480 Acnfuriotn-Piotatui» l„ a nagybajom! erdőben. Somogyin új. O «honossága nem biztos. itj 8 í^tcUy*.-" Mód, A VIPERA FEKETE VÁLTOZATÁNAK (VIPERA BERUS VAR. PRESTER L.) SOMOQYMEC/YEI ELŐFORDULÁSA IRTA MARIÁN MIKLÓS Alattam irodalmunk «gy részének adatai aserint a vipera Somogy megyében nem fordul élő. Az irodalom másik része szerint a dunán túli előfordulásra vonatkozóan csak bizonytalan adatok állnak re • delkeaésre. „A Dunán túli dombvidék felől nagyon kevés adattal rendelke­zünk" — Írja Méhely Lajos (Magyarország kurta kígyói Math és Termtud. Közlemények, Budapest, 1897. p. 428.) Dunántúli elnforduásárój egyáltalán nem szól a „Fauna Kegni Hungáriáé". (Reptil!,! «t amphibia c, kötet p 10. Budapest 1918) „A Dunántúlról is na Allöldrői nem ismerjük" irju a viperá­ról Lovassy Sándor iMngyirorsjág gerinces állatai és gazdasági vo natknzásaik. Budapest, 1927. p. 768.) bejérviry Gézáné ugyan megemlíti a vipera, mégpedig u preslcr változat ra umegyei előfordulását, de Somogy megyéről nem szál (Fojérváry Gézáné: Kígyóinkról. Az Erdő 1924. VIII, évi. p, 94.) Marián Miklós által dedikált tudományos közlemények A Kim. RÓNAI Ml /.H M KOZLKMKíNYKI Adatok a fehér gólya ((.'irónia c. cicoma L.) fészkelési viszonyaihoz Somogyiján, 1956-ban A múzeum első tudományos közleménye Marián Miklós: Adatok a fehér gólya fészkelési viszonyaihoz Somogybán 1956-ban 233

Next

/
Thumbnails
Contents