Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Ábrahám Levente - Juhász Magdolna - Nagy Lóránt: Emlékképek az 1950-es évekből
100 EVES A MUZEUM SOMOGYI ALMANACH Mariin Mikii.-: A BALÁTA GERINCES ÁLLATVILÁGA (l)rr Hm Ili la cin Srliul/yrliirl iinil tclitp WttÍHiltler>Kauna) A balátai kutatások első összefoglalója A Baláta kutatásának legújabb eredményei a Natura Somogyiensis sorozatban (2001) valamit a múzeum is be tudott segíteni. „Új adatok Somogy flórájának ismeretéhez", ez is a múzeum kiadása. Kutatási területem volt a fehér gólya országos és nemzetközi fölmérése. Ennek lényege volt, hogy a fehér gólyát minden magyar ember ismeri, tehát országosan föl lehetett mérni, hogy hány gólyapár fészkel Magyar- országon. Először megcsináltam a felmérést Somogyra, aztán már a Madártani Intézetnek külső munkatársaként megcsináltam az országra is kétszer, 5 évenként. Az első felmérés Kaposváron, a második már itt Szegeden jelent meg.- Szeretnénk megtudni, hogy Miklós bácsi miből doktorált? Csak akkor tudtam doktorálni, amikor hazajöttünk Szegedre, mert ugye itt helyben volt az egyetem, ahol jártam. Várjatok csak, azt hiszem '59-ben történt. Részben szerencse volt, mert annyira örültek a Balátának zoológus vonalon, hogy egy olyan terület az, amit nem ismertek. Kolozsvári professzor rögtön el is fogadta doktori disszertációnak. Állatrendszertanból, morfológiai földrajzból és őslénytanból doktoráltam. Hát ezek hozzám közeli tárgyak voltak, szerencsére akkor még nem kellett oroszból vizsgázni, mert később csak úgy lehetett doktorálni.- Milyen nagyobb kutatási témái voltak később Miklós bácsinak? Itt mindjárt bekapcsolódtam a Tisza-kutatásba. A Bakony-kutatás, a Somogy- kutatás, a szikesek kutatása, aztán a Tiszántúl kutatása a Fölső-Tiszán. Sopron környékén is kutattam, tulajdonképpen az Őrséget nem jártam be, de azt sajnálom is.- Ha Miklós bácsi is úgy gondolja, mi az évkönyvünkben nagyon-nagy megtiszteltetésnek vennénk a Zselici kutatásairól egy publikációt. Köszönöm szépen! Most egy nagy bűnömre világítasz rá. A Zselic-kutatást nem fejeztem be, itt van a rengeteg följegyzés, de már arra aztán nem is került sor, hogy publikáljam. (A szerk. megj. M. M. 1998: A Zselic kétéltű és hüllő faunájáról - Somogyi Múzeumok Közleményei 13: 291-304)- A somogyiak közül néhányon még emlékeznek a Miklós bácsi által készített Baláta kiállításra. Ezek az emberek most 50 év körüliek, s gyerekkorukban látták a kiállítást. Sajnos csak kevés dokumentumot őrzünk ebből az időszakból a múzeumban. Mesélne nekünk erről a kiállításról is? No, az a kiállítás, ami akkor megnyílt, nagyon szép volt. Minden finoman, kézzel megrajzolva Soós István érdeme. A legaprólékosabban minden kidolgozva kicsiben, egy kis szobában. Érződött rajta, hogy semmi gép nincs benne. Egy vitrinbe a Baláta-tóról készítettem egy makettet, ahol a vizet metszetben láttuk. A víz alatt is, meg a víz fölött is vízi növények és rovarok látszottak, rendkívül sok babra munka volt vele. A kis teremnek a végében egy egész nagy dioráma volt, abban voltak a gerincesek pl. vaddisznó.- A leltárkönyvek szerint a herpetológiai gyűjtemény egy része átkerült ide Szegedre, a másik része Budapestre. Igen.- A herbáriumi és a herpetológiai anyagon kívül volt a múzeumnak más természettudományi gyűjteményei is? Nem, rovargyűjtemény nem volt. Csak kitömött madarak, azok is tulajdonképpen a kiállításra készültek kb. 10-20 db. Hát semmi nem maradt meg?-Nem. Elképesztő a számomra, hogy mi lett abból az egyszemélyes természettudományos múzeumi gyűjteményből, ahhoz képest, amit most itt látok a gyönyörű fényképeken. Elképesztő és lelkesítő is számomra! Köszönöm szépen, hogy megmutattátok. Ó, igazán mi tartozunk a Miklós bácsinak köszönettel, hogy ilyen idős kora ellenére is fogadott bennünket és abból a korból származó tárgyakat saját emlékeivel keltette ismét életre. Ábrahám Levente - Juhász Magdolna - Nagy Lóránt
