Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
100 ÉVES A MÚZEUM Lóránt Zsuzsa: Papa, mama táncol, 1985 körül Kéri Ádám: Árammegszakító, 1977 Lugossy Mária: Történelemkönyv Földi Péter: Disznók, 1983 Geller B. István: Szertartások a növekvő városról, 1987 nyiségű, differenciált műfajú műcsoport. A legelső anyagban a Bernáth tanítványok (Eigel István, Mácsai István), a Fonyódi Iskola (Bráda Tibor, Szabados János, Szentgyörgyi József), somogyi elszármazottak (Klimó Károly) is erősen reprezentálva szerepeltek, és ekkor szereztünk olyan jelentős művészektől, mint Hincz Gyula, Gerzson Pál, Mészáros Géza, Váli Dezső, Bodóczky István további fontos alkotásokat. A grafikai gyűjtemény legszebb darabjai Földi Péter, Somogyi Győző, Rékassy Csaba, Reich Károly, Sulyok Gabriella, Stefanovits Péter, Szabados Árpád alkotásaival ekkor vált számottevővé. 1985-ben további 87 db, 1986-ban 147 db, 1989-ben 31 db mű került a lektorátusi vásárlásokból Kaposvárra: ezek között Váli Dezső, Barabás Márton, Fehér László, Tőig Molnár László és Vojnich Erzsébet művei a legkiemelkedőbbek. Ez utóbbi alkalmak során a szerzeményekben nagyobb arányban szerepeltek plasztikák: Katona Zsuzsa, Kaubek Péter, Berczeller Rudolf, Lóránt Zsuzsa faszobrai megalapozták a képzőművészeti gyűjtemény szobrászati hangsúlyait. E szoborművek egy további, fontos kaposvári gyűjteményegység kiindulópontjaiként szolgáltak, melyeket a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep tevékenységéhez kapcsolódva válogattunk ki. Az 1985-től kétévente folyamatosan megrendezésre kerülő Nagyatádi Országos Faszobrász Biennálé vásárlásos anyagából jött össze egy olyan kollekció, amely erőteljes művekkel reprezentálja a magyar faszobrászat legjelentősebb alkotóit. (Tornay Endre András, Berczeller Rezső, Farkas Ádám, Katona Zsuzsa, Lóránt Zsuzsa, Varga Géza Ferenc) Ez a gyűjtési profil a 90-es években is folytatódott, és alapítványi segítséggel a Fás kör tagjaitól szerzett meg további alkotásokat. 1989-ben a bárdibükki Goszthony Mária keramikusművész hagyatékából újabb 110 db mű, zömében festmények és grafikák illetve néhány kerámia és bútor került a gyűjteménybe. Ezekhez később, 1994-ben a művész további festményei és kerámiái, műtermének, műhelyének felszerelése, archív fotódokumentumok, levelezések és könyvek is kapcsolódtak, melyet Kádár Ferenctől és örököseitől vásárolt meg a múzeum. A Goszthony gyűjtemény a Rippl-Rónai Múzeum sajátos része, amely egy sokoldalú művész többfélejóformán a teljes életművet bemutató anyagából áll. A hagyatékban különlegesen értékes az archív adattári fotódokumentáció, amely a századelő birtokos társadalmi rétegének életmódját tükrözi. A sokrétű anyag jó része grafika: Goszthony Mária korai, aktivista ihletésű ceruzarajzai, a villachi száműzetés akvarelljei, illetve a késői, Bárdudvarnokon készült akvarell tájképek csoportja. A második anyagrész olajfestményekből áll, és a művész Olaszországban készített posztimpresszionista tájképeit foglalja magába. Rendszerváltás után: az 1990-es évek Az új korszak a Rippl-Rónai Múzeum kortárs művészeti infrastruktúrája szempontjából komoly veszteségekkel indult: Kaposvár legnagyobb, reprezentatív kiállító- helye, a Somogyi Képtár funkcióváltozás miatt bezárt: az új megyei önkormányzat forráshiányra hivatkozva eladta az OTP-nek. Az intézmény megfelelő kiállítóépület nélkül maradt. A nagyobb szabású időszakos kiállítások helyszínéül csak a múzeumépület nagyterme maradt meg, ami jellege miatt valójában alkalmatlan volt erre a célra. A Somogyi Képtár nagyméretű installációinak nagyterembe való beépítésével ezt az adottságot az első években valamennyire javítani lehetett, de a terem részleges felújítása után, 1996-tól a lebontott paravánrendszer nem került 188
