Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Géger Melinda: Képtár a jelennek: a modern gyűjtemény
JUBILEUMI KÖTET Gyémánt László kiállítás, Nagyterem, 1996 Válogatás a Rippl-Rónai Múzeum elmúlt 10 évének kortárs művészeti gyűjtéséből, Nagyterem, 2000 visszaállításra. Eredeti elképzelések szerint a reprezentatív bálterem többcélú funkciót kapott volna (pl. a megyei önkormányzat alkalomszerű ünnepi üléseinek színhelyeként), ez a feltételezés szerencsére nem valósult meg, és a terem továbbra is elsősorban múzeumi - képzőművészeti - kiállítótérként funkcionált. A beépített képhordozó-rendszer helyére mozgatható, lábas paraván-installáció került, ami a képtári tér kiállítási jellegét lerontotta. A következő években volt meghívott művész, aki emiatt utasított vissza a kiállítást. A megfelelő kiállítótér megszűnésével vége szakadt a gyűjteménygyarapítás szempontjából fontos reprezentatív, sok- szereplős kiállításoknak, és olyan rendezvényekről, mint a Dunántúli Tárlat vagy a somogyi tárlat, le kellett mondani. Műfajhoz kötött biennálé nem kapcsolódott a városhoz. Bár a múzeumtól független Papírművészeti Biennálé Kaposváron történő megrendezésével lépések történtek e cél elérése érdekében, néhány év után ez a programsor is elmaradt. A rendszerváltással megszűnt a gyarapítás egyik forrása, a Fonyódi Alkotóház művésztelepe is, amit az önkormányzat más célokra értékesített. A fenntartó megyei önkormányzat nem pusztán a megszakadt rendezvénysorozat folytatásához nem tudott támogatást adni, de még újabbak megvalósításához és a szisztematikus műtárgyvásárláshoz sem. A helyi mecenatúra szerepét fokozatosan a város vette át, amely saját kebelén belül létrehozta a Somogyi Képtár utódintézményét - immár Kaposvár Város Önkormányzatának irányítása alatt - egyelőre szakember, önálló gyűjtemény és gyűjtési koncepció nélkül. Az állami beszerzéseket illetően még 1988-ban indult egy új struktúra, amely azon alapult, hogy a múzeumok saját igényeit vegyék figyelembe, de a rendszerváltás után a központilag szervezett nagy állami vásárlások megszűntek. A minisztérium olyan művek vásárlását segítette, amelyek az intézmények gyűjtési profiljába jobban illeszkedtek. Ekkortól kezdődött a pályázatos rendszer, amely egy bizottság segítségével értékelte a beadott kérelmeket. Ezzel párhuzamosan a múzeumok saját vásárlási keretei és a fenntartó önkormányzatok támogatásai olyan mértékben csökkentek le, hogy lehetetlenné tették nem csak a 80-as évekhez, de a korábbi korszakokhoz mérhető beszerzéseket is. Mára ezek az összegek is - néhány kivételtől eltekintve - teljeséggel megszűntek. A Rippl-Rónai Múzeumra is érvényes ez a tendencia: a 90-es évek költségvetésében vásárlási támogatásra nem jutott pénz. E forráshiányos helyzetet a Nemzeti Kulturális Alap műtárgyvásárlási pályázatai enyhítették. A rendszerváltást követően egyik törekvésünk az volt, hogy a megszűnő vagy átalakuló intézményektől átvegyük a még meglévő, de bizonytalan sorsú gyűjteményeket. Elsőként egy 103 darabból álló, 1960-70-es évekből származó és a Megyei Tanács által vásárolt - jobbára megyei képzőművészek heterogén anyagát tartalmazó - anyagrész került a múzeumba. A pártbizottságok képzőművészeti anyagának egy kisebb részét szintén átvettük. 1995-ben további, 154 db-os kortárs képzőművészeti anyaggal bővült a gyűjtemény, amikor a Megyei Önkormányzat az 1975-től 1990-ig működő Fonyódi Alkotóház képzőművészeti gyűjteményét adta át. A műveket az alkotóházban pihenő művészek ajánlottak fel ott-tartózkodásuk fejében. Mivel az alkotóház működtetésének körülményei lehetetlenné tették a múzeumi szempontú, tervszerű gyűjtést és a művek nem speciális szempontok alapján kerültek egymás mellé, és az anyag rendkívül esetleges és heterogén. Összetétele inkább a megye meSomogy képzőművészete, 1945-1990. Géger Melinda és Gruber Attila, 1998 Miek Coppens, Jancsikity József, Lieber Erzsébet és Jónás Péter képzőművészek a Szinyei Merse Pál Társaság kollektív kiállításának megnyitóján, 2004 189
