Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
JUBILEUMI KÖTET hézségei hamar elsimultak. Nem - nálunk akkor már, sajnos, nem volt semmi cserél- nivaló, hacsak a kis akvarelljeimet nem számítom, melyek a falakon díszelegtek. Első munkáim voltak ezek, egy ellenállhatatlan kívánságnak igénytelen próbálkozásai. Ott volt a holdvilágos tó a várrommal, aztán a vízimalom kacsákkal, mindannyi színes levelezőlapok másolatai. Ödön bácsi szerint azonban „szabadon" és „nagy készséggel" előadott lapok. Később kiderült aztán, hogy ő nagy barátja az efféle„szabad"előadás- nak amit sokkal ismertebb kifejezéssel modern művészetnek is hívhatunk. Ödön bácsi rögtön felmelegítette a légkört ahová betért. Kedves, joviális arca volt. Nagy szemét a mély szemalatti ráncok és a magasra húzott szemöldök állandó csodálkozóra maszkírozta. Nagy figyelemmel nézte az aquarelleket. Tempós figyelemmel, mint akinek rengeteg ideje van. Máig sem hiszem, hogy e kis művek megérdemelték a figyelmét, de ő szívesen időzött még a képek részleteinél is.- Jöjjön csak el hozzám egyik délután - mondta - mutatok majd képeket magának... Hallott már a bátyámról, Józsefről? Nem, én bizony nem hallottam akkor még róla. Csak a szegedi Kultúrpalota emléke élt bennem és legfeljebb a képeslapok festőinek nevét jegyeztem meg. De Ödön bácsi legyintett: - Ezeket majd nyugodtan elfelejtheti. Gyanúsan kezdtem szemlélni képeslapjaimat, bár egyelőre elképzelni sem tudtam, mi lehet ezeken kivetnivaló. Nekem határozott hajlamom volt az ilyen hangulatok iránt. Ahogy a papírkereskedésben a lapokat megvettem, nagyot dobbant a szívem. S a vízimalom... mi baja lehet neki ezzel? Már a képecskék tárgyaihoz is vonzódtam, s vonzódom azóta is. Van-e szebb, mint egy öreg vízimalom, öreg fűzfáival, s kedves álmosító zakatolásával? S mit jelent az, hogy „szabad előadás"? Ödön bácsinál persze mindez rögtön kiderült. Másnap ott voltam nála. A kanyargós kis kerti út a konyhába vezetett. Már ott lenyűgözött a benyomás: plafontól a padlóig függtek a képek. Kép volt kép hátán, a lábasok mellett, a stelázsin, a konyhaszék mögött, még a tűzhely fölött is függött egy kicsinyke.- Tessék csak beljebb - kiáltott Ödön bácsi a szomszéd szobában egyik kényelmes karosszékből kikelve. Mikor látta, hogy ámulva állok a konyha közepén, mindjárt hozzátette: - Ez itt kint csak a gyengébbje - tudja, mégis félek, hogy a jobbaknak megárt a konyhagőz. - S már mentünk is beljebb. Mindenütt ugyanaz: kép kép hátán, még a kerevet mögött is. Oda éppen a Gulácsy kép került, egy ördög, amint meztelen nőt cipel.- Ez a tapétaszisztéma - világosított fel Ödön bácsi. - Én rosszul is érezném magamat, ha a falból kilátszana egy darab. Legyen csak befödve. Úgy van itt, mint a régi galériákban. Látott már régi festményeken múzeumtermeket? Négy szoba volt itt, egyik zsúfoltabb, mint a másik. Rippl-Rónai József: Apánk, 1900 körül Tucis János: Rippl Rónai Ödön, 1914 Rippl-Rónai József: Aszalói állomásfőnök (Rippl-Rónai Ödön), 1901 körül 135
