Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)

Horváth János: Képek tára Pannóniában

100 ÉVES A MÚZEUM Rippl-Rónai Ödön, 1895 körül Rippl-Rónai Ödön vasutas ruhában áll bátyjával Rippl-Rónai Józseffel Fiúméban, 1904 körül továbbá személyes barátként, egykori gimnáziumi osztálytársként Rippl-Rónai Jó­zsef helybéli érvényesülésében is segédkezett. Rippl-Rónai hazai mentort keresve, sorra látogatta a földbirtokosokat. Bárdudvarnokon, Goszthony Mihályék szívesen látták őt, mert Mária leányuk festőnek készült. Somogy tehetős embereinek körében nem volt divat a képzőművészeti me­cenatúra. A szépirodalomnak viszont jelentős bázisa volt. A festmény iránti igény jobbára a közéleti vezetők és a módos családfők arcképére szorítkozott, amelyet két ide honosodott festő hullámzó színvonalú működése sikeresen kielégített. Az olasz arcképfestő Luigi Galimberti 1881-ben telepedett le Kaposváron. Mindjárt megfestette a városi panorámát. Rövidesen felhagyott a festészettel, mert nem volt rá lakossági igény. Bacskay Béla 1892-ben jött a városba és a hivatalos körök, a me­gye és város földbirtokosainak megrendeléseiből élt. Élete végén a Cseri városrész szegényházába került. Utcát sem neveztek el róla. Az autonóm művészi kép kínálata a karácsonyi tárlatok nyomán kezdődött 1904- től 1908-ig minden évben az újonnan épített Anna utcai elemi iskolában. A helyi új­ság megírta, ha valaki képet vásárolt. 1905. decemberében Rippl-Rónai önálló kiál­lítást rendezett Kaposváron. Azt mondhatjuk, hogy a század eleji Magyarországon Kaposváron művészeti közélet zajlott. A más városokhoz képest kivételezett közön­ség találkozhatott a tradicionális- és a legmodernebb stílus irányzattal egyaránt. Nagyon lényeges a zsidó polgárság körében megindult fejlődés. Kunffy Adolfot (1838-1934) megnevezhetjük, mint mecénást. Hangyaszorgalmú földbérlő-gaz- dálkodással lett földbirtokos és új nemes. Fiatal korában Itáliában volt katona Gari­baldi seregében. Ott figyelt fel arra, hogy a múzeumokban őrzött képzőművészeti kincsek meghatározó szerepet visznek az ébredő nemzeti tudat számára. Tanítta­tással nem kevés tőkét fektetett festőművésszé vált fiába. Ezer holdas somogytúri földbirtokot adott számára, hogy ne érhesse a művészeket gyakran kísértő nélkü­lözés. Nincs hasonló ember Somogybán, aki annyit áldozott a művészetre, mint ő. Megérhette, hogy fiának, Kunffy Lajosnak a festménye nagy múzeumok falára ke­rült. A kaposvári Fleiner Móricz ügyvéd és felesége szívélyes viszonyban állt Rippl- Rónai Józseffel és Ödönnel. Keresték, támogatták a tehetséges fiatalokat, például Bernáth Aurélt és Balázs Jánost. Goitein Mór (sz. 1864.) kaposvári régiségkereskedő 1885-ben alapított üzletének kirakatában majdnem mindig volt egy Rippl-Rónai kép. Kozma Sándor (1896-1944), az iparművész Kozma Lajos testvére képkereske­dést nyitott a belvárosban a két világháború között. Már a fejezet címben utaltunk rá, hogy Kaposvár büszkélkedhetik egy műgyűj­tővel, egy nagylelkű adakozóval, aki műkincs vagyonát múzeum alapításra szánta. Az adományozási gesztus miatt ritka kaposvári egyéniség nem volt gazdag, s nem tartozott az előkelő társadalmi körbe. A város nagy művész szülötte, Rippl-Rónai Jó­zsef (1861-1927) festőművész testvéröccséről van szó, Rippl-Rónai Ödönről (1865- 1921), aki foglalkozására nézve vasutas volt. Szembesülnie kellett azzal az előítélet­tel, hogy méltóságot és tekintélyt csak föld birtokkal lehet szerezni. Tetteit és szavait csak a címek előzetes bejelentése alapján veszik komolyan. A Magyar Állam Vasutak szerény bérezésű tiszti létráján araszolgatott előre a nyugdíjazásáig. Büszkén viselte az egyenruhát, de méltóképpen egy fehér kalapos, civil arcképe maradt meg az utókor számára. Az arckép egy Rippl-Rónai festmény, amely emblémaként szerepel a Fő utcai múzeum épület bejáratánál, mert az a festmény - gyűjteményéből ren­dezett kiállítást reklámozza. A plakáton is látható az új státuszú modern kaposvári polgár: a műgyűjtő - múzeum alapító. Rippl-Rónai József kaposvári polgárokról festett arcképei az új, általa minősített elitet mutatják be. Roboz István író és lapszerkesztő, gr. Somssich Géza és felesége, Kunffy Lajos és felesége, Csukly Károly jegyző és felesége, Ullmann doktor és csa­ládja, Holló ügyvéd és családja, Halvax ügyvéd és családja, Darnay vaskereskedő. Róluk és másokról is festmények, de Wolf tanácsosról, Poór ügyvédről, Langsfeld fényképészről barátian viccelődő rajzok születtek. Rippl-Rónai Ödön civil leleményességét és egész magánéletét a műgyűjtői szen­vedélyre fordította. A Fiume és Somogyaszaló vasúti közlekedési vonalon kiépült állomásokon kapott hosszabb-rövidebb ideig kinevezést. Mindenütt előtérbe ke­rült műgyűjtői volta. Fiúméban írta 1906-ban az újság, hogy „Méltán műtárlatnak nevezhetnék a Germánia utza 44. szám alatt lévő képgyűjteményt, melynek Rónai Ödön,Rippl-Rónai Józsefnek, a jeles impresszionista festőnek öccse a tulajdono­sa." Jövedelméből csak korának, a XIX. század végének és a XX. század elején élt modern művészek képeire tellett. A modern irányzatú festészet volt a gyűjtemény 132

Next

/
Thumbnails
Contents