Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
JUBILEUMI KÖTET profilja. Annakidején modern művészeti kollekció összeállításában csak a nagyon gazdag Nemes Marcell állt felette. Az új és szokatlan látáskultúrát megteremtő festményekhez olcsóbban hozzá lehetett jutni, minta régebbi korok nagy mesterműveihez. Rippl-Rónai József tanítgatta öccsét a festészet modern kori problémáira, azokra a stílus kérdésekre, amelyek őt, mint új utat teremtő festőművészt aktuálisan foglalkoztatták. A több, minttízévig Párizsban élő művész igyekezett bevonni a Kaposváron érte aggódó családját a szegénységet vállaló művész sorsba. Rászorult a hazaiak támogatására. Ödön élelmiszer csomagjai létalapul szolgáltak. A legújabb művészi törekvések, amelyet mesterétől, Munkácsytól elszakadva Rippl-Rónai művelt, csak Ödönben talált megértő figyelemre. A levelezésükben ma is tanulságos sorok olvashatók a művész és közönsége közti egymásra találás kérdéseiben. Az oktató, beszámoló levelekhez illusztrációként kis méretű, modern alkotások érkeztek Ödönnek. Nemcsak a testvértől, hanem a párizsi festő barátoktól is hozott képet számára a posta. Két alkalommal járt Ödön Párizsban. Összeismerkedett bátyja kollégáival, köztük egy Knowles nevű skót arisztokrata festővel. „Avval te nem sokat törődjél, hogy mily műfajú dolgot küld neked Knowles. A fő az, hogy szép legyen. Meg lehetsz győződve, hogy sem én sem ő nem küldünk neked, különösen a legújabb időktől fogva oly dolgokat, amelyek nem jellemeznék legszebben a mi intentióinkat - természetesen ez legtöbbször azzal fog járni, hogy neked nem fog tetszeni, kivéve azt az esetet, ha gondolkozásban teljesen velünk tartasz. Egy szép foltot többre becsülve, mint egy nagy rossz képet!!?" - írta a művész.- Rippl-Rónai Ödön tehát egyenesen Párizsból kapta az új festői irányzatokról szóló iskolázást: „Ezen művészek nevei előtted nem ismeretlenek - talán csak P. Cezanne-t (Szezán) nem ismered - hacsak a Revue Blanche-ban nem láttad sajátkezű arcképét? Öreg úr, a legrégibb francia modern impresszionista és a legnagyobb mesterek egyike. Nekünk mintaképünk. Tavaly nyáron beszélgettem vele mintegy 16 órán át - igen érdekes - egyszerű nagyon szerény öreg úr. Panaszkodik, hogy nem tud elég jól festeni, még mindig nem érte el czélját. A többiektől neked is van lythográfiád - azt hiszem az országban csak neked van. Büszke lehetsz igazán oly sok szép dologra, amely körül vesz magányodban." Rippl-Rónai Ödön 1911-ben felmondta a vasúti szolgálatát, nyugdíjba ment. Minden idejét a művészetnek szentelte. A régiségek közti búvárkodás közben, nagy szerencsével olykor-olykor hozzájutott régi olasz és osztrák festményekhez. Például két Guercinohoz is, amelyek eladásával az új életszakaszt megkoronázó pénz állt rendelkezésére. Múzeuma érdekében tízezer koronáért vásárolta meg Kaposváron művész bátyjának Fő utcai házát. Az„enteriör képek" születésének színtere ugyanis az 1908-as Róma-villa megvételekor üressé vált. A műgyűjtő odaköltöztette a képeit, és a város művészeti közéletébe igyekezett beilleszkedni, mint múzeum tulajdonos. Nyomdai úton szerkesztett röplapot osztogatott a következő felirattal: „Rónai (Rippl) Ödön Magán Múzeuma a szépművészetek ipar és népies művészet köréből. Kaposvár, Fő utca 54. szám. Rónai (Rippl) Ödön műgyűjtő hat teremben elhelyezett hazai és külföldi festményeinek, szobrainak, szőnyeg- és antik bútorainak, nemkülönben népművészeti faragványainak, kőedény, üveg, porcelán, hímzés és ötvös műtárgyainak betűsoros jegyzéke." 1912-ben a Polgári Olvasókör elnökévé választották. A Turul Szálló kávéházában külön „művészasztalt" tartott fenn. Az új szellemi vezérek párizsi és pesti mintájára lefoglalt alkalmi „hivatalt", ahol a festészet modern eszméit hirdette a kaposváriaknak. Ne magas röptű elméleti előadásokra gondoljunk, hanem a hallgatósághoz igazodó párbeszédre. Bernáth Aurél ifjú korában fültanúja és részese volt a társalgásoknak. Szerinte Ödön bácsi volt a kaposvári Szókratész. Fia Rippl-Rónai József lejött a Róma-hegyről korzózni, betért öccse társaságába. Diskurálás közben a művész folyton dolgozott. Az éttermi szalvétára és a számla papírokra humoros szöveggel kísért rajzokat készített, azokkal követte a beszédtéma alakulását. Az így született művekkel Ödön szabadon gazdálkodhatott. Maradtak ránk is Turul fejléces rajzok. Amikor Ödön egymaga volt a társaság feje, ő készített pasztellrajzokat. Arról nyomban másodpéldányt csinált oly módon, hogy a porózus képre ráborított egy tiszta lapot és arra bizonyos mennyiségű pasztellt átnyomtatott az előzőről. Bátyja stílusát követő kontúrozott arcképei jól visszaadták a modell karakterét, de a dilettantizmus naiv vonása kiütközött. Rippl-Rónai József: Ödön Öcsém, 1906 Rippl-Rónai József: Ödön öcsém a Turulban (Zödike micsinál a Turulban), 1912körül 133
