Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
JUBILEUMI KÖTET Képek tára Pannóniában Rippl-Rónai Ödön a múzeumalapító „Azok az igazi koldusok, akik a művészetet nem tudják élvezni. Mert az éhezőknek ételt lehet adni, hajléktalannak hajlékot, deakinekalelke üres, azon nem segíthet senki. A lélekben hajléktalanul, éhezve járhat az élet útjain az idők végezetéig." Rippl-Rónai Ödön 1912-ben a Kaposvár, Fő utca 54. számú ház falán ez a feliratú tábla állt: Rónai (Rippl) Ödön Magán Múzeuma. Az oda belépők kaptak egy nyomtatott cédulát a fent idézett szöveggel. Az egyik szál ez lesz, amely visszavezet a Rippl-Rónai Múzeum keletkezéséhez. A másik szál a Somogy Megyei Múzeum Egyesület története. Somogy megye muzeális képgyűjteményének létrejöttét kutatva, elsőként a Somogy megyei Múzeum Egyesület művészettörténeti irányú tevékenységéttekintjük át. Az 1909. január 31-i alakuló ülésen „elhatározták, hogy megkezdik a vásárlásos tárgygyűjtést is, különösen néprajzi és népművészeti anyagból". Képzőművészetről sokáig nem esett szó a dokumentumokban. Az olvasóink számára az alábbiak során kirajzolódik majd egy közkeletű elképezés arról, hogy mit tartottak„múzeum- ba valónak"a festmények közül. - Azokat a műveket, amelyek már „kiállták az idők próbáját". A kortárs művészek képeiről, különösen a vitatott modernekről, nem tudták eldönteni, hogy értékes, vagy nem. Nem értettek ahhoz, hogy rögtön meglássák az értékes és nem értékes közti különbséget, mint a jó érzékű műgyűjtők. Az olyan egyesületnek, mint a somogyvármegyei, kellett a történelmi távlat segédlete. Az egyesület elnökének, gróf Somssich Gézának volt festészeti érdeklődése. 1909-től 1928-ig elnökölt a múzeum egyesület élén. Nyitott volt a Franciaországból hazatelepült Rippl-Rónai modern művészet melletti agitálása iránt. Rippl egyébként a negyvenfős egyesületi választmánynak tagja lett. Köztük volt Dr. Gulyás Gyula tanfőfelügyelő, a hagyományossá vált karácsonyi tárlat szervezője, maga is kortárs, de tradíciókhoz hű alkotók műgyűjtője. Például az ő általa rendezett 1908-i „Somogyi művészek kiállításán" Rippl, Vaszary, Bosznay, Kunffy, Unghváry, Olofson, Galimberti, Szentes, Kopits és Ihrig szerepeltek. A múzeumi gyűjtés számára egy ilyen kiállításnak sajnos nem volt hozadéka. Az adományozások, ajándékok mozdították meg a tehetetlen állapotot. A ránk maradt műveket a művészileg nem értékes, hanem a helytörténetileg becses kategóriába sorolhatjuk. Kopits János (1872— 1944) helybéli pályakezdő festő és a Kossuth szobor alkotója 15 db-os sorozatot festett Kaposvár belvárosáról, az 1890 körüli városképről. Ez fémjelzi az első tíz év szerzeményeit. A második tíz évben váratlanul bekövetkezett gyarapodás története lesz e fejezet fő témája. Kész múzeum hullott a meglepett civil testület ölébe úgy, hogy az 1921-es gazdagodással nem tudták, mit kell kezdeni. Nagyon lassan nőttek hozzá a feladathoz. Mielőtt ismertetnénk a lényeg szerinti múzeumalapítást, egy példával jellemezzük a Múzeum Egyesület gyűjtő módszerét. Kezünkbe került az egyesület felbuzdult hangú levele Bacskay Béla (1860-1938) Kaposváron élő festőművészhez. Az akadémikus stílust képviselő Bacskay vált Rippl-Rónai ellenlábasává a modern festészet kaposvári ellenzői oldalán. A hívei ezt írták: Bacskay Béla: Maár Gyula Somogyvármegye alispánja, 1901 A Megyei Levéltár adománya Kopits János: A mai Kossuth tér a régi Városháza egy részével és a Bárány Vendéglővel, 1890 körül
