Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Horváth János: Képek tára Pannóniában
100 EVES A MUZEUM Mester! Somogyvármegye mindenkor számon tartotta, s méltányolta kiváló művészeinek tevékenységét. Tisztelt Mester Somogyvármegyében a festészet terén jeles műveket alkotott, amelyek biztosítják nevének a művészet terén való fennmaradását, s méltán kiváltják egyénisége értékének tiszteletét, s megbecsülését. Ezen érzés sugallta egyesületünk közgyűlésének azon elhatározását, hogy felkéri tisztelt Mestert, szíveskedjék a Somogymegyei Múzeum részére saját arczképét megfesteni, s azt a többi országos, sőt világhírű művészek arczképei közé való elhelyezés végett oda adományozni. Múzeumunkban tisztelt Mester arczképét kegyelettel fogjuk megőrizni. Fogadja mélyen tisztelt Mester kiváló nagyrabecsülésünk őszinte kifejezését. Kaposvár 1931. november hó 18. Tallián Andor t. elnök Gönczi Ferenc ügyvezető igazgató A tiszteletreméltó múzeumi egyesületi közgyűlés minősítésével szemben, az utókor képviselőivel összhangban azt látjuk, hogy Bacskay Béla nem szerzett magának hírnevet a város határán túl. Az arcképcsarnok nemes gondolatából nem valósult meg semmi. Egyébként Rippl-Rónai nem kapott hasonló tartalmú levelet. Bizonyára azért, mert Kaposvár világhírű festőművésze, Rippl-Rónai József (1861- 1927) már nem élt. A levél megfogalmazásakor, 1931-ben a múzeum egyesület már birtokolta Rippl-Rónai Ödön ezer darabot kitevő képgyűjteményét. A napirenden álló, múzeumot is magába foglalt kultúrpalota tervének reményében nemcsak ez a levél született. Arra kérték a leghíresebb művészeket, Vaszary Jánost, Iványi Grünwald Bélát, Kunffy Lajost, hogy egy-egy szobára való festményt adományozzanak. A kérést egyedül Kunffy teljesítette. A kevés pénzből is megejthető műtárgyvásárlás koncepcióját Rippl-Rónai Ödön fogalmazta meg végrendeletében: Köteles a megye a gyűjteményt /évenként/ legalább 5000 K. értékű képpel gyarapítani, mely képek minden alkalommal olyan fiatal magyar festőművésztől szerzendők be, akik még a gyűjteményben nincsenek képviselve. /.../" A kedvezményezett Somogyvármegyei Múzeum Egyesület közgyűlése bár megszavazta, de nem gyakorolta a végakaratot. A végrendelet iránti tisztelet hiánya végső soron oda vezet, hogy az adományozó nem az ő köreiknek megfelelő magasabb rangon állt. Nem bíztak egy vasutas művészeti ízlésében. Ez a körülmény erősen kihatott a műgyűjtemény sorsára, mert meg kellett küzdenie, ki kellett állnia a befogadás kálváriáját. Jellemző magyar történet a miénk. Az állami múzeumi gyűjtemények kialakulásában rendszerint találunk egy, vagy több magán személytől származó hagyatékot, egy kifinomult ízlésű főúr gazdag műkincs állományát, amely a meghatározó jelentőségű alapokat megteremtette. Például az Eszterházy hercegi gyűjtemény 1870-ben történt megvásárlása hívta életre az Országos Képtárat, a Szépművészeti Múzeum elődjét. A XX. századi múzeumalapítók nem hercegek. A kiegyezést követő évtizedek gazdasági növekedése a polgári-értelmiségi réteg addig nem tapasztalt gazdagodását eredményezte. A gyors vagyonosodás elsősorban az anyagi gyarapodással párhuzamosan nemesi Kopits János: Az Esterházi féle ház a Fő utcán, 1890 körül
