Somogyi Múzeumok Közleményei 19. Jubileumi kötet (Kaposvár, 2010)
Kapitány Orsolya: Azok a 80-as évek...
100 ÉVES A MÚZEUM Csépi nszky Mária, 1983 A csökölyi lakóház szobájának részlete a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben Gáli Éva és Molnár Ágnes gyűjtés közben, 1985 nie. Ezzel párhuzamosan a szakág munkaszobáját, a textilraktárral együtt, a Latinca Sándor Emlékmúzeum egy nagyobb méretű (két szoba egybenyitva) helyiségében jelölte ki az intézmény új vezetője, dr. Mészáros Balázs. A költöztetést, a raktári anyagok rendezését Kaposváron és Batéban Kapitány Orsolya még elvégezte, de 1982-ben feladta asszisztensi (gyűjteménykezelői) munkakörét, hogy végzettségének megfelelő (népművelő) feladatokat lásson el a Közművelődési Csoportnál. Gáli Éva 1982-ben harmadéves egyetemistaként, Winkler Ferenc 1983 augusztusától a zalaegerszegi múzeumtól megválva szerződött Kaposvárra. Barcson 1979- ben nyílt meg a Dráva Múzeum Szilágyi János (1929-2000) irodalom-történelem tanár, népművelő vezetésével, mely intézmény szintén a megyei múzeumi szervezethez tartozott. Ide 1984-ben került etnográfus végzettségű szakember, Orzsi Zoltán személyében. A megye múzeumi szervezete az 1980-as évek derekára már 6 etnográfus szakemberrel rendelkezett, közülük 4 fő a Rippl-Rónai Múzeumban, 2 fő a vidéki egységekben dolgozott. 1983-ban nagy veszteség érte a néprajztudományt. Együd Árpád 62 éves korában elhunyt. Halálával az a szerteágazó gyűjtő- és feldolgozómunka szakadt meg, mely kiterjedt a somogyi nép szellemi örökségének minden műfajára. Ezt a tudást kutatásai során igyekezett a lehető legmélyebben megismerni, rögzíteni, tanulmányokban, cikkekben feldolgozni és közreadni, előadásai során népszerűsíteni. Gyűjtéseit, kéziratait Együd hagyaték néven 1987-ben kezdték el rendezni a szakág képviselői, ami a hangzóanyag átjátszásával kezdődött a Zenetudományi Intézet szakmai segítségével. 1990-ben az özvegy tulajdonában maradt hagyaték (600 levél, fotó-és diafelvétel, 21 db magnókazetta) is a megyei múzeumhoz került, azzal a céllal, hogy együtt legyen a feldolgozásra váró örökség. A nyolcvanas években osztállyá szerveződött szakág munkáját az 1985-ös beszámoló szerint Csikvár Gábor részfoglalkozású és Molnár Éva főfoglalkozású gyűjteménykezelő, valamint rövid ideig Kesztyűs Lászlóné gépíró segítette. Ebből az összefoglalóból az is kiderült, hogy a Néprajzi Osztálynak újból költözni kellett a segédgyűjteményeivel együtt a Latinca Sándor Emlékmúzeumból a volt megyeháza Ny-i szárnyának 2. emeletére. Az új hely berendezése, technikai felszereltsége, ahogy a beszámolóban az osztályvezető jelezte, „nem érte el a kívánt színvonalat, de nem javultak a néprajzi gyűjtemény elhelyezésének a körülményei sem'.' 1985-ben a vidéken lévő raktárak is költöztek. Az 1973-ban Várdán kialakított, majd a 1970-es évek végétől Zselickisfaludon is működő raktárak anyagát szintén Batéba szállították a kollégák, részben a kúriába, részben az uradalom egykori magtárépületébe. Ahogy a tudományterület akkori vezetője, Winkler Ferenc az 1985-ös beszámoló jelentésében írta, az átköltözés után „elmaradt a központi hatéi raktár rendezései' Folyt azonban a fotótár és az adattár rendszerező munkája, amit Molnár Ágnes és Gáli Éva végzett. Ebben az időszakban szakosodott az egységes adattári nyilvántartás. Mindegyik szakterület megkapta a kézirattári anyagát, a néprajzit Molnár Ágnes rendezte, ami sajnos a szakmutató rendszert mellőzte. A fotótár szakterületenként történő szétválasztása is erre az időszakra esett. Gáli Éva kapta a feladatot, hogy különítse el az egyes tudományterületek fotóarchívumát, majd a néprajzi vonatkozású anyagot revíziózza. A munka több évig tartott (1985-89), miközben külön nyilvántartást készített a diákról, fekete-fehér felvételekről (spirálfüzetben, leltári szám szerint felvezetve) bár, ahogy arról már szóltunk, dr. Knézy Judit 1980- ig bezárólag leírókartonokkal és földrajzi utaló rendszerrel látta el a néprajzi vonatkozású fotókat. Az 1985-ös beszámolójelentés szerint intenzív munka kezdődött, illetve folytatódott a tudományos kutatás és feldolgozás területén is. Ezek közül később adat és tárgygyarapodást Gáli Éva, Molnár Ágnes gyűjtései eredményeztek a Szennába áttelepített épületek berendezéséhez. Igaz Winkler Ferenc is gyűjtött tárgyakat, 1984-1990 között 133 db-ot, de ezek csak gyarapodási naplóba kerültek bejegyzésre, adatolásukat, szaknyilvántartásba vételüket sajnos a gyűjtő nem végezte el. Nagy ívű, nyolc tematikai egységet felölelő tudományos kutatás megkezdéséről, illetve folytatásáról is szólt ez a munkabeszámoló, de ezek eredményei később cikkekben, tanulmányokban csak szerényen jelentkeztek. Szapu Magda folklórkutatásai a kaposszentjakabi cigányok körében, illetve néprajzi vonatkozású vizsgálatai szülőfalujában Szimőn (Szlovákia) már folyamatban voltak. 1984-ben a „Halotti szokások és hiedelmek a kaposszentjakabi oláh cigányoknál", 1985-ben„Mesemondó és közössége Kaposszentjakabon"című tanulmánya jelent meg. I 16
