Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

tudassam, hogy hozzám ezen czélból hiába fáradoznátok - jöttem ide hozzátok - itt vagyok tehát, minden félelem és rettegés nélkül, de egyszersmind felkészülten várva, hogy mit fogtok határozni irányomban - az az hogy hisztek e szavaimnak, vagy ellenkező esetben akartok e valamely keményebb módokhoz folyamodni? Hogy én mindenre el vagyok készülve, azt éppen azon körülmény is bizonyítja, hogy itt köztetek vagyok. Ezen egész beszédem folyama alatt, a rabló kire merően néztem mindig, egy perezre sem ütötte fel szemét, hanem azokat földre szegezve, s mint látni véltem, a' legnagyobb figyelemmel hallgatva, állott előttem. Végezvén beszédemet, ő egyszerre felemelte fejét, s akkor sem reám, hanem a' szobában körül nézvén ekkép kiáltott fel: „Még így se jártam soha - mások bújnak, futnak előlem, az úr meg ide jön, és személyesen felkeres engem, ezt már csak ugyan érdemes volna az újságba ki tenni." Meglehet, mondván neki, hogy idővel ez is megeshetik - de most én egyenes feleletet kívánok tőled, az az: határozott bizonyosságot akarok kapni szándékotok felől, hogy én is meglehessek nyugodva. Mire ő azt feleié: Uram, legyen megnyugodva, az illyen embereket mi nem szoktuk háborgatni. Emberem vagy, mondám neki, most tehát szent a békeség köztünk. Erre mind az öten körül ültük az asztalt, és elővévén szivaraimat, azokat köztük felosztám. A társalgás ezután, igen élénk és kedélyes lett. Ők elbeszélték sokféle kalandjaikat mikép védelmezték magukat egy ház tetején - vagy inkább padlásán - több körül álló csendőrök ellen, mikép sikerült a' házfedélen eszközlött résen által menekülniök. Maguk mutatták szinte a tabi (Somogy megyei) plébánostól elvett dupla puskát, ezen ember, monda többi közt, Gelencsér Józsi, nem akarva előadni pénzét, s mi bizony ezért egy kissé keményen elbántunk vele, míg végre azt nem mondotta, hogy pénze a' Por Cassában 15 (Gölöncsérnek tulajdon szavai:) van, s ekkor békét hagytunk neki, de puskáját elhoztuk. Mindegyik közülük elmondotta nevét, születése helyét, sőtt még vallását is. Érdekes a többi közt az általam feljebb leírt barna legény nyilatkozata. Ezek ketten, t. i. a fiatal nyúlánk magas legény és a' kis zömök baranyai paraszt kálvinisták, - de mi ketten, ő és Gelencsér Józsi pápisták vagyunk - s böjti nap a világért sem ennénk meg a húsételeket. Azt elhiszem, mondván én neki, de emelett azután raboljátok és nyomorgatjátok az embereket. Jajj, de hát nekünk is kell egy pár garas, volt rá a felelet. Erre azután, látván hogy ők előbbi mondásomat minden megindulás nélkül meghallgatták, bátorságot vettem magamnak hasonló értelemben tovább beszélni. S ezért folytatólag mondám: hogy hát miért nem mondanak le ezen nem csak ártalmas, hanem ő reájok nézve is veszedelmes életmódról, hiszen a' korsó addig megy a' kútra, míg eltörik, őket is előbb utóbb kézre fogják keríteni. Ezen szavaimra csak a' barna fiu felelt, a többi nem csak meg nem indult, hanem a' legnagyobb közömböséget mutatta. „Pór Cassa"- szegények perselye, az ebben összegyűlt pénzt a szegények és a koldusok közt osztották ki. Én nem tehetem, volt reá a' felelet, mert én szökött katona vagyok, és ennél fogva én nyugodalmas, és háborítatlan életre soha sem adhatom magamat, hanem azt is fogadom, hogy engem élve el nem kapnak, - mert és ekkor kigombolva dolmányát, a nyakáról bőr szalagon lelógó pisztolyt rántott elő, s ezt mellének szegezve, előbb fog ez, ugy mond ide elsülni, mint hogy engem elevenen kézre kerítsenek. Mit látván, meggyőződtem a' felől hogy itt minden prédikációm hasztalan, másra fordítám a' beszédet és hogy pénztelenségemről még jobban meggyőzzem őket, elmondám nekik, milly nagy szükség uralkodik most tavaszai a' plébániai nép között, és hogy majd kenyérre majd takarmány beszerzésére naponkint kell népemnek pénzt előlegezni, s hogy az a'mi kevés van ezen szükség fedezésére mind reá megy - mert egymás után jönnek hozzám horváth halgatóim, és : dajte Gospodine - 16 hajtogatják füleimbe. Erre a' barna fiu azonnal beleszólt szinte horváth nyelven, mondván hogy ő is horváth - és ki és miféle vagy ? kérdem tőle erre a' nevét is megmondá - de én ezt már elfelejtettem - a lakócsai tisztek kanászának a' fia. Ekor jutott eszembe, hogy Bogdásán lakomban többször volt alkalmam a' tiszti lakók közül apját is látni, és mégis nézni. Végre az idő annyira előhaladván, hogy gyertya világot kellett behozni, én még csak azon egyre figyelmeztettem őket, hogy legalább a' vidékről távozzanak - mire ők ugyan semmit sem feleltek, de későbben a Juhász gazda előtt törtek ki - ekképp fejezvén ki magukat: mit parancsol nekünk ez a' pap. Mi köze hozzá akár hol is vagyunk. Mi ő nekünk nem urunk! Ezekből csak azt a' következtetést vontam le, hogy én akkora tekintélyt szereztem magamnak előttük, hogy szemembe mit sem mertek szólni, hanem csak hátam mögött duzzogtak és panaszkodtak. Midőn ott hagytam őket - Gelencsér Józsi egész a' konyha ajtóig kikísért, és ezen szavakkal bocsátott el: Uram semmit se szóljon senkinek ittlétünk felől, mert életébe kerülhet. Ebből azután eleget értettem. - Fel kell még említenem, hogy az alatt még a rablókkal mulattam, az Ispány is bátorságot kapván közibénk jött, és egy darab ideig részt vett a' társalgásban. Én haza térvén, természetesen néma maradtam mind azt illetőleg, a' mit eddig tapasztaltam. A dolog azonban még sem maradt titokban, minek következése lett, hogy néhány napra reája egy - Szalántán a jegyzői lakban megjelent zsandár hadnagy által felszólíttatta

m, hogy az eddigi eseményekről neki hiteles számot adjak. Fel is vett ő egy úgynevezett „Protocollt"

17 mellyet, az én aláírásommal ellátva magával Pécsre elvitt. A protocollum felvétele után ötöd napra a járás főbírája Förster Béla tudtomra adta, hogy ő felsőbb meghagyás folytán kénytelen felettem ítéletet hozni. És ezen ítélet miből fog állni? kérdem tőle: vagy négy száz forint pénzbírság, vagy négy évi fogság. És miértez, kérdem tovább. Mert létezik, úgymond egy rendelet, mellynek folytán mindenki a rablókkal bár minő érintkezésbe 16 „Dajte Gospodine"- „Adjál Uram" (horvátul) 17 „Protocoll" -, jegyzőkönyv, esetünkben kihallgatási jegyzőkönyv.