Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

„RABLÓKKALI TALÁLKOZÁS" - JUHÁSZ MIHÁLY NÉMETI PLÉBÁNOS FELJEGYZÉSEI GELENCSÉR JÓZSIRÓL, A NEVEZETES SOMOGYI RABLÓRÓL jővén ha ezt bizonyos határidő alatt feljelenteni elmulasztja - ha bár bűn nem terheli, a nevezett bírságban elmarasztalandó. Az tehát, hogy én harmadnap a' rablókkali találkozás után a kormány biztos - és megyei Főnöknek Szalay Nikodémnek az egész eseményt saját szobájában elmondám, s ő nem csak semmi kifogást nem tett, hanem, a' mint ő maga monda, az egész tragi-comicus historin felette jó ízűen nevetett, nekem mit sem használt, mert már késő volt. Az ügy előleges megvizsgálására Bartos Lajos megyei Esküdt küldetett ki, mellynek teljesítése után Förster Béla főbíró az ítéletet meghozta, de nem négyszáz mint maga mondta előbb, hanem azon alaki axióma folytán: Lex in codice, favor in judice 18 Tekintve az enyhítő körülményekre csak 50 forint erejéig marasztaltatott el, és mi több ezen baráti tanácsot adta, hogy keressem fel a' megyei főnököt ki fel van jogosítva az ítéletet megsemmisíteni. Ennek következtében elmentem Szalay kormány biztoshoz, de mindjárt első szavaiból kivettem, hogy már reája is bizonyos oldalról pressió gyakoroltatott, és felhagyván minden további szorgalmazással, egyenesen a' főbíróhoz siettem, és a megítélt ötven forintot lefizettem. De a' becsületes ember ezen még nem akart megnyugodni, hanem igazi barátságos rábeszél léssel sürgette, hogy adjak be még egy felfolyamodványt az akkori Ország közjegyzőjének Pálfy grófnak - biztosítván engem a' felől, hogy ez a bírság pénzt vissza fogja adni. Elfogadtam a' baráti és jó szándékból eredt tanácsot - és a rögtön elkészített apellátát a főbírónak azonnal át is adtam. Az apelláta felterjesztése után fél évre jött meg végre a válasz Pécsi Demeter aláírással, mellyben azon tekintet, hogy én már állásomnál fogva is a rablókkali czimboráskodással nem gyanúsítgathatok, a letett öszszegből 25 forintot nekem vissza adatni rendeltetik, a' többiről nem szól a chronica. Azonban a nekem vissza ítélt huszonöt forintot sem vettem fel - hanem megírván a' felvételről szólló nyugtát, azt Förster Béla főbírónak átadtam azon kéréssel, hogy a' mondott összeget adja át Bartos Lajos esküdtnek, aki még a' vizsgálati fáradságáért semmi jutalmat nem kapott. És így ért végett ezen, előttem mindenkor emlékezetes kaland, melly azonban még gyászosabb módon is végződhetett volna, ha történetesen épen az idő alatt, míg én bent a' szobában mellyből csak egy kijárás volt a konyha ajtón, a' rablókkal mulattam, a házat a csendőrök körül fogják, mi ha nem is történt meg, de megtörténhetett volna. És ekkor vagy a' zsiványok vertek volna agyon, azon gyanúból, hogy én árultam el őket, vagy ha ezek megkímélnek, az ablakon belövöldözendő csendőrök golyóinak eshettem volna martalékául. De ha a két eset közül, mindegyikből megmenekülök is, akkor is a' német monda szerint: Mitgefangen, Mitgehangen - Brrr...

19 „Lex in codice, favor in judice"- tartalmát leginkább a „Szigorúbb a törvény leírva, mint az ítélet kimondva." fordítás adja vissza, (latin) 9 „Mitgefangen, Mitgehangen" - német szólás, magyarul szó szerint nem értelmezhető, leginkább talán a „Cseberből vederbe" mondás adja vissza a tartalmát. A mi pedig a rablóknak állítólagos izenetét illeti, miszerint ők előre tudatták volna, hogy engem az nap este megfognak látogatni, csupa koholmánynak valósult be későbben. Ugyan is egy némethi munkás, ki az eszterághi pusztán az nap dolgozott, és megtudván a rablók ott létét, erről a' helységbe huzakozott, egyszersmind azon véleményét is nyilvánította, hogy a rablók valószínűleg a' plébániát is fel fogják keresni. S' ezen véleményét a' megijedt cselédem nekem mindjárt valóság gyanánt terjesztette elő. De a rablók nagyon is fennakadtak azon, mikor én ezt tudtokra adtam, nevezetesen Gelencsér nagy bosszúsan kijelentette, hogy ők bizony soha és senkit nem értesítenek előre jövendő megjelenésükről. Ahogy a' rablók mit sem adtak abbeli felszólításomra, miszerint legalább abból a' tájból távozzanak el, azt mindjárt másnap, pénteken világosan bebizonyították. Ugyan is a' mondott napon esteli 7 14 órakor, tehát még elég világos időben saját községünkbe betörtek, és abban egy gazdag sertéskereskedőt felkerestek - kinek azonban sikerült néhány perczel előbb összes pénzével együtt az utczára kiszökni, mintahogy a' háznak ellenkező oldalán fekvő kertjének végéről közeledő fegyveres csoportot még jókor észrevette. Minek következtében a' rablók csak néhány forint ezüst pénzt és egy két pár fehér ruha neműt vehettek el. A megmenekült kereskedő azonnal fellármázta az egész falu népét, melly nem is késett a' rablók által megszállott ház körül összecsoportosulni - de természetesen csak illő távolságban, mert az utsza ajtóban álló egyetlen fegyveres őr, elégséges volt arra, hogy egy egész község népét egy lőtávolságon kívül tartsa magától. Sőtt másnap hallottam, hogy többen csupa kíváncsiságból a' ház háta mögé vonultak, hogy legalább valamit lássanak, vagy haljanak a' házban lejádszott drámából - nem pedig azért, hogy a' rablókat kézre kerítsék. Nem is féltek ezek semmit is, mit azzal is bebizonyítottak, hogy végezvén bent a házban, kint az udvaron vagy 5 diadal lövést sütöttek ki fegyvereikből, és csak azután távoztak el. Néhány napra reája kiderült, hogy a' rablók vezetője volt egy eszterághi pusztai béres, ki nem csak községünket, hanem ennek lakóit is különösen azon kereskedőt is jól ismerte, kihez a' rablók először betörtek. Miért is az említett béres üldözőbe vétetvén néhány napig a szomszédos csalitokban rejtegette magát, végre a csendőrök által utoléretvén, midőn futni akarna, egy csendőrtől ágyékába olly szurony döfést kapott, hogy néhány óra múlva belehalt. Találkozásunk utáni harmadnap azaz szombaton a' szomszéd telegéri molnárt keresték fel és ettől három száz forintot raboltak el, melly pénzt a' molnár csak iszonyú megkínoztatása után adott ki. Az utána való napok egyikén a helységünktől elég egy órai távolságban fekvő Görcsöny faluba mentek, s ott a' plébános Josics Flóriánt, minthogy tíz forintnál többet nem adhatott nekik, (mert valóban nem is volt neki több) kegyetlenül elkínozták, s azután a' tíz forintot a földhöz csapva, és ott hagyva eltávoztak.