Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

BAUER NORBERT & MÁRKUS ANDRÁS: A Törökkoppányi erdők és a Koppány-menti rétek Natura 2000 területek botanikai értékei

Ligeterdők és származékaik A Törökkoppányi erdők néhány patakos völgyében egykor előforduló ligeterdők természetes összetételéről keveset tudunk, ma az égerligeteknek nyomát is alig találjuk (~R4xJ5). Az Alnus glutinosa ma mindössze néhány ültetett, felújított állományban jelenik meg állományalkotóként, az égerliget termőhelyeken ma többnyire füzek, ill. fehér nyár (Salix fragilis, Salix alba, Populus alba) dominálta származékokat, ill. ligeterdei termőhelyre jellemző fafajokból telepített, felújított (?) állományokat találunk. Egy értékesebb folt a törökkoppányi Bükki-kút alatti található, részben idősebb faállománnyal. A terepbejárások tapasztalatai alapján az üdébb völgyekre a dombvidéki gyertyános-égerliget flórája rajzolódik ki (Carici pendulae-Alnetum Borhidi et Kevey 1996), de az egyes állományfoltokra vetítve jórészt igen elszegényedett változatban: Sambucus nigra, Rubus caesius, Humutus lupulus, Urtica dioica, Aegopodium podagraria, Carex remota, Carex pendula [e térségben elég gyakori], Scirpus sylvaticus, Equisetum telmateia, Dryopteris carthusiana, Pulmonaria officinalis, Cardamine impatiens, Salvia glutinosa, Heracleum sphondylium, Stachys sylvatica, Caltha palustris, Symphytum officinale, Primula vulgaris, Tamus communis, lokálisan a Petasites hybridus. A Törökkopányi-erdők üde patakvölgyeinek, kiszélesedő részén, néhány folton keményfa-ligetekre emlékeztető Fraxinus excelsior, Quercus robur, Carpinus betulus állományok találhatók (R4xJ6), a gyertyános-tölgyeseknél dúsabb cserjeszinttel, üdébb termőhelyre utaló gyepszinttel. Az állományok elég heterogének, átmenetük a gyertyános-tölgyes felé természetes állapotban folyamatos. Termőhelyük egy részén Juglans nigra-t is telepítettek, szegélyein az Ailanthus altissima tömegesen jön fel. Jó természetességi állapotban lévő foltja nem került elő, de az állományok növényföldrajzi helyzete alapján leginkább talán a Dél-Dunántúlról jelzett „Knautio drymeiae-Ulmetum Borhidi et Kevey 1996" társuláshoz állhattak közel. Egykori létük, természetes faj-összetételük nehezen bizonyítható, elképzelhető a gyertyános-égerligetek és gyertyános-tölgyesek folyamatos átmenete is. Pontosabb állásfoglalást a térség természetszerűbb ligeterdő-állományainak feltérképezésével számos cönológiai felvétel elemzésével tehetünk. A térképezett állományok cserjeszintjében a lombszint fajainak újulata mellett gyakori a Cornus sanguinea, Corylus avellana, Sambucus nigra, továbbá előfordul a Salix fragilis, Crataegus monogyna, Acer campestre, Ligustrum vulgare, említést érdemel a Bükkkúti-völgyben megfigyelt Ribes rubrum. A „liánok" és kúszó cserjefajok a Clematis vitaiba, Rubus caesius, Rubus fruticosus agg., Hedera helix néhol áthatolhatatlanná teszik. Gyepszintje igen fejlett, üde gyertyános-tölgyes-, és a társulást attól megkülönböztető magaskórós-, ill. mocsári fajok alkotják: Stachys sylvatica, Salvia glutinosa, Urtica dioica, Aethusa cynapium, Pulmonaria officinalis, Euphorbia amygdaloides, Mercurialis perennis, Actaea spicata, Vinca minor, Tamus communis, Galium odoratum, Brachypodium sylvaticum, Carex sylvatica, Carex pendula, Carex remota, Deschampsia caespitosa, Hypericum tetrapterum, Eupatorium cannabinum, Humulus lupulus, Calystegia sepium, Lythrum salicaria, Solidago gigantea. Koppány-menti rétek Natura 2000 terület aktuális növényzete Fás vegetációmaradványok A Koppány-patak széles árterén a nagy folyóink mentén jellemző puhafás-ligeterdök feltehetően nem voltak. A terület potenciális vegetációtérképe (LEHMANN 1981) keményfaligeteket, kőris-szil-ligeterdőket (AlnoPadion) ábrázol. A ma is megfigyelhető nagy kiterjedésű magassásosok alapján a területen természetes állapotban leginkább sásos-égeres mocsárerdők (~J2), ill. közvetlen a patak mentén égerligetek (J5) és keményfás-ligeterdők (J6) feltételezhetők. A több évszázados emberi jelenlét miatt a Koppány-ártér erdei rég eltűntek, a gyepvegetáció (sásosok, mocsárrétek stb.) és a szántóterületek térnyerése a gazdálkodó tevékenységgel összefüggő markáns, tájformáló jelenségek. A Koppány-patak menti réteken megmaradt nagyobb füzes facsoportokat, erdőmaradványokat, ill. telepített füzes foltokat egyaránt jellegtelen puhafás erdőknek (mmÁ-NÉR szerinti RB) minősíthetjük. A kisebb füzes foltokkal, fűz-facsoportokkal tarkított magassásos részek szerkezeti szempontból fás-legelőként is értelmezhetők. A Koppány-ártér füzes foltjaiban a Salix alba, Salix fragilis alatt uralkodóan mocsári (Carex acufiformis, Rubus caesius, Symphytum officinale stb.) és ruderális (Chaerophyllum bulbosum, Urtica dioica, Solidago gigantea, Eupatorium cannabinum, Humulus lupulus, Vitis sp. stb.) növényzetet találunk A vizsgált terület spontán cserjéseinek (P2) nagy része a Koppány-menti rétek üde- és kiszáradó termőhelyein jellemző. Az mmÁ-NÉR alapján P2a-ként definiált kategória néhány típusa: (1) a magassásosok és rétek Salix cinerea dominálta üde cserjései, (2) a legelőterület egy-két fajú, ill. heterogénebb Crataegus monogyna, Prunus spinosa, Rhamnus catharticus, Populus alba, Acer campestre, Sambucus nigra cserjései, (3) idősebb hagyásfák (Salix spp., Populus alba, Quercus robur, Acer campestre stb.) és cserjésedért környezetük. Lágyszárú növényzet A Koppány-patak - ma már magas töltéssel elzárt - árterén nagy kiterjedésű nádasok (B1) találhatók. Uralkodó a Phragmitetum communis, de előfordulnak a Typhetum latifoliae állományok. A nád uralta foltok jó része valójában elnádasodott magassásos. A domináns fajokon túl - a 2007. nyarán többnyire száraz állományokban -alig fordultak elő kísérőfajok, ezek leginkább a nádas szegélyeken, mélyebb fekvésű, gyakran magassásosokkal érintkező foltokon jutnak nagyobb szerephez. A feljegyzett kísérőfajok nagyrészt közönséges mocsári növények (Lythrum salicaria, Epilobium hirsutum, Lycopus europaeus, Carex acutiformis, Mentha aquatica, Lysimachia vulgaris, Lysimachia nummularia, Symphytum officinale, Stachys palustris,