Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KEVEY BALÁZS & CSETE SÁNDOR: A horvátországi Drávaköz gyertyános-tölgyesei (Circaeo-Carpinetum BORHIDI 2003 em. KEVEY 2006b)

Az asszociáció rokonságot mutat a tölgy-kőris-szil ligetekkel is (Fraxino pannonicae-Ulmetum), amelyre az alábbi néhány Alnion incanae jellegű faj (csoportrészesedés: 7,5%, csoporttömeg: 9,7%) jelenléte utal: Carex remota, C. strígosa, Circaea lutetiana, Cucubalus baccifer, Paris quadrifolia, Listera ovata, Viburnum opulus stb. A Drávaköz gyertyános-tölgyeseiben több szubmediterrán jellegű növényfaj is megtalálható: Asperula taurina, Carex strígosa, Carpesium abrotanoides, Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Primula vulgaris, Rosa arvensis, Ruscus aculeatus, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa. Ezek részben az Aremonio-Fagion (csoportrészesedés: 3,2%, csoporttömeg: 4,0%), részben pedig a Quercion farnetto (csoportrészesedés: 1,8%, csoporttömeg: 3,8%) csoportba sorolhatók. E növények az egyéb síkvidéki keményfaligetekből többnyire hiányoznak (KEVEY 2006a). Megvitatás A Drávaköz erdeinek érdekessége, hogy bennük - a száraz és kontinentális jellegű klíma ellenére - terjedelmes gyertyános-tölgyesek találhatók. Ennek magyarázata elsősorban az, hogy a tájat átszelő vízfolyások viszonylag magas talajvízszintet biztosítanak. Az így kialakult üde, párás és hűvös mikroklíma tette lehetővé azt, hogy a gyertyános-tölgyesek - saját zónájukon kívül, extrazonálisan - az erdőssztyep zónában is ki tudtak fejlődni. Fent láttuk, hogy a Drávaköz gyertyános-tölgyesei viszonylag sok szubmontán (Fagetalia) elem számára nyújtanak menedéket. E téren leginkább a somogyi és baranyai Dráva-sík (KEVEY 2006b, 2007), a Szávasík (KALINIÓ - RAUS 1973; RAUS 1975, 1977; RAUS et al. 1985), a Rábaköz (KEVEY ined.), a Bodrogköz (HARGITAI 1938-1939, KEVEY ined.), és a Bereg-Szatmári-sík (SIMON 1951, 1957; KEVEY ined.) fiatal öntésterületének erdeihez hasonlíthatók. E hasonlóság oka valószínűleg a folyók közelsége által biztosított hűvös és párás mezoés mikroklimatikus hatásban keresendő. A termőhelyi viszonyokat tekintve e „ligeterdős jellegű" gyertyánostölgyesek a Circaeo-Carpinetum nevű asszociációhoz tartoznak, amelynek szüntaxonómiai helye az alábbi módon vázolható: Divisio: QUERCO-FAGEA JAKUCS 1967 Classis: QUERCO-FAGETEA BR.-BL. et VLIEGER in VLIEGER 1937 em. BORHIDI in BORHIDI et KEVEY 1996 Ordo: FAGETALIA SYLVATICAE PAWLOWSKI in PAWLOWSKI et al. 1928 Alliance: Fagion sylvaticae LUQUET 1926 Suballiance: Carpinenion betuli ISSLER 1931 Associatio: Circaeo-Carpinetum BORHIDI 2003 em. KEVEY 2006b A drávaközí gyertyános-tölgyesek faji összetételében flórafejlődési viszonyok is szerepet játszhattak, amelyekre már HORVÁT A. O. (1942) felhívta a figyelmet. A Dráva-sík keleti részét képező Harkány-Nagynyárádi-síkon, valamint a Drávaközben ugyanis több olyan növényfaj jelenik meg, amely a mecseki flórajárás (Sopianicum) sajátos eleme: pl. Asperula taurina, Digitalis ferruginea, Helleborus odorus, Ranunculus psilostachys, Scutellaria altissima. E növények a Dráva-mellék flórajárásáról (Dravense) már hiányoznak. Ide sorolható még a Lonicera caprifolium is, bár e növényfaj az Ormánság keleti peremének néhány pontján még megjelenik. A Drávaköz gyertyános-tölgyesei ily módon némi kapcsolatot mutatnak a mecseki flórajárás (Sopianicum) gyertyános-tölgyeseivel (Asperulo taurinaeCarpinetum), ill. az illír bükkösökkel (vö. HORVÁT 1957; BORHIDI 1963, 1965, 1966, 1968). Ebben az is szerepet játszik, hogy a Drávaköz az Alföld viszonylag déli fekvésű, szubmediterrán jellegű síksága (vö. RAUS 1975, RAUS et al. 1985), amely Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) néhány tájegységével is (Baranyai-dombság, Villányihegység) közvetlenül érintkezik. lAi EDQ 29,4 9,8 il ,y il ,y il ,y Somogy Baranya Drávaköz 1. ábra: Fagetalia (F), Alnion incanae (Ai) és Quercetea (Q) elemek csoportrészesedése a Dráva menti gyertyános-tölgyesekben Érdekes összefüggéseket kapunk, ha a Dráva menti gyertyános-tölgyesekben ÉNy-ról DK-i irányban megvizsgáljuk egyes karakterfajok csoportrészesedési arányát. Ezek szerint a Fagetalia és az Alnion incanae elemek aránya csökken, viszont a Quercetea pubescentispetraeae fajok növekvő tendenciát mutatnak (1. ábra). Mindez egyrészt azt igazolja, hogy a Dráva nyugati szakaszától délkelet felé a szubmontán elemek levándorlásának lehetősége egyre kisebb. Másrészt ezen ártéri szakaszok éghajlata is fokozatosan változik: délkeleti irányban a szubatlanti hatás csökkenése és a kontinentalitás növekedése a Fagetalia elemek megritkulását és a Quercetea pubescentis-petraeae fajok gyakoribb előfordulását eredményezi (vö. KEVEY 2006b, 2007; 1. ábra). Mindez érthető, hisz BORHIDI (1961)