Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KNÉZY JUDIT: A csökölyiek önértékelése, véleménye saját hagyományairól és sorsuk fordulója (1900-1950)

érintette legjobban az evakuálás. Kutas-NagybajomNagyatád vonalától a hivatalosan Margit vonalnak nevezett területtől nyugatra eső területeken még nehezebb volt a helyzet. Voltak, akik saját szőlőhegyükön bújtak meg, vagy távolabbi falvakban lakó rokonaiknál, ismerőseiknél húzódtak meg, esetenként uradalmi pusztákra, vagy idegen, távoli falvakba hivatalosan telepítették be őket ideiglenesen. Ha ott is súlyosbodott a helyzet, továbbmenekültek. Kozári Kovács Józsefné a család szőtteseit, ruhaneműit a kaposújlaki szőlőhegyi pincéjükbe vitte ki, míg az apósa az erdőkben bujkálva mentette meg lovait. Tárgygyűjtések alkalmával többen elmondták, hogy a falusi gazdák értékeiket a szoba, kamra padlója alá, vagy az istálló, pajta földjébe ásták el. Ügyes rablóknak olykor sikerült rálelni a rejtekhelyekre. Megdöbbentő, hogy a csökölyi kárbecslésben sok készpénz is szerepelt, ezeket biztosan valamilyen rejtekhelyen őrizték a háború előtt is. A sietség miatt otthagyták, nem tették biztosabb helyre, illetve nem vitték magukkal. Az első kárbecslés 1945. január elsején készült. Felirata: „az orosz alakulatok és egyének" által elvitt javak: 5 és fél szekér, 8 db lószerszám, 6 ló, 16 szarvasmarha, 49 sertés, 546 baromfi, 2 db szánkó, 1db szán, 20 kg méz, 5 db kerékpár, 14 200 kg búza, 10 850 kg rozs, 2250 korpa, 10 220 kg zab, 27 800 kg tengert, 98 kg bab, 20 060 kg burgonya, 235 kg zsír, 845 kg liszt, 14 210 liter bor, 74 db hordó, 42 300 kg széna, 8 birka, 180 kg alma, 181 kg hagyma, 92 kg mák, 336 kg dió, 10 500 kg szalma - tehát főképp élelmiszer, takarmány és közlekedéshez szükséges eszköz szerepelt ebben a jegyzékben. Ezt egészítette ki a 13 család portájáról eltulajdonított javak aránylag részleges, tulajdonosonkénti felsorolása. Kezdetben ez utóbbiról annyit érdemes megjegyezni, úgy tűnik, a módosabb gazdák házait választották ki, ahol nagy mennyiségű vászon- és ruhaneműt, szép bútorzatot, rangos edényeket, gazdasági eszközöket találtak. Az oroszok, s az átvonuló menekülők rablásait később követték a bolgár hadsereg rekvirálásai: 16 db vágómarhát, 20 sertést, rozst, búzát, rozslisztet, napraforgót követeltek 1945. V 8.-án, de ők kifizették. A 13 károsult csökölyi gazda között volt Patak János nevű ember, valószínű cipész vagy bocskorkészítő, akinek „3 pár zsíros bőr, 2 pár boksz bőr és 2 kg talpbőr" volt a kára. Nevét, mint iparosét nem találtam a címjegyzékekben. A másik károsult, Palkó Józsefné, Török Ilona már 1932-ben úgy szerepel, két másik asszonnyal együtt, mint varrónő,

33 tőle egy varrógépet, jelentős számú ruhaneműt és két szoba teljes bútorzatát is elvittek. Eltűnt egy varrógép Szulimán József házából is, tehát nemcsak hivatalos varrónőknek volt ekkor varrógépe a községben. A másik fontos személyiség a község életében Lőczi Mihály, aki egy 1945-ös iratban úgy szerepelt, hogy Dobor Jánossal együtt Hoffher traktort és cséplőgépet birtokolt. Gazdálkodási a háború utáni években 1945. novemberében Löczi Mihály és társa felszántottak a traktorral 20 hold földet, bár e gépekhez tartozó 22 méteres új hajtó gépszíj tartószíj, 30 méter kötél, 6 méter lánc, 20 méter kötél, kicsi traktor szíj is eltűnt 1945 előtt a portájáról. Viszont 1946-ra e két gép eltűntéről számoltak be a körjegyzőség iratai, ekkor 5 cséplőgépet, két motort és két traktort írtak össze összesen. Ezeknek csak egy része működött. Az élet megindulásakor igaállatok egy részének elvitele miatt a teheneket is be kellett fogni, így 1945-ben a 454 lakóházban lakó családok 60 pár kettes (ló)fogattal, 3 ökörrel és 50 tehénfogattal dolgoztak. 1946 januárjában használható lószerszámot 136 db-ot, jármot 4 db-ot, szekeret 102 darabot, egyfogatos járműből 79-et, kétfogatosat 38-at, ökörfogatot négyet vettek számba. A korábban szokásos termények mellett cukorrépát is kellett termelni 600 kataszteri holdon, hogy a kaposvári cukorgyárat ellássák, jelentős mennyiséget termeltek napraforgóból is. A kincstárnak dohányt termelt 83 gazda. A visszaemlékezések szerint birkát is kellett tartani nem annyira a húsáért, tejéért, hanem, hogy gyapjút fonhassanak, kötött holmik, illetve gyapjúszövetek készítése céljából a nyersanyaghiány miatt. A csökölyi asszonyok maguk szőhettek meg és nem vitték takácshoz. 1946-ban a húsellátási gondokat fokozta, hogy a sertésállomány 80%-a elpusztult. Ebben az évben jegyezték fel, hogy pénz hiányában a cserekereskedelem lendült fel. Nemcsak a termelés megindítása, igaállat- és a munkaeszközhiány sújtotta a lakosokat, hanem tönkrement épületeiket is javítaniuk kellett. Magán- és középületek kárai és a helyreállítási kísérletek Az épületkárokat is felmérték. 1946. április 30.-án kérvényezték a következő építőanyagok biztosítását a helyreállítási munkákhoz, (de a kérvényt elutasították): Cserép tégla 164 750 db, kis cserép 116 910 db, nagy cserép 29 910 db léc 3.710 db, gerenda 372 db, üveg 600 négyzetméter, szeg 257 kg, kúpcserép 2 184 db, 8 collos deszka 3 774 db, szalufa 1 628 db, mész 248 kg, pala 3300 db, bádog 360 négyzetméter, cement 54 kg, padló 510 db, szegélypala 160 db, viharkapocs 1 000 db Ekkor a lakóházak száma 454, megrongálódott 87, csak a tetején rongálódott 93. Helyreállításuk költsége 3.500 000 P rongált falazatú lakóház 87, ezek helyreállítási költsége 2 000 000 P tető, fal is rongálódott 92 háznál, ezek helyreállítási költsége 5 000 000 P. teljesen leromboltak 2-őt, helyreállítása 6 000 000 P gazdasági épület összesen 384 db, megrongálódott 76, helyreállítása 2 800 000 P előttről Knézy J. 1977: 18, 62. F. Szabó Géza 1933. 288.