Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

VARGA ÉVA: „Vérzivataros esztendők"

helyen, az Esterházy (ma: Bajcsy-Zsilinszky) u. 9. alatt, a telekkel 273 négyszögölön feküdt. A 83 éves zsidó ügyvéd elébe ment az eseményeknek. Az 1942-es XV tc. (az ún. IV. zsidótörvény) már előrevetítette vagyonuk sorsát. így dr. Fekete Gyula ingatlanát - amíg tehette - maga „árjásította", jó célra. Házát 85 ezer pengőért, három rokona évi járuléka és saját holtig tartó ottlakása fejében adta el. A múzeumépítés körüli gondokat, valamint Gönczi egyébként mértéktartó fegyelmezettségét ismerve meghökkentő, hogy a házvétel körülményei mennyire kihozták a sodrából. Elfogult feljegyzése arról tanúskodik, hogy Fekete túlélési törekvését megérteni képtelen volt.

13 Aztán a múzeumigazgató nyárspolgári nyugalma szemlátomást visszatért. „Vérzivataros években is mozognunk kell, mintha nem is környékezne bennünket veszély." - írta Gönyei Ébner Sándornak 1944. június 30-án. Majd elragadja a szakmai hév - szerintünk inkább a realitásérzék teljes hiányáról tanúskodnak sorai - miszerint őszre Törökkoppány és a Zselicség fényképezését tervezi. Azon lelkendezik, hogy ezt már saját maga teheti, mivel a múzeumnak kitűnő fényképezőgépe van. Miként a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségéhez írt levele tanúsítja, a múzeumi tárgyak biztonságba helyezéséről 1944 nyarán még mindig nem gondoskodott. Mással volt elfoglalva. Még januárban a jövőbeni múzeumi kiállítások foglalkoztatják. Többek között Kunffy Lajos „relikviáiból" szeretne egy szobát berendezni. írt is erről Kunffynak. Ugyanis régóta bírta a művész ígéretét, hogy munkássága reprezentatív anyagából adományoz képeket majd a múzeumnak. „Most" sürgette őt, holott eddig elhelyezési gondok miatt halogatta a dolgot, nem is gondolt rá. (Hely most sem volt több.) Tudott Kunffy zsidó származásáról

14

, sejthette pokoljárását. Nem véletlenül jutott a kiállítás ötlete épp most az eszébe. IV. Két túlélési technika találkozása Mindenesetre Kunffy (1869-1962) február elején megnyugtató választ küld az igazgatónak: „dacára annak a nagy igazságtalanságnak, amellyel az uralkodó generatio súlyt, én régebben tett ígéretemet a múzeummal szemben nem fogom megmásítani, mert szilárdan meg vagyok győződve, hogy a nemzet vissza fog térni egy Kossuth - Eötvös - Deák Ferencz szelleméhez és nagyságához"

15 Gönczi tisztában volt vele, hogy a fes13 Gönczi ellenszenve leplezetlen volt Fekete iránt. 1945 júniusi feljegyzésében - ekkor már az ügyvéd nem élt - sorsáról annyit tudunk, hogy Auschwitzban eltűnt 1944. július 8-án - azt írja, hogy Fekete „tekintélytelen, népszerűtlen ember volt", hazugság volt részéről, hogy a tárgyak tönkremennek a múzeumban. Ezzel vette rá az alispánt a vásárlásra. Gönczi szerint Fekete az eladással méghozzá nagyon is jól járt. Ráadásul úgy tett, mintha ajándékot adott volna, mivel három rokona évi járuléka és saját holtig tartó ottlakása fejében fogadta el a pénzt. Fél évért - szép summa! - mondhatnánk fekete humorral. 14 Kunffy Lajos festőművész származását mindezidáig szemérmesen elhallgatta az utókor. Az 1944-45-ben elszenvedett események hiányoznak 1949-ben írt visszaemlékezéséből is. 15 Kunffy Lajos levele Gönczi Ferenchez. 1944. február 2. tő a zsidó törvények hatálya alá tartozó személy. Ekkor egyikük sem tudta, legfeljebb találgathatta, mit hoz a nem is oly távoli jövő, hogy bekövetkezik az ország német megszállása, és csakhamar kezdetét veszi a hazai zsidóság módszeres likvidálása, amelynek Kunffy és neje is majdnem áldozatul esik. A februári levélben Kunffy szóban forgó képeinek átadását még a következő nyárig ígéri. Levélváltásuk tanúsága szerint áprilistól minden megváltozik. Ugyanis az ország német megszállásával döntő változás következett be a magyarországi zsidóság helyzetében is. A kormány zsidóellenes intézkedések özönével tetézte velük szemben az addigi diszkriminációkat.

16 A festőművész levelei egyre gyakrabban érkeznek a múzeumigazgatóhoz. Régi szakmai kapcsolatukra tekintettel - 1926 karácsonyán Kunffy műveiből gyűjteményes tárlatot rendeztek Kaposváron, valamint a múzeum festményeiből berendezett három terem is Kunffy munkája volt állandó kiállításán - a bajban Gönczitől segítséget remélt. Előbb - helyzete bizonytalanságát felismerve - Kunffyt is képeinek biztonságba helyezése foglalkoztatja. Tájékoztatja Gönczit, hogy arra az esetre, ha vele bármi történnék, a múzeumnak szánt dolgait a somogytúri igazgató-tanító gondjaira bízza. Később somogytúri birtokának és otthonának további zavartalan használata, illetve képeinek megőrzése érdekében kéri Gönczi megyei illetékeseknél való közbenjárását.

17 Hamarosan értékes könyveit, ritka képzőművészeti albumait is felajánlja a múzeumnak, ha Gönczi érdekében közbenjár az érintetteknél... Mindkét levelén Gönczi alábbi, félelemből-közönyből írt annotációi olvashatók: „Nem lépek közbe!" Majd Kunffy május 14-i ismételt kérelmére hűvös hangú, elutasító válasz érkezik: „Ily ügyekben tessék a járási főszolgabíróhoz fordulni a műterem bezárása ügyében is." Voltak - szerencsére - Gönczinél bátrabb, befolyásosabb emberek. Az egyikük felsőbb körökből, a gyengébb nem képviselője.... Június 7-én Kochanovszkyné Március 29-től a zsidókat hatágú sárga csillag viselésére kötelezték, majd vagyonukat zár alá vették, miután megfosztották őket javaiktól, megélhetési lehetőségeiktől, állásaiktól (üzletek, műhelyek elvétele, zsidó nem lehetett többé orvos, ügyvéd, tanár, újságíró, színész), lehetetlenné tették számukra az utazást, helyi mozgási szabadságukat néhány órára szűkítették, külön számukra rendszeresített élelmiszerjegyekre jóval kevesebb élelem járt. Mindez azonban csak kezdete volt a „végső megoldásnak": a zsidók gettóba gyűjtésének és megsemmisítő táborokba kerülésüknek. 17 A kiváltó ok az a rendelet (1.600/1944. M. E.) volt, amely a zsidók vagyonának bejelentése és zár alá vételéről szólt. 1, §-a az ország területén élő valamennyi zsidónak kötelességévé teszi, hogy a rendelet hatályba lépésekor meglevő vagyonát a vagyontárgyak forgalmi értékének megjelölésével április 30-ig jelentse be a lakóhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóságnál. A bejelentési kötelezettség a teljes vagyonra értendő, a személyes használatra szolgáló lakberendezési, ruházati és háztartási tárgyakat figyelmen kívül hagyja, ha együttes értékük nem éri el a 10.000 pengőt. Egy háztartásban élő hozzátartozók esetén a limit személyenként 3000-3000 pengővel emelkedhetett. A bejelentési kötelezettség azonban minden esetben kiterjedt a műtárgyakra, a szőnyegekre, az ezüstnemüre és más fényűzési tárgyakra is. A törvény esetleges kijátszóival is számolt. Az említett 1. § 4. bekezdése előírta azon nem zsidó személyek bejelentési kötelezettségét is, akik zsidó tulajdonban lévő vagyontárgyat bármilyen jogcímen örizetükben tartanak.