Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

MÉSZÁROS ÁDÁM & RÓZSÁS MÁRTON: „Rablókkali találkozás" - Juhász Mihály németi plébános feljegyzései Gelencsér Józsiról, a nevezetes somogyi rablóról

Végre lementek Vaiszlóba, tőlünk mintegy három órai messzeségben, s miután az oda való zsidót kirabolták volna, vidékünkből, és Baranyából is egészen eltávoztak. Ezek után még Somogy és Tolna megyékben folytatták egy darab ideig rakonczátlankodásukat, míg végre, reájuk nézve is megjött az óra, mellyben végkép elpusztultak. Nem sokára azután, hogy a' rablók vidékünkből eltűntek, hírülvettük, hogy az általam köpczös - baranyai paraszt formájúnak leírt rablót a mecskei (Baranya megyei) erdőben halva találták. Általányos volt a gyanú, hogy saját társai által lett meggyilkolva. A másik, t. i. a' fiatal, nyúlánk, impertinens arczu rabló valahol Somogy megyében üldöztetése közben egy szöllő hegyi présházba húzta meg magát, honnét ki lövöldözvén sokáig függiben tartotta a' ház körül állott csendőröket, még végre egy jól czélzott golyó által ugyanott bent a' présházban földre teríttetvén, rövid idő alatt meghalt. A harmadik, vagy is a' lakócsai barna Gyuri az általa megjósolt módon végezte életét. Mert, szinte Somogymegyében, közelebbről üldöztetvén, egy házba menekült, s ott hosszabb védelem után megsebesíttetvén, midőn látta, hogy többé el nem menekülhet, saját fegyverét szájába sütötte el, és ez által rögtöni halált okozott magának. Mind ezek után Gelencsér Józsi magára hagyatva, egy darab ideig egyedül lappangott, míg végre, mint mondák, Pécsen át Mohácsra jutott, s ott fegyverét a' Dunába vetvén, a Dunán átkelt és Kunságban Halas táján juhász bojtárnak elszegődött. Meglehet, hogy még idővel becsületes ember vált volna belőle, ha rejtek helyén, és álnév alatt békeségben maradhat, de a' Nemesis mást végzett felette. Ugyan is valami Soromfai nevű régiebb bandákból egyedül fennmaradt, de azért még folyvást üldözött rabló, megunván vészteljes kalandozásait, a' szigetvári járásbírósághoz be izent, hogy ő Gelencsér Józsink hollétét felfogja fedezni, ha saját személyére amnestiát kap. Hosszabb tusakodás után, végre meghalgattatott, és ő egy átöltözött csendőrrel útnak indulván, a' semmit sem gyanító Gelencsért épen, mint mondák, az akol udvarában meglepték, s megragadván őt összekötözték. S csak is így sikerült őt élve megkapni, különben, mint tudva volt, ő is önmagát kivégzendő volt, ha a közeledőket előre látta volna. Vissza hozták tehát Gelencsér Józsit, és pedig Pécsen át Szigetvárra, onnét Kaposvárra beljebezték, a' hol is, talán fél évig tartó kínos, és gyötrelmes vallatások után, már inkább holtan, mint elevenen a' bitófára felfüggesztették. A szerencsétlen ifiu mind a' mellett, hogy illy gyászos véget ért, nem mondhatok egyebet: mind hogy nyugodjék békeségben. Mielőtt letenném tollam, legyen szabad még egy rejtélyes talányt, mindenkinek tetszése szerinti megfejtése végett ide iktatnom. Ugyan is az elmondottakból kétségtelenül kiviláglik, hogy az Ispány és Juhász számadó is épen ugy voltak érintkezésben a' rablókkal, mint én is, sőtt ők még nagyobb mértékben mint én, mert én csak pár óráig mulattam velők, a fent említettek ellenben csak nem két egész napig a' rablókkal, ugy szólván, együtt laktak. És még is, ezeket még kérdőre sem vették, mintha ők azon idő alatt, míg a' rablók náluk tartózkodtak, nem is Eszterághon, hanem valahol Chínában lettek volna, és csak egyedül engem tartottak érdemesnek arra, hogy a' darab lejádszatása után, még a színpadot is én seperjem ki - Rebus - Meg kell még említeni, hogy a meghatározott időbeni feljelentést a fentebbiek épen ugy elmulasztották mint én is teljesíteni."

20 A napló szövegét eredeti helyesírással adtuk közre. A nehezen olvasható kézírásban a rövid és a hosszú ékezetek között néha nem lehetett különbséget tenni, ilyenkor a ma szokásos helyesírás szerint jártunk el. Irodalom BERTA GY. 2002: Betyárok, hóhérok, börtönök Somogyban, pp. GÖNCZI F. 1944: A somogyi betyárvilág. pp. 1-467. 1-408. KANYAR J. 1967: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. pp. BERTA GY. 2000: Somogyország pandúrjainak története 1766- 1-584. 1884. pp. 1-318. KÜLLŐS I. 1988: Betyárok könyve, pp. 1-221.