Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

KÖLTŐ LÁSZLÓ & BAJZIK ANNAMÁRIA: Kora Árpád-kori temetőrészlet egy kaposvári lakóparkban

let nélküli, a viszonylag gazdag leletanyagot általában a szokványos S végű fülbevalók, fonott ezüst gyűrűk, üveggyöngyök, balták és rombusz alakú nyílhegyek jelentik. A különböző leletek temetőbeli eloszlását az 5. ábra szemlélteti. Somogy megyében összesen 17 honfoglalás kori és 31 Árpád-kori temetőt ismerünk (6. ábra). Ebből Kapos­vár közigazgatási területére esik 2 honfoglalás kori, és 16 az Árpád-korból (7. ábra) 2 . Legutóbb Kaposvár hatá­rában hasonló korú nagyobb temetőt Bárdos Edith tárt fel a 61-es út építése során 1977-ben (BÁRDOS 1978b, 1987.). Dolgozatunkban a feltárt temetőrészlet alapján kí­sérlünk meg néhány általános következtetést levonni, illetve az általánostól eltérő jelenségekre kívánjuk ráirá­nyítani a figyelmet. Temetkezési szokások, a sírgödrök alakja, mélysége A sírok jelentős része annyira sekély volt, hogy a korábbi mezőgazdasági müvelés (főként a facsemeték ültetése, nevelése) következtében és a beruházás elő­készítése során annyira megbolygatták a talajt, hogy sok esetben sírfolt jelentkezése nélkül találtuk meg a csontvázakat, illetve a sírfolt jelentkezésével egy idő­ben a csontvázrészek is felszínre bukkantak. Több esetben viszont a már megtalált sírok közötti árkolással kellett megkeresnünk a mélyebben fekvő sírokat. Eb­ből következően a sírok alakja is csak néhány esetben volt egyértelműen megállapítható, többségükben csak következtetni lehetett a sírformára. Ahol meg lehetett ál­lapítani a sírgödör formáját, ott általában téglalap alakú, néhány esetben lekerekített sarkú téglalap alakú volt. Halotti obulus adás szokását öt esetben figyelhet­tük meg (68, 83, 162, 184, 190. sírok), ezen kívül egy sírban találtunk római kori érmét 3 (13. ábra). Az öt Ár­pád-kori érme közül 4 Béla herceg, 1 pedig Péter vereté (8-12. ábra). A pénzérmék sírbeli helyzete változó, a klasszikusnak tekinthető szájbahelyezésen kívül (68 4 , 182. sír), jobb lapocka 5 és a has tájékán is előfordult. Mindegyik pénzmellékletes sír a temető DK-i területén került elő. Eltemetés módja Koporsó nyomát egyetlen esetben sem sikerült meg­figyelnünk, a csontvázak helyzetéből több esetben va­lószínűsíthettük azonban, hogy az elhunytat valamibe - valószínűleg textilbe - csavarva temethették el. 2 Összeállítás a SMMI Régészeti Adattára, a KÖH lelőhely-nyilvántar­tása és BAKAY 1975 alapján. 3 A 205. sir a rendellenes (É-D) tájolású 226. sír fölött helyezkedett el. Elképzelhető, hogy II. Constantius bronza ennek a sírnak a be­töltéséből kerülhetett a temetkezési rendhez igazodó későbbi sírba. Az érme pontos meghatározásáért Torbágyi Melindának tartozunk köszönettel. 4 Béla hg. dénárja a koponya mosásakor került elő. 5 A 83. sírban a koponyát a jobb oldalára fordulva találtuk meg, így elképzelhető, hogy a pénzt eredetileg ebben az esetben is szájban helyezhették el. A vázak általánosságban - kis eltéréssel - Ny-K-i tá­jolásúak, az elhunytat háton fekvő, nyújtott helyzetben temették el. A kartartások besorolását Kiss Attila össze­foglaló táblázata (14. ábra) alapján (Kiss 1983. 71. á.) készítettük el. Leggyakoribb esetben a karokat a test­tel párhuzamosan helyezték el (1. táblázat). Két eltérő tájolású (egy esetben D-É, egy esetben É-D) - 42. és 226. sír, és egy rendellenes testhelyzetű vázat (58. sír) találtunk. A 40-44 éves férfit ellentétes tájolással (K-Ny) és hasra fektetve, gúzsba kötve temették el (20. ábra). Ékszerek, viseleti tárgyak A viselet tárgyai, illetve ékszerek közül leggyako­ribbak az S végű karikák. Ez a lelettípus összesen 42 sírban fordult elő. Egyszerű, sima, bronzból készült vál­tozatuktól a ritkán és sűrűen bordázott, ezüstből készült példányokig találtunk (16. ábra). Sima S végű karika 67 db volt, ebből 53 db ezüst, 14 db bronz. A 13 bordázott S végű karikából 10 volt ezüst, 3 pedig bronz. Legin­kább párban, a koponya két oldalán, a csecsnyúlvány mellett kerültek elő, ami az eddigi ásatási tapasztalata­ink alapján azt bizonyítja, hogy ezeket az ékszereket a korábbi szakirodalomban leírtak (SZÖKE-VÁNDOR, 1987. 58.) ellenére, illetve azzal párhuzamosan, nem csak a haj díszítésére, hanem valóban fülbevalóként is hasz­nálták, mint ahogy azt Szőke Béla is valószínűsítette (SZŰKE 1962. 89.). Főként gyermek sírokban gyűrűként is előfordul (SZŐKE 1962. 89.). Erre példa a kaposvári temetőben feltárt 220. sír. A nyak ékszerei közül szinte csak gyöngyök kerül­tek elő (15. ábra), nyakperec az eddig feltárt sírok egyi­kében sem volt. A gyöngysorok között vegyes tipusú gyöngyöket találtunk. A hordó alakú, ezüstfóliás gyön­gyök mellett dinnyemag alakú gyöngy is előfordult (pl. 26. sír). Két sírban találtunk a nyaklánc gyöngyei között bronzból készült csörgőt. A korábbi megfigyeléseknek megfelelően (SZŐKE 1962) gyermek sírban találtuk az egyiket (220. sír, 17-18. ábra). A másik csörgő felnőtt sírjában, a bal felkarcsont belső oldalán került elő (85. sír), ami szintén nem zárja ki, hogy a nyakláncban visel­ték. Mindkét sírban hordó alakú, ezüstfóliás gyönggyel együtt fordult elő. Nyakláncba fűzve került elő egy kauri csiga is, szin­tén a 220. sz. 1,5-2 éves gyermeksírjából. A gyűrűk jelentős része a fonott, ezüst gyűrűk közül került ki (az összesen 19 db-ból, 8 db). Mellettük a kora Árpád-kor szokásos, egyéb gyűrűformáit is megtaláltuk (19. ábra). Karperec igazolhatóan egyetlen sírból sem került elő. Tisztázatlan a 172. sír fölött talált hurkos-kampós zá­ródású karperecnek a temető sírjaihoz való tartozása. (A sodrott, bronzdrótból készült karperecet a sír fölött kb. 20-25 cm-rel találtuk a humuszolás során). Két sírban találtunk római fibulát. Az 58. sz. sírban rendellenes testhelyzetben eltemetett személynél meg­közelítőleg viseleti helyzetben egy csatfibula (20. ábra), a 97. sírban a halott gyermek mellé „ajándékként" he­lyezett egyéb tárgyakkal együtt egy „T" fibula került elő

Next

/
Thumbnails
Contents