Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH GYŐZŐ, ORBÁN ESZTER ÉVA, FUTÓ KINGA, SÁRFI NIKOLETTA, KARDOS ROLAND, SOÓS NÁNDOR & SÁRKÁNY HENRIK: Kisemlősök mikro-élőhely asszociáltsága védett zárt erdőben és újraerdősödő élőhelyen

újraerdösödő terület zárt erdő LU L10 L9 L8 L7 L6 L5 L4 L3 L2 LI Ll L2 L3 L4 L5 L6 L7 L8 L9 L10 Lll csapdasorok 3. ábra: A csapdapontok körüli növényzet borításának százalékos értéke a 4-6 m szintben újraerdösödő terület zárt erdő LU L10 L9 L8 L7 L6 L5 L4 L3 L2 LI Ll L2 L3 L4 L5 L6 L7 L8 L9 L10 Lll csapdasorok 4. ábra: A csapdapontok körüli növényzet borításának százalékos értéke a 1-2 m szintben volt a zárt erdő területén, míg az újraerdösödő területen a sűrű magas aljnövényzet volt a jellemző (2-4. ábra). A különböző szintek borítási értékei mellett a zárt erdőben a környezeti heteromorfia szempontjából a kisemlősök számára fontos élőhelyi elemek, mint a tuskók, kidőlt fatörzsek, ágak, és az avar borítás eloszlását is megvizsgáltuk. A gyors szétterjedésre képes pirók erdeiegér nagyobb mértékben használta az újraerdösödő területet, mint a zárt erdőt, míg a nyílt területen közel egyenletes volt az eloszlása. A zárt erdő esetében inkább a szegélyzónát részesítette előnyben. Ez a faj élőhely generalista, jellemző rá, hogy változatos élőhelyeket használ. Az erdei pocok mindkét területen előfordult és a pirók erdeiegérrel ellentétben a zárt égerligetben volt jelen nagyobb mennyiségben. A sárganyakú erdeiegér populáció csak azokon a térbeli pontokon fordult elő, ahol az erdei pocok sűrűsége kisebb volt. A sárganyakú erdeiegér megoszlása a két terület összehasonlításában tehát homogén volt, ami azt mutatja, hogy a számára jelentős kompetítor fajok hatására mindkét területen azonos valószínűséggel próbált területet elfoglalni. Aföldi pocok a zárt égerligettel szemben az újraerdösödő területet részesítette előnyben, ahol elsősorban a szegélyterületeket preferálta. A vizsgált fajok különböző fiziognómiai borítású mikro-élőhely affinitásának vizsgálatában a diszkriminancia analízis során kapott kanonikus változók maximális és minimális értékeit ábrázoltuk, melyeket a nyilakon tűntettünk fel (5-8. ábra). Ezek határozzák meg a különböző fajokat elkülönítő tényezőket. A három kanonikus függvény Eigenvalue értékei megadták, hogy a variancia hány százalékát magyarázzák meg az egyes tengelyek. Minél nagyobb hányada magyarázható a varianciának,