Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH GYŐZŐ, ORBÁN ESZTER ÉVA, FUTÓ KINGA, SÁRFI NIKOLETTA, KARDOS ROLAND, SOÓS NÁNDOR & SÁRKÁNY HENRIK: Kisemlősök mikro-élőhely asszociáltsága védett zárt erdőben és újraerdősödő élőhelyen

Védett zárt erdő . , > A. flavicollis Q A í ! • 5. ábra: A különböző növényzeti szintek alapján kapott csoportátlagok a három kanonikus tengely mentén a védett zárt erdő adatai alapján. az adott tényezők annál nagyobb mértékben hatnak. A három kanonikus tengely függvényében vett csoportátlagok megadták az egyes fajok pontos elhelyezkedésének koordinátáit (5-8. ábra). Az értékek nullától való eltérése a különböző tengelyek mentén pontosan megadja az egyes fajok közti távolságot. Az ábrán feltűntettük a legnagyobb és a legkisebb kanonikus értékkel rendelkező növényzeti borítási szinteket, melyek az adott irányban a legmeghatározóbbak. A zárt erdő adataiból a különböző növényzeti szintek alapján mind a négy domináns faj esetén elvégeztük a diszkriminancia analízist (5. ábra). Az első kanonikus tengely a variancia 56.802 %-át értelmezte, e mentén a 0,5 m és a 2-4 m-es szint borítottsága határozta meg a földi pocok térbeli elhelyezkedését. A faj a sűrűbb kötött aljnövényzettől függ a leginkább, amit bizonyított, hogy igen alacsony arányban volt jelen a zárt erdő területén. Az erdei pocok az első kanonikus tengely mentén jól elkülönült az előbbi fajtól. Térbeli eloszlása leginkább a 4-6 m-es szint borításához kötődött, tehát erősen függött a felső lombkorona szint borításától és kevésbé a cserjeszinttől. A második tengely a variancia további 24,396 %-át magyarázta, amely mentén a földi pocok szegregálódott a pirók és a sárganyakú erdeiegértől, melyek viszont csak a harmadik tengely mentén különültek el egymástól. A sárganyakú erdeiegér térbeli eloszlását főként 0,05-1 m-es szintek borítása határozta meg a zárt erdő területén, míg a pirók erdeiegér a 2-4 m-es szinttől függött, bár a területen csak igen kis sűrűséggel voltjelen. Külön elemezve az újraerdösödő terület adatait, az első tengely a variancia 57,769 %-át magyarázta meg, ezért e mentén csak a sárganyakú erdeiegér és a földi pocok populáció különült el az erdei pocok és pirók Újraerdösödő terület -1 ! "T-... t" I f " s ""k 6. ábra: A különböző növényzeti szintek alapján kapott csoportátlagok a három kanonikus tengely mentén az újraerdösödő terület adatai alapján. erdeiegér populációjától. Az előbbi fajok elhelyezkedését a 0,05-2 m-es szint borítása befolyásolta legjobban, tehát a sűrűn borított, alacsonyabb szintekhez kötődtek, míg az utóbbiakra a 2-4 m-es szint vegetációja hatott, vagyis számukra a lágyszárúak és cserjék jelenléte volt meghatározó. A második kanonikus tengelyen, amely a varianciának a további 29.460 %-át vette figyelembe, a földi pocok és a sárganyakú erdeiegér térbeli eloszlása nem volt értelmezhető. A pirók erdeiegér térbeli elhelyezkedését az előző tengelyhez hasonlóan az újraerdösödő terület 2-4 m-es szintjének borítása befolyásolta, ezzel ellentétben az erdei pocokét a 6 m-nél magasabb. Az utóbb említett faj tipikusan erdőlakó, de használta az újraerdösödő területet, azonban itt kisebb volt az előfordulási aránya, mint a zárt erdőben. A faj térbeli elhelyezkedését a nyílt területen a végvágás után meghagyott magas szálfák jelenléte jelentősen befolyásolta. A harmadik kanonikus tengely a variancia 12,771 %-át értelmezte, amely mentén a sárganyakú erdeiegér eloszlását a 4-6 m-es szint borítása kis mértékben befolyásolta, így ez a faj a dús aljnövényzet mellett a cserjék jelenlétét is figyelembe vette. A földi pocok egyértelműen a 0,05 és 0,5 m-es szintekhez kötődött, amit a harmadik kanonikus változók értékei jól kifejeztek (6. ábra). A zárt erdő és az újraerdösödő terület adatait együttesen értelmezésével a diszkriminancia analízis az egyes domináns fajok térbeli eloszlásának értékeit mindkét mintavételi területre vonatkoztatva adta meg (7. ábra). Az első kanonikus tengely a variancia 73,035 %-át magyarázta. Az erdei pocok a 4-6 m és a 6 m-nél magasabb szint borításától függően helyezkedett el, ettől a fajtól a 0,5-1 m, illetve az 1-2 m-nek megfelelően a pirók erdeiegér és a földi pocok szegregálódott. A máso-