Somogyi Múzeumok Közleményei 18. (Kaposvár, 2008)

HORVÁTH GYŐZŐ, ORBÁN ESZTER ÉVA, FUTÓ KINGA, SÁRFI NIKOLETTA, KARDOS ROLAND, SOÓS NÁNDOR & SÁRKÁNY HENRIK: Kisemlősök mikro-élőhely asszociáltsága védett zárt erdőben és újraerdősödő élőhelyen

A Dráva felső szakaszán a Lankóci-erdőben úgy jelöltük ki a mintaterületeket, hogy a kisemlősök közösségen belüli szerveződése, a közösségen belüli domináns fajok térbeli eloszlási viszonyainak vonatkozásában vizsgálni tudjuk egy védett erdőtag és a vele szomszédos végvágás utáni újraerdősödés hatását. Jelen tanulmányban a 2006-os monitorozási eredmények alapján a védett erdő és az újraerdősödő terület vegetáció szerkezetének felmérésével a Lankóci-erdő két mintaterületén elemeztük a kimutatott kisemlős közösség összetételét és a fajok gyakoriság értékeit (1 ), a két terület összehasonlításában vizsgáltuk a domináns fajok térbeli eloszlását (2), valamint a vegetáció fizognómiai struktúrájának részletes felvételével kitértünk a gyakori fajok mikro-élőhely asszociáltságának kérdésére is (3). Anyag és módszer Mintavételi terület A kisemlősök csapdázását 2006 nyarán a Dráva felső szakaszán a Lankóci-erdőben elhelyezkedő fokozottan védett égerligetben (Parídi quadrifoliae-Alnetum) és az ezzel szomszédos újraerdősödő területen végeztük. A zárt erdő mellett elhelyezkedő, több mint 1 ha-os területen 2000-ben végeztek végvágást. Ez a terület azóta fokozatosan újraerdősödik, ahol a vegetáció fejlődését a 2004-2005-ös csapadékos időjárás felgyorsította. A vizsgálatra kijelölt élőhely együttes mentén található erdészeti út elválasztja a két mintavételi kvadrátot, és az újraerdősödő területet is kettéosztja. Ennek megfelelően a csapdahálók mentén több szegélyterület volt jellemző, amit fontos élőhelyi kényszerként figyelembe kell vennünk az elemzéseknél. A zárt erdőben a változatos aljnövényzet mellett a korhadt, mohapárnával benőtt tuskók jó búvóhelyeket jelentenek a kisemlősöknek és alkalmas helyeket a csapdák elhelyezésére, míg a mellette elhelyezkedő újraerdősödő terület szigetként jelenik meg a környező zárt erdős területmátrixon belül. A két különböző vegetációjú területen egy-egy, azonos méretű csapdahálót jelöltünk ki a területen élő kisemlősök vizsgálatához. A vegetáció szerkezetének leírását a csapdapontokhoz, mint térbeli lokalitásokhoz kötöttük. A csapdapontok körüli vegetáció borítottságának felmérésében DUESER & SHUGART (1978, 1979) útmutatását vettük figyelembe. Ennek megfelelően a csapdapontoknál kapott fiziognómiai változókhoz rendeltük hozzá a fogási eredményeket. A vegetációszerkezet elemzése a csapdák körül elhelyezkedő 4x4 m-es foltokban történt. A foltokon belül a vegetáció borítását 7 különböző szintben becsültük meg (0.05 m, 0.5 m, 0.5-1 m, 1-2 m, 2-A m, 4-6 m. 6 m<). A különböző szintek borítási értékeinek becslése a meghatározott domináns növényfajok alapján történt. A kisemlősfajok térbeli eloszlásában potenciálisan szerepet játszó további változóként az avar, az ág, a tuskó és a fatörzs borítottságát mindkét kvadrátban megbecsültük. Csapdázási protokoll A Lankóci-erdőben az egyik mintavételi kvadrátot a zárt erdőben, a másikat a vele szomszédosán elhelyezkedő újraerdősödő területen jelöltük ki, mindkét csapdaháló (11x11-es, 10 m-es csapdaközökkel) 1 ha-os területet fedett le. Csalétekként szalonnát, ánizskivonattal és növényi olajjal megkevert gabona magvakat használtunk, így a csapdázhatóság szempontjából fontos csalizás módszere a vizsgálat ideje alatt megegyezett. A fogás-jelölés-visszafogás módszert alkalmazva populációszintű monitorozást valósítottunk meg. Jelen tanulmányban három mintavételi hónap alapján (2006. július, augusztus, szeptember) kapott adatokat használtuk fel, ami a csapdák mennyisége alapján 3630 csapdaéjszaka feldolgozását jelentette. Mindhárom hónapban 5 éjszakás periódusokban csapdáztunk és a mintavételezésnél éjszaka és nappal is működtek a csapdák, így a reggeli és az esti terepbejárás (7

00 és 19

00 órai kezdettel) alapján periódusonként kilenc ellenőrzésünk volt. A csapdázások során feljegyeztük az állat nemét (nőstényeknél graviditást, laktálást is feltüntetve), korát, tömegét, csapdaszámát és egyedi kódját. Az adatfeldolgozás módszerei A fogási adatok rendszerezéséhez és feldolgozásához Microsoft Access-ben kidolgozott adatbázisrendszert használtunk. A vegetáció felmért fiziognómiai értékeinek, valamint a kisemlősök fogásadatainak térbeli megoszlását a Biotas 1.02 programmal (http://www. ecostast.com) értékeltük. A két erdei élőhely (védett zárt erdő, újraerdősödő terület) szintenkénti növényzeti borításában megjelenő különbséget és a fajok területhasználata közötti kapcsolatot diszkriminancia analízissel vizsgáltuk, amely alkalmas módszer a kisemlősök élőhely, illetve mikro-élőhely asszociációjának vizsgálatában (pl. SCHEIBE 1985, RIBBLE et al. 1987, SCHEIBE & O'FARREL 1995). Az elemzésben a különböző csapdapontok, mint térbeli lokalitásokhoz rendelt fiziognómiai változók és a csapdákban megjelent fogásszámok eloszlása közötti relációt kerestük, ahol a mintaszámot a vizsgált fajok csapdákhoz rendelt különböző fogásgyakorisági értékeinek száma adta meg. A számításokhoz az SPSS for Windows 11.0 programot használtuk. Az így kapott eredményeket Statisztika 5.1 szoftverrel 3 dimenzióban jelenítettük meg. Eredmények Fogási eredmények, faunisztikai értékelés A vizsgálati periódus alatt 11 kisemlős fajt mutattunk ki, és összesen 1037 fogásunk volt. A fogások száma közel egyenlően oszlott meg a két mintavételi terület között és minden faj esetében a fogások száma mellett megadtuk az összes fogáshoz viszonyított relatív arányt is (1. táblázat).