Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums
AZ EURÓPAI SZABADTÉRI NÉPRAJZ! GYŰJTEMÉNYEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI 17 me, hogy az embert mindenkor, minden időmetszetben kizárólag a környezetével elválaszthatatlan összefüggésben szemlélhetjük. Azzal a környezettel, amely komplex életterét biztosítja, s amelybe a természet mellett a kultúra is beleértetik, még napjaink nagyipari környezete is. Történetivé az eszmét az időnek a fogalomkörbe való tudatos bevezetése teszi, azaz az időn keresztül válnak kézzelfoghatóvá a tér mindenkori változásai, annak fejlődése. Ebben az összefüggésben ez annyit jelent, hogy az ecomusée tapasztalatokat és vizsgálati eredményeket közvetít egy adott térség számára annak múltjából a jövőjével kapcsolatban, ami mindenekelőtt csak a szóban forgó térséget jellemzi - sajátos, táji jelleget öltve ez által. Magától értetődik, hogy az ecomusée is kiemelt figyelmet fordít a műemlékekre, hiszen ezek a megtestesítői az adott térség természeti és vele összefüggő kulturális - egy szóval: evolutív - fejlődésének. Ez az eszme azt föltételezi, hogy e múzeum típus lemond a korábban általánosan elfogadott, építményekben, épületcsoportokban gondolkodó szemléletről. Szervezetileg is a korábbinál lényegesen kiterjedtebb felülettel lép érintkezésbe, amelynek legtermészetesebb alkotó eleme az ott élők társadalmi közössége. Az ecomusée egy fajta tükröt is tart számukra, amelyben önmagukat látják viszont s mindenkori életterük jelentőségét annak történelmi fejlődésén át tapasztalhatják meg. Ez a múzeumforma aktív együttműködésre kívánja serkenteni érdeklődése és lehetőségei szerint a szóban forgó terület lakóit. A fölismerés és a tapasztalatszerzés folyamatában az ecomusée egyszerre tárgyat és alanyt iát az emberben, amennyiben hajlandó komolyan venni lehetőségeit az általa lakott terület fejlődésének, alakulásának sorsára. Nyilvánvaló tehát, hogy az ecomusée alapját, hátterét a honismereti mozgalom - a 'patrimonie' - jelenti. Franciaországban - és ma már annak tengerentúli gyarmatain, törzsi környezetben is több ecomusée létezik. Szervezeti központjához - amely többnyire múzeumépület, - külső, eredeti helyén megőrzött építmények, létesítmények (pl. keskennyomközű vasút, út, csatorna, stb.), korábban „antennes"-nek, újabban „communauté"-nak nevezett objektumok kapcsolódnak. Lényegében ezeken a pontokon - amennyiben népi építészeti együttesek is található közöttük - kapcsolódik az ecomusée a szabadtéri néprajzi gyűjtemények nagy családjába. Megjegyezni kívánjuk ugyanakkor, hogy bizony az ecomusée területkiválasztás tekintetében minden törekvése ellenére is esetlegesebbnek tekinthető a szabadtéri néprajzi gyűjteményeknél, bármely változatáról legyen is szó. Úgy tűnik, hogy az ecomusée a francia délen, a földközi-tengeri kőépítkezéses övezetben is megtalálta talaját. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben néhány délszláv kutató arról elmélkedett, hogy egy felől a hagyományos szabadféri néprajzi múzeumoknak is törekedni kell az ecomusée módszereihez hasonló módon eredeti helyén megőrzött építmények, objektumok „holdudvarába" telepedni, más oldalról ebben az ecomusée jellegű komplexumban vélik megtalálni azt a módszert, aminek segítségével eleddig a szabadtéri gyűjteményekből „kirekesztett" kőépületeiknek szervezeti és szakmai kiállítási keretet adhatnak. 29 Számunkra egyelőre úgy tűnik, mintha ez az elmélet, filozófia nagyszerű modellálhatósága mellett első renden bizonyos nemzeti és társadalmi karakter függvényeként válhatna teljes körűen megvalósíthatóvá ahelyett, hogy valamiféle a gyakorlatban kivitelezett, mégis egzakt tudományosság kormányozná. Ennyi legyen elég e helyt az ecomusée-ről, amelyet mint létező, részleteiben bizony szabadtérinek (is) nevezhető bemutatási módszert mindenképp érintenünk kellett. Nagy örömünkre szolgál ugyanakkor, hogy épül a franciaaországi Ungersheimben egy egészen hagyományos, áttelepítéssel dolgozó szabadtéri néprajzi gyűjtemény, s a közelében lévő ecomuséek egyikéhez se tartozik. Szóljunk még a bemutatás módszereivel összefüggésben az „élő" múzeumról. Világosan láttuk, hogy Hazeiius bizonyos értelemben romantikus álmokat kergetett a szabadtéri kiállításmóddal és persze Skansennel kapcsolatban, ami e gyűjteményforma élővé tételét is 29 FINDRIK, R. 1985.
