Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums
18 WINKLER FERENC illeti. Manapság is sok vitát vált ki a félig háziasított, vagy a vad állatok bemutatása Skansenben -joggal, és bizonyos tekintetben immár teljesen jogtalanul. Az ötlet szülőatyja úgy gondolta, hogy - az egykori környezet formáló, alakító, táplálékszolgáltató illetve munkaállatai lévén - Skansenben helyet kell biztosítani a jegesmedvének, bölénynek, hiúznak. És, bizony, e megfontolás szerint Hazeliust, gondolkodásának modernségét, ökologikus voltát szem előtt tartva aligha illetheti kritika. Sajátosan megjelenő korai formájában nem az ecomusée-i elvvel van-e dolgunk, amikor ezzel az elgondolással találkozunk? Ezt ugyan nem merjük állítani, ám az biztos, nem hibás az az elv, amely szerint Skansenben a tundra és a tajga élővilágát, illetve annak egy részét is megmutatják. A hagyományos állatkert mégse válik a szabadtéri gyűjtemények részévé. Még úgy sem, hogy kizárólag házi- és igásállatokat mutat be. Közismert, hogy haza szabadtéri néprajzi gyűjteményeink is kísérleteztek, vagy kísérleteznek háziállat tartással. Itt persze szó sincs az állatkerti jellegről, hanem a hajdani gazdálkodási rend modeliálásához használják azokat. Európa más intézményeiből is vannak ismereteink hasonló kísérletekről, ám általánosságban a szabadtéri gyűjtemények megmaradtak a kertek, udvarok, virágkertek, gyümölcsösök - a vegetáció, a flóra egy részének helyreállításánál. A bemutatás alapelveit érintve nem mehetünk el szó nélkül a berendezés mellett. A legtöbb szabadtéri néprajzi gyűjteményben eleve berendezik az építményeket. Ez sajátos szempontok figyelembe vételével minél „élethűbb" módon történik. Czajkowski hívta föl a figyelmet először az alkalmazott „lakberendezés" esetleges, egyéni ízlésvilágot visszatükröző voltára, amikor azt vetette föl, hogy általában a tárgyak, kivált a munkaeszközök, szerszámok egy része az éppen aktuális munkafolyamatoknak, az évszakok és sok más egyéb függvényében bizony folyamatosan változó helyet foglal el a paraszti gazdaságban. 30 Ezt a kérdést nagy általánosságban úgy igyekeznek megoldani a gyűjteményekben, hogy valamiféle idealizált áilapotot, időszakot rendeznek be. A műhelyek egy részével kapcsolatban alig merül föl - egyelőre - ilyen probléma, hiszen ott a munkabemutató során a szerszámanyag széles körben megmozdul. Persze, csak addig, amíg akadnak olyan mesteremberek, akik pl gombostűt tudnak kovácsolni (Westfälisches Freilichtmuseum Technischer Kulturdenkmale, Hagen). Ez tehát valójában a gyűjtemények egy részének eljövendő demonstrációs problémája, egyúttal látogatói vonzereje lehet. Akad itt azonban egy - nem túlságosan általános - veszély, amelyre föltétlenül érdemes rávilágítani. Adetmoidi szabadtéri néprajzi múzeum építményeinek egy része annyira „hajlott korú" - Innenmünsteriänder Einzelhof: 1550 k.; Lippischer Meierhof: 1540, 1570, 1599, - hogy szinte lehetetlen ilyen korú belső berendezéssel ellátni valamennyit, s - tegyük mindjárt hozzá - szükségtelen is. Szerencsére nem követték el Detmoldban e hibát, hanem tekintette! az épületek több évszázadot átívelő történetére, jól megtervezett koncepció alapján azok berendezése lakáskulturális, illetve üzemtörténeti jelleget ölt. Akad azután ellenpélda is, amilyen a Múzeum Satuiul, ahol mindebből szinte semmit, de még az igényt, a törekvést se fedezhetjük fel. idestova 40 éve találkozunk azzal az igénnyel - pl. a többször is hivatkozott östarpi múzeumban, - hogy valamlféie üzemeltetés révén az intézmény saját bevételt teremtsen elő. Ezt pedig szervezett formában bemutatott esemény, tevékenység révén igyekszik elérni, aminek rendkívüli mértékű pedagógiai jelentősége lesz a gyűjtemények életében. A svéd és finn gyűjtemények java részében is jó példát szolgáltatnak, de más úton járnak. E szerencsés helyzetű országokban a restaurátor műhelyek demonstratív munkájára építve megszervezték, hogy a szabadtéri gyűjteményekben a polgárok megtanulhatták, gyakorolhatták a régi típusú fa építmények felújításának valamennyi fázisát, lépését. El is indítottak ezzel egy valóságos „népmozgaimat", melynek célja a régi épületek külső, homlokzati képének megőrzése. Lényegében valamiféle lelkiismereti, profán műemlékvédelmet sikerült így elkezdeniük. 30 CZAJKOWSKI, J. 1982.
