Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums

8 WINKLER FERENC Álláspontunk szerint sokkal inkább függ(het) valamely építmény dokumentatív értéke a mindenkori társadalom- és gazdaságtörténeti, építészeti, néprajzi kutatások szintjétől, mélységétől, megalapozottságától, állásától, mintsem valamiféle objektív „kulturális" tipizálástól. Már ti. abban az értelemben, hogy mit reprezentál és mit nem jelenít meg valamely építmény(együttes). Egyedileg tervezett-épített emlékek esetében minderről aligha beszélhetünk, hisz az ilyen épület nem rendelkezik azzal az alapvetően kettős jelleggel, ami minden népi építészeti emlékkel összefüggésben jelen van: az egyedi és a - történelmileg-tájilag folyamatosan változó, valamely irányba mutató - típus jelleg, amely bizonyos épületelemekben, jelenségekben - Id.: tüzelőberendezés, tetőszerkezet, falképzés, stb. - megtestesül, kimutatható, előhámozható. Úgy véljük tehát, hogy az a felfogás, amely ilyen globálisan nagytáji felosztásban tipizáltatná a múzeológiailag bemutatható, a falusi építményekben megtestesülő problematikát, zsákutcába vezet. Ugyanez az álláspontunk abban a tekintetben is, hogy amikor a szabadtéri néprajzi gyűjteményeket, múzeumokat bizonyos típusokhoz rendeljük - s már itt hangsúlyozzuk, hogy eljárásunk esetenként kissé erőszakolt lesz, - akkor csupán egy munkahipotézist követünk. Hiszen az európai falusi-paraszti kultúra egy rendkívül sajátos megjelenési területén keresztül valójában annak egészét kellene tipizálnunk. Erre - nyilvánvalóan érthető okból - nem vállalkozhattunk. Aminthogy az eddig elkészült szabadtéri néprajzi gyűjtemények között se akad olyan, amely erre vállalkoz(hat)ott volna.

4 A munkahipotézissel kapcsolatban itt most leszögezzük, mit tekintünk - egyelőre - szabadtéri néprajzi múzeumnak. Az alábbiakban két alapvető meghatározási változatot adunk közre. Az ICOM 1957-ben a következők szerint határozta meg a szabadtéri néprajzi múzeum fogalmát: „Szabadtéri gyűjteményen vagy múzeumon értünk építészeti emlékek minden olyan gyűjteményét, amely: 1 nyilvánosan látogatható; 2 általában a népies, az iparosodás előtti építészet emlékei: parasztok, pásztorok, halászok, kézművesek, kereskedők, munkások lakóházai, mellék- és gazdasági építményei (csűrök, istállók, stb.), műhelyek és ipari emlékek (malmok, fazekasműhely stb.), üzletek és nagy általánosságban ezen építészet minden falusi és városi, világi és egyházi, magántulajdonú és közösségi alkotó eleme; 3 amelyekhez hozzátartoznak: a „magas építészeti kultúra" műemlékei (majorok, kápolnák, történelmi építmények stb.), amennyiben ezek eredeti helyén való megőrzése nem biztosítható, valamint ide soroljuk az ipari forradalom - mint korszak - műemlékeit is. Az építményeket belső berendezésükkel együtt kell bemutatni. A bemutatási területet ki kell egészíteni pedagógiai és a közönséget kiszolgáló létesítményekkel (így pl. helyiséget kell biztosítani az intézmény programjába való betekintésre, ahol a látogató alapvető témák iránt tájékozódhat, ahol audio-vizuális eszközöket lehet elhelyezni stb.), ki kell továbbá egészíteni egy színpaddal, ahol folklór rendezvényeket lehet tartani, vendéglővel stb. E megfogalmazásnál magunk megalapozottabbnak tartjuk jelenlegi munkahipotézisünk szempontjából azt, amelyet kibővített formájában a Verband Europäischer Freilichtmuseen helsinki ülésén fogadtak el 1972-ben. E szerint: „Szabadtéri múzeumon értjük a tudományosan vezetett, vagy tudományos irányítás (felügyelet) alatt álló olyan gyűjteményeket, amelyek a település, építkezés, lakás- és gazdálkodási formákat csorbítatlan (kiemelés tőlem) formában mutatják be a szabad ég alatt".

5 4 Ismerünk ugyan - első sorban „közéleti"-politikai indíttatású törekvéseket, ötleteket különféle „európai skanzenek" megvalósítására, ám ezek egyike sem rendelkezett sohasem megfelelő szakmai alappal, stratégiával - álláspontunk szerint realitása nincs is. 5 Verband der... 1966 - 72. 141 skk.