Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums

AZ EURÓPAI SZABADTÉRI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI 9 Munkahipotézisünk szempontjából tehát szabadtéri néprajzi múzeumnak tekintünk egyelőre minden gyűjteményt, mely ennek a második megfogalmazásnak teljes egészében megfelel, azzal kiegészítve, hogy amely gyűjtemény általában olyan létrehozási módszereket követ, amelyek a) eredeti helyén őrzött (in situ), b) részben áttelepített (in situ mag köré készült), c) teljes egészében áttelepített építményegyüttesek formáját öltik. Megvalósításuk módozatainak áttekintése érdekében célszerű kategorizálnunk a létrejött, vagy építés alatt álló szabadtéri néprajzi gyűjteményeket, mert így több változatot vonhatunk vizsgálatunk körébe, másfelől e módszer elősegíti tipizálásuk azonos és eltérő jegyeinek kihangsúlyozását. Kategorizálásunk első szempontja a - gyűjtőkör. Vonzás-, illetve gyűjtőkörük szerint a szabadtéri néprajzi gyűjtemények két nagy csoportra oszlanak: központi (nemzeti) és regionális (táji) gyűjteményekre. Kissé vonakodva jegyezzük meg, hogy jogosultsága van egy további kategóriának, a helyi vagy lokális gyűjtemények megnevezésének is. Magunk ezt a harmadik kategóriát azért nem használjuk, mert az esetek egy részében - megfelelő szintű helyi ismereteink híján - még a viszonylag nagy alapterületű gyűjteményekről se igazán tudjuk eldönteni, hogy egyetlenegy etnikai csoport bemutatását vállalják-e, vagy több tájegységet képviselnek? E kérdés másik aspektusa, hogy legalább ilyen nehéz eldönteni, vajon pl. a finnek kirunai vagy inarii, a svédek umeíi, a norvégok trondheimi, vagy mondjuk Skansen finn építményegyüttesei képviselik-e a leghitelesebben a lappok életformáját, kultúráját! Nyilvánvaló, hogy a központi, nemzeti szabadtéri néprajzi gyűjtemények meghatározása a legegyszerűbb - legalábbis azok gyűjtőköre szerint. Minden gyűjtemény ebbe a körbe tartozik ugyanis, amely egy ország, állam, nemzet, nyelv- és kultúrkör egész területéről válogatja, gyűjti és építi épületeit a tájegységek megjelenítése érdekében. Ilyen Skansen, Bygdoy, Lyngby, Seurasaari, Stübing, Arnhem, Brienz/Ballenberg, Tallinn, Riga, Szentendre, ahogyan Bukarest és Túrócszentmárton. Egyértelmű, hogy német földön, a Szövetségi Köztársaságban nincs központi, vagy országos gyűjtemény. E csoporttal összefüggésben az első probléma Borkijk ürügyén merül föl, amelyet általában országos, vagy központi gyűjteményként ismerünk.

6 A mintegy 80 ha-nyi Bokrijk a belgiumi flamand nyelvterület szabadtéri néprajzi múzeuma, amely három tájegységet- Kempenland, Haspengau, Brabant- mutat be. Vagyis Kelet- és Nyugat-Flandriát; a vallonokkal tehát nem foglalkozik. Belgium, műveltségtörténetét tekintve két nemzetiségű állam. Sajátos történelmi státuszát tekintve a Vaalmse Openluchtmuseum tehát nemzeti gyűjtemény. Valójában azonban arra hívja föl a figyelmet, hogy a szabadtéri néprajzi múzeumok, kivált a nemzeti gyűjtemények, mindenképpen műveltségtörténeti és etnográfiai történelmi műhelyek...! Kevésbé egyértelmű az országos, nemzeti jelleg olyan intézmények esetében, amilyen pl. a nagyszebeni paraszti technikai, a ploesti szőlészeti, vagy éppen a radomi méhészeti gyűjtemény. A szabadtéri gyűjteményekben, múzeumok túlnyomó részben bemutatnak valamilyen falusi-mezővárosi-városi mesterséget, műhelyfelszereléssel és lakberendezéssel egyetemben. E gyűjteményekben a bemutatott falusi mesterségek olyan helyet, jelleget öltenek, amilyet az adott terület, csoport történeti struktúrájában, társadalmi berendezkedésében elfoglaltak. Az olyan jellegű tipizálási kísérletek, amelyek pl. a fent nevezett gyűjteményekben zajlanak bizonnyal nem jelentik a szabadtéri néprajzi gyűjtemények megújulását. Mivel falusi mesterségek, a szőlészet illetve a méhészet olyan foglalkozások, amelyek csupán adott társadalmi-történeti-gazdasági struktúrákon belül értelmezhetők az életformában elfoglalt szerepüknek megfelelően, ezért ilyen esetekben kizárólag a gyűjtőkör tekintetében - azaz szigorúan földrajzi értelemben - beszélhetünk országos (nemzeti) jellegű intézményről. Alapvető problémája e gyűjtemény típusnak, hogy a szóban forgó mesterség, vagy élet6 LAENEN, M. 1975.