Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)

Knézy Judit: Újítások a falusi közösségek táplálkozási kultúrájában Magyarországon (1920–1970) - Innovations in food culture among the rural communities of Hungary. (1920–1970)

ÚJÍTÁSOK A FALUSI KÖZÖSSÉGEK TÁPLÁLKOZÁSI KULTÚRÁJÁBAN MAGYARORSZÁGON (1920-1970) 63 5. Szükségállapotok idejének étkezése és hatása: a háború alatt és után. A második világháború utolsó éveiben és közvetlenül utána kísérleteztek oiyan ételnyersanyagokkal, amelyeket a szokott, megfelelő körülmények között keveset használtak, vagy egyáltalán nem. Csak részben kerültek elő a hagyományos ínségételek, nagyobbrészt az állam által szorgalmazott élelmiszerek megtermelésére, kiosztására és pótszerek terjesztésére került sor. A háború alatti és utáni húshiány miatt az állam elrendelte a birkák tartását mindenütt. Édesítőszernek használták a reszelt cukorrépát, a melaszt, mivel cukorrépát is kellett termelniük. Szaharint az állam osztott a rászorulóknak éppúgy, mint tejet kisgyermekeknek, terhes- és szoptatós anyáknak. Zsír helyett vagy mellett olajat használtak, mert olajos növényeket is kellett művelni. A már szegényesnek tartott kukoricás ételeket újra elővették. Levesfélét a vadontermett növényekből is főztek (csalánból, vadsóskából, gombákból). A hullott és vad gyümölcsöt is felhasználták, aszalták, lekvárnak főzték. Lakodalomkor a tortát szilvalekvárral és édesített zsíros krémmel töltötték meg, amit később nevetve emlegettek. Pálinkából készítettek édesített íikőrszerű italt „édest". A menekülő és ideiglenesen beszállásolt népcsoportok tanultak ételeket a helyiektől és viszont. A zseliciek elmondták, hogy a háború alatt hozzájuk betelepített csökölyi családoknál láttak először baracklekvárt és kompótfélét. 6. Városi hatások megsokszorozódása az 1950-60-as évektől 1945 után a táplálkozási szerkezet átalakulását, újfajta ízlésirány kialakulását többnyire más tényezők befolyásolták, mint korábban: a. Megváltoztak a mezőgazdaság tulajdonviszonyai, működése, szervezete. b. Átrétegződött a falusi társadalom. с A családszervezet már nem jelentett többé egyben munkaszervezeti egységet a falvakból munkára, tanulni eljárók, illetve az elköltözők miatt. d. A technikai változások a korábbinál gyorsabban hatottak a konyhatechnikákra. e. Szélesebb körűvé váltak, elvileg minden rétegre kiterjedtek a továbbtanulási lehetőségek, szak- és továbbképzés, a sajtó, könyvtárak, médiák jelentősége nőtt. f. A falvak nagy része kilépett korábbi elszigeteltségéből a közlekedés, közellátási viszonyok javulásával. g. A városból ismert javak közvetítésében egyre inkább a falvakból eljáró és elköltözött családtagok kaptak nagy szerepet. A háború utáni első elsietett lépése volt a kormánynak, hogy a nagybirtokok felszámolása után földet osztott a volt uradalmi cselédeknek és szegényparasztoknak. Már ekkor megnehezítette magas adókkal a gazdálkodást, üldözte a tehetős parasztokat. Nemzetközi nyomásra kitelepítette a háborús bűnösnek tartott németeket. Helyükbe települtek be az újgazdák, illetve a határainkon kívülről elmenekült magyar családok. 1949-től a szovjet mintára erőltetett az iparosítás támogatására a kollektív gazdálkodást rákényszerítette a - háború után végre eredményeket felmutató - parasztgazdákra. Eredményt csak a kollektivizálás második hullámával (1959-60) értek el, amikor szinte megszűnt a kisbirtok. Ekkor a háztáji gazdaság támogatásával, különféle bérletekkel és munkalehetőségek (tsz melléküzemágak) biztosításával hozzájárultak, hogy a tagok - bár nagy családi erőfeszítések árán gyarapodjanak anyagilag. Mivel földet nem vehettek, építkeztek, és házuk berendezéséhez mindenfélét felvásároltak. 1960-70 között ez a gyarapodás szembetűnő volt, nem éltek kényelmesebben, de egyre több szerepet kaptak életükben a presztízs-javak és szokások. A falvak határa is megváltozott a táblás gazdálkodással, csak a szőlőhegyek és a háztáji gazdaságok őrizték „paraszti" jellegüket.

37 37 Bődi 1997. 89-96. Varga 1991.