Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Imrő Judit: Húsvéti népszokások és hímes tojások Somogyban - Easter folk customs and painted Easter eggs in Somogy
44 IMRO JUDIT Somogyban a viaszírásos technika a legáltalánosabb, a geometrikus felosztású archaikus minták (1-5. ábra) mellett gyakoriak a szabadrajzúak, többnyire virág-ábrázolások (6-9. ábra). A Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében egyedülállónak számit az a hímes tojás, amelyre készítője keresztet rajzolt (10. ábra). A viaszírásos technikával készült hímes tojások közül nemcsak egyszínű festőlével színezett, hanem több színre festett tojások is ismertek Somogyban. Lábodon a hagymahéjon kívül zöld porfestéket is használtak. Először méhviasszal megrajzolták a mintákat, és lefedték azt a részt viasszal, amely a végén a hagymahéjtól vörösbarna lesz, Ezután zöld festőlébe tették. Száradás után újra írták a világosan maradó mintát, és a zöldnek szánt részt fedték le viasszal. Ezután került sor a hagymahéjas festésre (11-12. ábra). Az 1960-as évek közepén a lábodiak számon tartottak még egy eljárást az előző évszázad végéről, amely ekkor már csak az emlékezetben élt az egyik gyakorlottnak számító tojásfestő asszony elmondása szerint. „Az édesanyám kéccőhímöset is csinyát. Sárga, piros, a fala meg fekete vót. De én nem tudom mögcsinyáni." Vesén is ismerték a több színű festés technikáját. A helyi tojásírók közül a leghíresebb Németh Rozália (1911-1996) volt, akit a legtehetségesebb somogyi tojáshímző asszonyként tartanak számon. Nagy kézügyességgel írókázta, festette a zöld levelű piros virágokat, alapszínként fekete, illetve piros színt használt. Németh Rozália az 1970-es években már országos elismertségre tett szer (13-16. ábra). A Dráva-mentén élő horvát lakosság is több színű, változatos díszítményű hímes tojásokat készített. A megírt tojásokon méhviasszal bekenték azokat a felületeket, amelyeket pirosra akartak hagyni, és a tojást lila, lilásrózsaszín, vagy fekete, esetleg kék festőlébe tették, ezt követően felfőzték (17-19. ábra). A viaszírásos technikának ismerjük még egy változatát, amely ritkán fordult elő. Ehhez előre befestették a tojást a hagymaiében, és ezt követően írták meg, majd ecetbe mártották. Ezután került sor a főzésre, amely során a viasz leolvadt, és a minta maradt színesen. Buzsákon volt gyakori eljárás. 2. Karcolt díszítés A karcolt díszítés elsősorban a pásztorcsaládokban, valamint Somogy keleti részén volt népszerű. Hagymáié helyett gyakran használtak tojásfestéket. A megfestett tojásokra bizsókkal - faragókéssel - karcolták a mintát, általában virágot, madarat. Egyes falvakban jobban elterjedt, mint a viaszírásos technika. 20 A törökkoppányi asszonyok is ezt a motívumot szerették különösképpen. Ennél az eljárásnál a virág-ornamentika mellett gyakori díszítmény a madár-ábrázolás is, pl. a páva szájából kinövő indás virágtő (20-22. ábra). Ezzel a megoldással díszített tojást más néven „vakart" tojásnak is nevezték. „Polgárember ilyessel nem vesződik, a keze is nehéz hozzá, de bezzeg érti a juhásznép, meg a más pásztorság is." 20 Karcolt technikájú a „pulitúrozott" tojás is. Főképp iparos családokban készítették a huszadik század első évtizedeiben. Spirituszba sellakkot és festőanyagot tettek. Az előre megfőzött tojásokra kenték rá a színt. Általában egyik oldala kék, a másik lila vagy vörös. Ezt követően karcolták rá a mintát, elsősorban virág-ornamentikát, általában oldalanként különbözőt (23-25. ábra). Ez a technika legtovább Vízváron maradt fenn. Malonyay leírása szerint ilyen tojást nemcsak a lányok-asszonyok, hanem férfiak is készítettek, „pulitéros tojással szoktak kedveskedni választottjuknak a fiatal asztalosok, a „tislérlegények". 22 1 9 Malonyay 1911.255. 20 Györgyi: 1974.53-57. 2 1 Malonyay 1911.259. 22 Malonyay 1911.256.