Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Szapu Magda: Vajda az, aki annak mondja magát. Rendhagyó vajdaavatás egy kaposvári romungró cigány csoportnál - Voivod is who claims to be voivod. Irregular voivod initiation at a Romungro Gipsy group of Kaposvár
M SZAPU MAGDA díszes kriptáját, melyet összekötöttek a vő, a legidősebb lány férjének vajdává avatásával. A nyilvános avatáson a nagyszámú rokonság nem, csak a szűk család vett részt. A meghívottak között szerepelt a helyi sajtó, valamint a dél-dunántúli kisebbségi képviselők. A kettős avatás a temetkezési vállalat munkatársainak előre megírt forgatókönyve szerint történt, és megosztotta mind a csoport tagjait, mind a közvéleményt. A cigányok közel hat évszázada élnek a Kárpát-medencében, magyarországi megjelenésüket a 15. század elejére teszik. Indiából Kis-Ázsiát érintve a Balkán felől érkeztek hazánk területére. Megkülönböztető jegyeik közé elsősorban a nyelvet, a foglalkozást és a vallást sorolják. Legtöbbjük két- vagy többnyelvű volt. A szintó vagy német és a vend, azaz szlovén cigányok elsősorban a Dunántúlon élnek. Környezetük köszörűsöknek hívja őket. A kárpáti nyelvet beszélők magukat romungrónak nevezik, hagyományos foglalkozásuk a kovácsmesterség. Az oláh cigányok egy-egy nyelvjárási és foglalkozási egységet alkotnak. A legnagyobb magyarországi oláhcigány nyelvi csoport a lovári, akik valamikor lókereskedők voltak. Jelentős létszámban élnek a Dunántúlon, többségük ma is kereskedéssel: színesfémek, régiségek stb. adás-vételével foglalkozik. Kaposváron és Pesterzsébeten a colárik, a szőnyeg- és ruhakereskedést folytatók laknak. De hazánkban élnek még kelderások (üstkészítők), gurvárik (üstfoldozók), cérhárik (sátorosok,), csurárik (rostakészítők), drizárik (textilhulladék gyűjtők) stb. A beások archaikus román nyelvjárásokat beszélnek, foglalkozásukra nézve teknővájók (ill. egyéb háztartási faeszközöket készítenek), később részben kosárfonás lesz a mesterségük. A cigányság túlnyomó többségének ma már magyar az anyanyelve. Legkisebb a beások száma. 5 A magyar, a cigány és a román anyanyelvűek csoportközi viszonyaira a merev endogámia és a térbeli elkülönülés jellemző. A magyar anyanyelvű csoportok a cigányságon belül önmagukat tekintik a társadalmi hierarchia csúcsán lévőknek, és elhatárolódnak az oláhcigányoktól. Értékrendjükben leginkább az úri, paraszti normákat követték. A társadalmi hierarchia legalsó fokára helyezik a beásokat. 6 A legrégebben letelepedettek a magyar anyanyelvű, a vályogvető és a muzsikus cigányok. A nyolcvanas évek végére a cigányságon belül nagymértékű a társadalmi differenciálódás. Legfelül húzódik a legvékonyabb sávot alkotó, kereskedésből élő, „arisztokráciaként" viselkedő, tehetős, a társadalmi megítélésben bizalmatlansággal, kétkedéssel és gyanúval fogadott cigányság. Legszegényebb rétegei a gyűjtögetésből, a szeméttelepen való guberálásból, az üres üvegek szelektálásából, a gyógynövények értékesítéséből, a napszámból élők, bevételeik nagyobb hányadát a segélyek jelentik. 7 A cigányság kutatása nem előzmény nélküli megyénkben. 8 A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján két helyi csoport - a kaposvári beások és oláhok - hiedelem- és szokásanyagát vizsgáltam, publikáltam. 9 Akkor is, most is a vajda halála irányította figyelmemet a roma kisebbségre. 5 Vö. Tálos 1998.295-302. Máté Mihály dombóvári rendőr alezredes közlése szerint itt a Dunántúlon kissé bizonytalan a szintó, a vend, a német és a köszörűs cigány csoportok önmegjeiölése. A roma származású adatközlő az ország egyik legnagyobb cigány gyűjteményét mondhatja a magáénak, és jó kapcsolatot tartott fenn az elhunyt Horvát Istvánnal is. Erdős Kamill felosztásában a hazánkban élő cigány csoportok a következők: cigány anyanyelvűek és nem cigány anyanyelvűek. A cigány anyanyelvűek két fő csoportja a „kárpáti" cigány nyelvet beszélők (és alcsoportjaik), ill. az „oláh" cigány nyelvet beszélők (és tizenhárom törzsük, eredeti foglalkozásuk alapján csoportosítva). A nem cigány anyanyelvűek egyik fő csoportja a magyar anyanyelvűek (ők a kárpáti és az oláh cigányok leszármazottai), a másik a román nyelvet beszélők. Vö. Szuhay, Baráti szerk. 1993. 339-354. 6 Uo. Máté vitatkozik a fenti állítással, szerinte minden csoport önmagát teszi a társadalmi hierarchia csúcsára. 7 Vö. Szuhay, Baráti szerk. 1993. 339-354. 8 Balogh 1973, Cigányok 1998. 9 Szapu 1981, 1984 és 1985.
