Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Winkler Ferenc: Az európai szabadtéri néprajzi gyűjtemények megvalósításának módszere - Realizing Methods Of European Open Air Museums
AZ EURÓPAI SZABADTÉRI NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNYEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI 11 teljesen egyben maradt a hozzá tartozó 74 ha szántóval. 10 A benne lakó gazda máig műveli a területet. Vagyis, ez a gyűjtemény - amelyet még 1924-ben vásárolt meg Georg J:son Karlin a lundi múzeum számára - nem csak építészet- és településtörténetileg, hanem üzemtörténeti értelemben is a prototípusát képviseli - lényegében valamely épített szabadtéri gyűjtemény helyett (!) - a romeleíseni paraszti kultúrának. Amit bemutat, az tehát szigorúan helyi, amit meg képvisel, megtestesít, az bizony regionális. Nos, akkor ugyanezen az alapon vissza is térhetnénk az idézett bokrijki példához, amely Belgiumból nézve regionális, Flandriából nézve mindenképpen országos, illetve nemzeti gyűjtemény... Ahhoz tehát, hogy a regionális gyűjtemények fogalmát - európai összefüggésrendben meghatározhassuk, előbb azt szükséges tisztázni, mit tekintünk helyi, vagy lokális szabadtéri néprajzi gyűjteménynek. Annyi bizonyos, hogy a „Denkmalhof-ot, „Bauernhausmuseum"-ot legföljebb akkor tekinthetjük - és csak részben - helyi szabadtéri gyűjteménynek, ha az a tipizálás igényévei létesült. Egyébiránt nem más, mint „tájház", vagy ama bizonyos 'szobor'... Egyetlen példát, a svéd Julita gardot elegendő itt megemlítenünk. További, alapvető kritériuma a gyűjteményi mivoltnak, hogy ne egyetlen árva lakóház, hanem szabályos, hiteles telekformára épített történetileg funkcionálisan összetartozó épületegyüttes, komplett porta képviselje a bemutatni valót. Gyakorlatilag tehát minden egyéb, ami a nemzeti-országos és a helyi-lokális kategória közé esik, lényegében kimerítheti a regionális vagy táji gyűjtemény fogalomkörét. Nyilvánvaló, hogy az európai gyűjtemények, múzeumok döntő többsége ebbe a kategóriába tartozik. Természetesen beleértjük ebbe a már hivatkozott turkui, vagy a Den garnie By által képviselt városi(as) gyűjteménytípusokat, együtteseket is. Építési alapelveik szerint Európa szabadtéri néprajzi gyűjteményei az alábbiak szerint csoportosíthatók: I. eredeti helyükön - „in situ" - megőrzött épületegyüttesek, II. szabadtéri múzeumok, gyűjtemények - teljes egészében áttelepített épületegyüttesek III. eredeti - műemléki - mag köré áttelepítéssel létesített koncepcionális gyűjtemény, múzeum IV. rekonstrukciós módszerrel újjáépített építményekből álló gyűjtemény. Megjegyzem, hogy - szigorúan jelen munkahipotézisünk összefüggésében - a IV. csoport egy bizonyos fajtáját, a régészeti szabadtéri együttest kivált azon változatában nem tekintem szabadtéri gyűjteménynek, amely elsősorban idegenforgalmi céllal, „működik" is. A szabadtéri néprajzi gondolat történetében 11 nyomon kísértük, hogy a múzeumok illetve gyűjtemények létrehozásának hagyományos, klasszikus módszerének az áttelepítés számít. Éppen úgy jöttek létre Skansen, Lillehammer, Layngby és az első európai szabadtéri néprajzi együttesek, ahogyan azt Kari Viktor von Bonstetten a XVIII. század végén megálmodta. Minél jobban közelítjük azonban a „Bauernhof-ot, „Denkmalhof-ot, a „Heimatmuseum"-okat - vagy, emlékezzünk csak a dolgozat első részében idézett számtalan északi példára, - annál több lesz részarányában az eredeti helyén megőrzött építményünk. Miközben a nagy, teljes egészükben áttelepítéssel dolgozó gyűjteményektől az apró, többnyire „in situ" együttesekig eljutunk, egy sor változattal találkozunk, amelyekben az eredeti és az áttelepített -építmények egymáshoz viszonyított belső aránya bámulatosan nagy számú variációt mutat. Sőt, még azzal az esettel is találkozhatunk, amikor egy régibb koncepció 10 BENGTSSON, B. 1963. 18-44. 11 WINKLER, F. 2004.
