Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Horváth János: Rippl-Rónai József ismeretlen művei - Unknown works of József Rippl-Rónai
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF ISMERETLEN MŰVEI 111 „Kalksburg, 1883. Decz.27. Kedves jó Szüleim! Egy gondolat, mely rám nézve oly igen terhes, bánt engemet. Ez az, hogy valószínűleg Önökhöz kell fordulnom pénzért, ha már - talán a jövő hó első napjai egyikén - München hívogató falai között találom fel édenemet. Ezen szükséges összeget igaz, hogy jobb szeretném mástól felvenni, az egész nem több, mint havonként 15 forint egy álló évig. Ezen összeget- becsületszavamra merném ígérni- ha a jó isten éltetni szerencséltet, hogy visszafizetendem ..." 2 Az 1884. február 2-án, Münchenben keit levélben már ezí írja szüleinek: „...Itta festészetet csak mellékesen tekintetik, míg valaki a rajzban nem tökéletesen jó, festő mesterhez nem juthat. Én 3 évig akartam rajzolni és mindig csak rajzolni, de amennyire megismertem önmagamat, most már azt mondhatom, hogy legfőlebb egy évig, de rendkívül nagy szorgalommal " év lefolyása után is bejuthatok a legjobb festőtanárhoz, itt 1 vagy 2 évig akarok lenni és innen a párisi iskolákat látogatni szintén 1 vagy 2 évig, míg végre önállóságra juthatok; de ez az idő nem zárja ám ki a pénzszerzést!" 3 - Otí van tehát Münchenben, ahová vágyott. Három év alatt jól megtanult rajzolni. Az akkori kiállítási szereplések nem hoztak még sikert és önállósulást. A müncheni élet alatt az anyagi terhek nem csökkentek. Még nem tudja beváltani a szüleinek tett fogadalmát. 1887 februárban a Magyar Országos Képzőművészeti Társulattól 500 Ft-os ösztöndíjat kap a művésznövendék, hogy Párizsban rézkarc technikában képezze magát tovább 4 . Úgy tűnik, lemond a festészeti tanulmányokról a grafikusi javára. Érthetetlen, miért akar ezért Párizsba menni. A már jól megismert Münchenben olcsóbb megélhetési körülmények között, a lehetőségek és a nyelv ismeretében könnyebben tanulhatta volna azt a rézkarc technikát, amelyet akkoriban már javában művelt. Ugyanis Somogy Vármegye megrendelésére 1885ben gróf Jankovich László arcképét karcolta rézlemezre. Továbbá egy öregasszonyt ábrázoló szénrajza után egy finom rajzolatú rézkarcot is készített. 5 A talány nyitja a magánéleti helyzetben rejlik, amelyet sűrű homály fed. Sokkal később Paris Anella emlékirata kibeszéli, hogy: „Józsi bácsinak... külföldön leánya csak egy volt aki a müncheni tartózkodása utáni időben született." 8 - Erről a maga idejében, sem utóbb egyetlen Rippl-Rónai levél sem tesz említést. A művész a Em/é/cezése/-ben sem teszi világossá a Párizsba utazás tervezettnél korábban történő lépését. - Arra következtethetünk, hogy a fiatalember Münchenben együtt élt egy német leánnyal. Szerelmük gyümölcse egy gyermek lett, akit Rippl-Rónai nem tudott és nem akart vállalni. Ezt a helyzetét Kaposváron eltitkolta, s csak azt tudatta szüleivel, hogy Párizsba készül. Oda ment, és nem várta meg a gyermek születését. Távozása miatt több, mint húsz évig gyötörte a lelkiismeret, mert végül 1910-ben megtette a szükséges lépést. Wellisch Andort, az osztrák-magyar követség tisztviselőjét bízta meg gyermeke felkutatásával. A már felnőtt lánnyal első ízben 1910-ben Münchenben történt a találkozás. Megtudta, hogy Feig! Amélie néven él és jó neveltetésben részesült. A találkozás részleteit nem ismerjük. Törvényesítés nem történt. Leveleztek egymással és egy önarcképpel ajándékozta meg a lányt. 7 Amélie Rippl-Rónai Múzeumban őrzött levele szerint Udinében egy olasz grófnő, contessa Puppi társalkodója lett. Udinében ment férjhez és három fia született. A gyermekeiről küldött fényképen az arcvonásukat kutatva, Paris Anella és Dr. Martyn Róbert felismerték, hogy a középső gyermek szeme hasonlít Rippl-Rónaiéra. A kisfiú a művész édesanyjának „karikás", árokkal körülvett szemeit örökölte. 2GENTHON 1969. 131. 3 Uo. 132. 4 Uo. 134.1. 5 HORVÁTH 1995. Rippl-Rónai művei a Rippl-Rónai Múzeum tulajdonában pp.141. 6 Uo. 56. 7 Uo. 56.
