Somogyi Múzeumok Közleményei 17/C. - Társadalomtudományi tanulmányok (2006)
Horváth János: Rippl-Rónai József ismeretlen művei - Unknown works of József Rippl-Rónai
110 HORVÁTH JÁNOS A Magyar Nemzeti Galéria 1998-as Rippl-Rónai kiállítása előtti években, kaposvári magántulajdonban találtam rá a képre és hosszasan vizsgáltam. A vászon anyaga, állapota, hátoldali barnás elszíneződése, az olajfesték száraz, törékeny állapota, a felületi sérülések régi eredete alapján a kép korát a 19. század nyolcvanas éveire helyeztem. A „Rippl" szignó a fiatal, pályakezdő festőre jellemző, tehát elfogadható eredetinek. Az a feltételezés, hogy ez lenne a nagyméretű kompozíció kisebb másolata, nem tartható, mert a nagy kép már régóta nem létezik, csak néhány levágott részlet maradt belőle. Azért valószínűtlen, hogy idegenkezű másolatnak tartsuk a vizsgálat alá vett képet, mert e korszakban még nincs jelen a mérvadó Rippl-Rónai kvalitás és önálló stílus. Egy feltételezett 19. századi festő az eredeti képet nem tartotta volna fontosnak lemásolni, vagy a várható haszon reményében hamisítani. Nem fogadható el az a felvetés sem, hogy az 1890ben festett, azonos témájú, de nagyméretű Rippl-Rónai kép után készült kisebb utánzatról, az eredetivel egykorú tanulmányi-célú másolatról lenne szó. A kép festőjének csak az 1890 utáni években lehetett volna módja lemásolni a Munkácsy - pályázatra festett kb. 150x260 cm-es képet, amely, mint említettük, már csak töredékeiben létezik. A nagy kompozíciót, talán a kudarca miatt, - azért, mert nem nyerte meg vele a Munkácsy ösztöndíjat, maga a művész vágta szét darabokra. Az itt kifejtett elemzés alapján nem vonható kétségbe, hogy Rippl fiatalkori művével állunk szemben. Ez a zsánerkép müncheni ízlést, még kiforratlan festőt, gyakorlatlan képszerkesztést mutat. A vizsgálatot szolgálja, hogy módunk van egy másik képet mellé állítani. Művészi elv alapján megegyezik a „Pontaveni kocsma" (1889) című képpel. A két mű összevetése sok egyező jellegzetességet mutat. - Ilyen a kép tere, a gerendás mennyezetű, sötét szobabelső, amelyet a németalföldi festőket megismerve kedvelt meg Rippl. Hasonló az emberek típusa és öltözéke, az arcok és a ruhák fényhatások révén való festői modellálása, az asztal és a székek formája. A két évvel későbbi kocsmajelenet már festészeti rutint mutat, amelyet a festősegéd a Munkácsy képek másolásával szerzett. A zsanért Munkácsy műtermében kötelező kényszerrel gyakorolta. A fiatal festő hamarosan ráismer a műfaj buktatóira, és felhagy vele. A felismerés vezeti őt a modern irányzat felé. A képünk keletkezésekor viszont még Munkácsy fejével gondolkodik. Egy adott történetre festi a kompozíciót. A kor hanyatló divatja szerint kötelezve magát, a szüzsére hegyezi a mondanivalóját. Az ő története nem oly vidám, amit a műkereskedő szívesen fogadott a közönség határozott igényének kielégítésére. Mestere mellett az volt a dolga, hogy beletanuljon a megejtő zsáner műfajába. Munkácsy, aki a drámai képhatás megújításával érte el a legnagyobb eredményeit, gyakran nem állt ellen a műkereskedői rábeszélésének. Megfestett olyan banális témát, mint a kölyökkutya szaporulat családi megtekintését. Az embercsalád és a kutyacsalád együttesének Két család címet adott. Erről Ripplnek másolatot is kellett festenie, mert anynyira kelendő volt. Azt gondoljuk, hogy Rippl, mint komoly, lelkiismeretével elszámolni tudó fiatalember, saját életének viszontagságából merített képtémát, amikor a saját világát, az első neki gyürkőzés hiábavalóságával, meg akarta különböztetni Munkácsyétól. Későbbi képei igazolják, hogy a saját családi körülménye mily fontos ihlető forrása volt. Ebben a vonatkozásban 1887-ben sincs másként, de festőként és emberként kiúttalan helyzetbe került. Furcsa drámai helyzet volt ez, amelyet egyszerre kellett volna megoldani. Az, hogy a festő döntése segítette a sorskérdésre adandó választ, vagy fordítva, nem tudható. Ám lehet, hogy ez a szorongató helyzet a festőforradalmár megszületésének fontos tényezője. Mielőtt alaposan megnézzük a képet, hogy miről lehet itt szó, kitérünk Rippl-Rónai családias mentalitására. Visszatérünk az 1886-os év végi előzményekhez, a müncheni válaszúthoz, amely a három évi akadémiai tanulmány után állt elő. Párizsba szeretne menni. Korai még a müncheni akadémiától való továbblépési szándék, mert a fiatal Rippl festőként képzetlen volt. Négy évvel korábban, a céltudat jegyében, a Zichy gróféktól, mint házitanító, így írt a szüleinek:
