Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Balázs Ildikó: Nagygombák vizsgálata a Kaposvár melletti Tókaji-parkerdőben - Macrofungi examination in Tókaji Park forest near Kaposvár, Southwest Hungary

18 BALÁZS ILDIKÓ Anyag és módszer A mintaterületek jellemzése A Tokaji-parkerdő a Kaposvár-Kaposszerdahely-Szenna közút mellett, közvetlenül Kaposszerdahely előtt található. Természetföldrajzi szempontból ez a terület a Zselic északnyugati részéhez tartozik. A Zselic a Dél-Dunántúl flóravidékének (Praeillyricum) területéhez, ezen belül a Külső-somogyi flórajáráshoz (Kaposense) tartozik. A Praeillyricum flóravidék legjellemzőbb sajátossága, hogy növényzete átmenet a Nyugat-balkáni (illír) és a magyar (pannon) flórák között. Az eredeti növényállományt azonban ma már szinte teljesen felváltották más társulások. A terület éghajlatára a 10°C körüli évi középhőmérséklet, 2122°C-os évi hőmérsékletingadozás, az évi 700-750 mm csapadék mennyiség jellemző. A csapadék nagy része nyár elején (május, június) és októberben hullik. Legszárazabb hónap a február. A területen leggyakoribb az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amely vályogos lösz alapkőzeten az adott klímaviszonyok mellett tipikusan kialakul (BORHIDI 1984). A parkerdő területe 141 ha; fafajösszetételében a Zselicet mintázza, de egyéb, nem őshonos fajokat (vöröstölgy, duglászfenyő, lucfenyő) is megtalálunk. (JUHÁSZ és HEGEDŰS 2002) A vizsgálat céljára három mintaterületet jelöltem ki különböző erdőtársulásokban. Az első vizsgált állomány egy gyertyános-tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum). A telepítés éve 1953, az utolsó fakitermelés éve 2003. A terület 5 fokos lejtésű és változatos fekvésű, vízhatástól független; talajtípusa rozsdabarna erdőtalaj. A tengerszint feletti magasság 200m. A lombkorona záródása 95%; cserjeborítás általában nincs vagy nagyon gyér, jellemző fajai a csíkos kecskerágó és a fagyai. Az aljnövényzet kora tavaszi aszpektusban jelenik meg, gyakori a sárgavirágú salátaboglárka, a berki szellőrózsa, a télizöld meténg, a kapotnyak és az erdei szélfű, emellett helyenként tömegesen előfordul az odvas keltike is. A társulást alkotó fafajok a gyertyán, a kocsányos tölgy, a bükk, a nagylevelű hárs és a cser. A második terület egy égerliget (Aegopodio-Alnetum). A telepítés éve 1953; a területen fakitermelési munkát már több éve nem végeznek. A terület sík, időszakos vízborítottsága a közeiben található forrásnak köszönhető. Talajtípusa rozsdabarna erdőtalaj; tengerszint feletti magassága 200m. A lombkorona záródása 75%; cserjeborítás nincs vagy gyér, jellemző fajai a veresgyűrű som és a kányabangita. Az aljnövényzetben tömegesen fordul elő a podagrafű, az aranyos veselke, a bókoló sás és foltokban tömeges lehet a vörös acsalapu. A terület jellemző fafajai a mézgás éger, az akác és a lucfenyő. A harmadik egy ültetett lucos (Piceetum cultum). A telepítést 1970-ben végezték, az utolsó fakitermelés éve 2003. A terület keleti fekvésű, 20 fokos lejtésű, vízhatástól független; talajtípusa rozsdabarna erdőtalaj. A tengerszint feletti magasság 200m. A lombkorona záródása 70%-os, cserjeborítás nincs vagy gyér. Az aljnövényzetben gyakori a borostyán, a csalán, a ragadós galaj, kisebb csoportokban az erdei madársóska. A társulást alkotó fafajok a lucfenyő, a zöld duglászfenyő és a szelídgesztenye. A három mintaterület mellett adatokat gyűjtöttem a lucos melletti vörös-tölgyes és egy lomb-fenyő elegyes ültetvényekből, illetve az erdőrészleteket összekötő útszéli területekről, de ezeken a területeken részletesebb vizsgálat nem történt. Adatgyűjtés A Tokaji-parkerdőben ezelőtt gombafelmérést még nem végeztek, így régebbi adatok nem álltak rendelkezésemre. Adatgyűjtés 2002.10.15-e és 2004.10.20-a között összesen 13 terepnap során történt. A terepmunka folyamán minden faj termőtestét begyűjtöttem, azonosítottam, majd a módosított Herpell-módszerrel preparáltam és dokumentáltam (VASAS 1993). Minden fajról készült fénykép is. A fajok elnevezése KRIEGLSTEINER (1991-1993) nómenklatúrája alapján történt. A fajnév mellet feljegyeztem minden begyűjtött nagygomba termőhelyét, a gyűjtés idejét, a szubsztrátumot és mikorrhizásoknál a mikorrhizapartner nevét.