Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Balázs Ildikó: Nagygombák vizsgálata a Kaposvár melletti Tókaji-parkerdőben - Macrofungi examination in Tókaji Park forest near Kaposvár, Southwest Hungary

NAGYGOMBÁK VIZSGÁLATA A KAPOSVÁR MELLETTI TOKAJI-PARKERDŐBEN 19 A fajok határozását az alábbi forrásmunkák alapján végeztem: MOSER (1963, 1993), JÜLICH (1989), HANSEN és KNUDSEN (1992, 1997), BREITENBACH és KRÄNZLIN (1981, 1986, 1991, 1995), CETTO (1989-1993), HEILMANN-CLAUSEN et al. (1998) és SARNARI (1998). A fajok dokumentálása után „Magyarország nagygombáinak javasolt Vörös Listája" (1999) alapján meghatároztam a gombafajok veszélyeztetettségi kategóriáit. Az egyes élőhelyeket az alábbi szempontok alapján jellemeztem: fajszám, fajösszetétel, funkcionális megoszlás (ARNOLDS et al. 1995), valamint veszélyeztetett fajok száma és aránya. Fajösszetétel és funkcionális spektrum alapján összehasonlítottam az élőhelyeket egymással, valamint az alábbi, hasonló termőhelyi viszonyok között kialakult Mecseki élőhelyekkel (PÁL-FÁM 2001): kezelt gyertyános-tölgyes, természetes égerliget, valamint lucültetvény. A klasszifikáció a NuCoSA programcsomaggal készült (TÓTHMÉRÉSZ 1996), prezencia-abszencia alapján, Jaccard-indexszel, teljes kapcsoltsággal (Complete Linkage). A különböző hatások (természetesség, faanyagmennyiség, zavarás, élőhelydegradáció) jelzésére indikátor fajokat állapítottam meg, részben szakirodalmi adatok alapján (PÁL-FÁM 2002, PÁL-FÁM és RUDOLF 2003, SILLER et al. 2004), részben pedig saját vizsgálati eredmények alapján. Eredmények és értékelés A vizsgált területekről összesen 159 nagygombafajt gyűjtöttem össze, 322 előfordulási adattal (1. táblázat). Ennek összesítését a 2. táblázat mutatja. A megállapított indikátor fajok, az indikált tulajdonság jellege szerinti csoportosításban, az esetleges szakirodalmi hivatkozás feltüntetésével a 3. táblázatban szerepelnek. A 4. táblázat tartalmazza a gyakori és jellemző fajokat a vizsgált élőhelyeken. Általános jellemzés, összehasonlítás Az égeres a három mintaterület közül a legfajszegényebb termőhelynek bizonyult, 27 faj 47 előfordulási adatával. Ezekből mindössze egy faj, a Psathyrella melanthina minősül erősen veszélyeztetettnek, öt másik faj pedig veszélyeztetettnek. A gyakori fajok közül a Mycena haematopus és a Polyporus badius a faanyag lebontásának optimális fázisát indikálja. Ez mutatja, hogy a holt faanyagot csak ritkán takarítják ki az állományból. Kismértékű emberi beavatkozásra utal, hogy a lebontás végső fázisának indikátorai hiányoznak. Jellemzőek az élőhelyre egyes általános lomberdei taxonok is, mint a Daedaleopsis confragosa, Daedaleopsis confragosa yar.

tricolor és a Merulius tremellosus. Az élőhelyet a xilofág szaprotrófok döntő többsége jellemzi (1. ábra, ALN). Nedves talajának és gyakori vízborítottságának köszönhetően az élőhely nem megfelelő a talajlakók (mikorrhizások és szaprotrófok) számára. Ezen kívül a holt faanyagot csak ritkán takarítják ki az állományból, így megfelelő mennyiségű és minőségű szubsztrátum áll rendelkezésre ezeknek a fajoknak. A nekrotróf paraziták aránya az átlagos lomberdei aránynál (ami rendszerint 5%) magasabb. Ez az antropogén hatások kisebb mértékére is utalhat, lévén, hogy az ide tartozó fajok nagy része nem tolerálja az emberi beavatkozást. A Mecsek egy természetes égeres erdőrészleteivel összehasonlítva (PÁL-FÁM 2001, 1. ábra ALN) kiderül, hogy a xilofág szaprotrófok (80% körüli) aránya nagyjából megegyezik a két élőhelyen. A nekrotróf paraziták - a csoport nagyságához képest magas - aránya (13% és 8%) mindkét élőhely háborítatlanságára utal, bár a tokaji égeresben az emberi beavatkozás (kismértékben) csökkentette ezt az arányt. Közös fajok mindkét élőhelyen a Coprinus disseminatus, az Entoloma euchroum, a Psathyrella melanthina és az Alnicola melinoides. A gyertyános-tölgyes volt a leggazdagabb mintaterület mind a fajok és az adatok, mind pedig a veszélyeztetett fajok számának tekintetében és így természetvédelmi szempontból legértékesebb is a mintaterületek közül. Ennek magyarázata, hogy a régió klímája alapján ez a típus tekinthető a zonálisan kialakult társulásnak a Parkerdő területén. Összesen 95 faj 127 előfordulási adatát regisztráltam. Ebből két faj, a Lepiota ventriosospora és a Russula