Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

A BARCSI BORÓKÁS NÖVÉNYZETE 135 Csapadékos időszakokban a láptavak túlcsorduló vize időszakos vízfolyásokon keresztül húzódik le a területről. A legtöbb ilyen időszakos vízfolyás a „jellegtelen égeresek" növényzeti típusban kanyarog. Ezeken a helyeken a növényzet fajösszetételét tekintve az égeres láperdőhöz áll legközelebb, de borítás tekintetében a Carex elongata háttérbe szorul, és előtérbe kerülnek a páfrányfajok (Dryopterís carthusiana, Dryopteris filix-mas, Athyrium filixfemina). Néhány mocsárerdei faj is megjelenik ezeken a helyeken (Angelica sylvestris, Caltha palustris). A Rigóc-patak menti degradált égeresek valószínűleg égerligetekből (Carici pendulae Alnetum) alakultak ki. Esetleg a Dráva árteréről a patakvölgyben síksági égerliget (Paridi quadrifoliae - Alnetum) is felhúzódhatott. A lombkoronaszintben az éger mellett jeienleg zöld juhar (Acer negundo) és mocsártölgy (Quercus palustris) is található. A cserjeszintben tömeges a bodza (Sambucus nigra), foltokban a veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Az aljnövényzet tavaszi aszpektusában tömeges lehet a saiátaboglárka (Ficaria verna), nyár elejére száz százalékos borítást érnek el a gyomfajok (Urtica dioica, Galium aparine, Rubus sp). Tölgy-kőris-szil ligetek (Knautio drymeiae-Ulmetum) A társulásnak egyetlen állományát találtam a felmérés során, mely a Darányi-patak völgyében, Darány községtől északra található. Lombkoronaszintjében a kocsányos tölgy (Quercus robur) mellé a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) elegyedik, szálanként egy-egy enyves éger (Alnus glutinosa) és nyír (Betula pendula) is előfordul. A cserjeszint borítása 30% körüli, tömeges fajai a veresgyűrű som (Cornus sanguinea), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), a fekete bodza (Sambucus nigra), a széleken előfordul a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (Crataegus monogyna), a mogyoró (Corylus avellana). Az aljnövényzet borítása csaknem 100%, a ligeterdei fajok (Carex remota, Lysimachia nummularia, Cucubalus baccifer, Impatiens noli-tangere, Heracleum sphondylium, Knautia drymeia, Galeopsis speciosa, Humulus lupulus) mellett tömegesek a gyomfajok (Urtica dioica, Galium aparine, Rubus sp., Solidago gigantea). Az aljnövényzetben egy védett faj, a pirítógyökér (Tamus communis) is előkerült. A növényzet 1995-ben végzett felmérése idején a társulás egyetlen kicsi állománya is felerészben tarvágott terület volt. Kékperjés cseres-tölgyesek (Molinio litoralis-Quercetum cerris) A növényzet térképezése során részletes felméréseket végeztem minden cseres - kocsányos tölgyes erdőállományban. Az elkészült 40 cönológiai felvétel alapján statisztikai elemzéseket végeztem és összehasonlítottam ezeket az erdőket más hazai síksági cserestölgyesekkel. A részletes elemzések eredményeként megállapítható, hogy az itteni állományok mind egy növénytársuláshoz, a kékperjés cseres-tölgyes (Molinio litoralis-Quercetum cerris) (SZODFRIDT-TALLÓS 1964) társuláshoz tartoznak. Ennek két típusát sikerült elkülöníteni a területen, a szárazabb Holcus mollis és a vizesebb Molinia litoralis típust. A lombkoronaszint meghatározó faja a kocsányos tölgy (Quercus robur), mellé helyenként elegyedik a nyír (Betula pendula), a cser (Quercus cerris) vagy az enyves éger (Alnus glutinosa). Több helyen előfordul elegyfaként az erdeifenyő (Pinus sylvestris), amely nem őshonos a területen (v.o. BARTHA-MÁTYÁS 1995). A cserjeszint általában gyér vagy hiányzik, gyakoribb természetes fajai a kutyabenge (Frangula alnus), a boróka (Juniperus communis), a galagonya (Crataegus monogyna), a mogyoró (Corylus avellana). Helyenként számottevő borítással van jelen a neofita akác (Robinia pseudo-acacia) és kései meggy (Prunus serotina). Az aljnövényzetben alacsony borításértékekkel konstans faj a kakicsvirág (Mycelis muralis); szubkonstans fajok az ernyős hölgymái (Hieracium umbellatum), a lágy selyemperje (Holcus mollis) és a kékperje (Molinia litoralis), a zavarást jelző fajok közül pedig a siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) és a szeder (Rubus sp.). A Molinia litoralis típusban a száraz tölgyesekre jellemző karakterfajok térhódítása jóval gyengébb, mint a Holcus mollis típusban. Olyan száraz tölgyesekre jellemző fajok, mint a Lychnis coronaria és a Peucedanum oreoselinum csak a Ho/ci/s-típusban találhatók. A mészkerülő lom-