Somogyi Múzeumok Közleményei 17/B. - Természettudományi tanulmányok (2006)

Juhász Magdolna: A Barcsi Borókás növényzete - Vegetation of the Barcs Nature Reserve (Hungary)

134 JUHÁSZ MAGDOLNA között változik, az idősebb állományokban általában 5-20% közötti. Változó borításértékek­kel minden felvételben jelen van a kutyabenge {Frangula alnus). A cserjeszint ritka faja a fűzlevelű gyöngyvessző {Spiraea salicifolia), mely a terület láperdeiben viszonylag gyakori­nak mondható. A lombkoronát alkotó fafajok újulata mellett gyakori még a cserjeszintben a fákra felkúszó szeder {Rubus sp.) és komló {Humulus lupulus). A környék egykori legelteté­sét jelzi a boróka {Juniperus communis) és a galagonya {Crataegus monogyna) egy-egy csökkent vitalitású példányának előfordulása a láperdők szélén. Az aljnövényzetben kons­tans a társulás jellemző és névadó faja, a nyúlánk sás {Carex elongata), mely optimális víz­ellátottság esetén az „égerlábakat" körben szegélyezi. Mellette a fák „lábain" szintén kons­tans előfordulású a társulás másik karakterfaja, a szálkás pajzsika {Dryopteris carthusiana) és a fás növényzetre felkapaszkodó ebszőlő csucsor {Solanum dulcamara). Az égerfák tá­masztógyökerei által alkotott „égerlábak" közötti, rendesen vízzel borított aljzaton konstans fajok a mocsári kocsord {Peucedanum palustre), a hólyagos sás {Carex vesicaria), a mo­csári galaj {Galium palustre). A sekélyebb vízben a békaszittyó {Juncus effusus) és a peszérce {Lycopus europaeus), a víz lehúzódása utáni friss felszínen a borsos keserűfű {Polygonum hydropiper) a konstans fajok. A hosszabb ideig szárazra kerülő, rendesen pe­remi részeken gyakori a szeder {Rubus sp.). A társulás szubkonstans hínárfaja a békaliiiom {Hottonia palustris). Unikális faj a gyepszintben a tarajos pajzsika {Dryopteris eristata), ritka fajai a tóalma {Ludwigia palustris), a gázló {Hydrocotyle vulgaris), a mocsári páfrány {Thelypteris palustris). Égeres mocsárerdők (Angelico sylvestri-Alnetum glutinosae) A növényzet térképezése során a társulásnak egyetlen állományát találtam, mely a Rigóc-patak völgye közelében, a halastavaktól keletre található. Az állomány lombkorona­szintjében az enyves éger {Alnus glutinosa) egyeduralkodó. A cserjeszint borítása 10% kö­rül van, benne az éger mellett kocsányos tölgy {Quercus robur), galagonya {Crataegus monogyna) és kései meggy {Prunus serotina) fordul elő. Az aljnövényzet borítása 100%, benne a mocsári sás {Carex acutiformis) dominál, hozzá a vizesebb részen mocsári fajok {Carex elata, Lysimachia vulgaris, Juncus effusus), a szárazabb részeken páfrányok {Dryopteris carthusiana, Athyrium filix-femina) és gyomfajok {Rubus sp., Urtica dioica, Phytolacca americana) társulnak. Az aszályos években a társulás jelentős mértékben deg­radálódott, de a talajvízszint emelkedésével a felszíni vízborítás hatására a szeder és más gyomnövényzet ismét visszaszorult. Jellegtelen égeresek (Alnus glutinosa) Ez a vegetációtípus a teljesen elgyomosodott aljnövényzetű, enyves éger {Alnus gluti­nosa) által alkotott állományokat foglalja magában. A talajvízszint mesterséges csökkenté­se, valamint a patakok vizének elvezetése vagy visszatartása következtében szárazzá vált termőhelyeken találhatók. Különböző eredetű állományok, nagyobb részük a legeltetés fel­hagyása után létesített vagy kialakított ültetvény jellegű égeres. Az eredeti növénytársulás ezeken a termőhelyeken égeres láperdő vagy kékperjés cseres-tölgyes, illetve ezek átme­neti állományai lehettek. A lombkoronaszintben az éger mellé helyenként nyír {Betula pen­dula) és kocsányos tölgy {Quercus robur) is elegyedik. Az alsóbb szintekben mindenütt tö­meges a szeder {Rubus sp.). A cserjeszint borítása 30-95% között változik. Benne a lomb­koronaszintet alkotó fák újulata mellett gyakori a kutyabenge {Frangula alnus). Az aljnövény­zetben helyenként mocsári-mocsárréti növények {Juncus effusus, Lysimachia vulgaris, Potentilla erecta, Agrostis stolonifera, Calystegia sepium), máshol szárazabb termőhelyre utaló fajok {Fragaria vesca, Veronica officinalis, Galeopsis speciosa) találhatók. Csapadé­kos időszakokban a termőhely vízellátottságának javulásával lápi és mocsári fajok újbóli tér­foglalása jellemző, tartós felszíni vízborítás esetén a honos gyomok {Rubus sp., Urtica dioica) és az inváziós fajok {Phytolacca americana, Prunus serotina) kipusztulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents