Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Németh Péter Gergely: Hun áldozati üst Balatonlelle-Rádpusztáról

Somogyi Múzeumok Közleményei A-Régészet 17:71-78(2006) Kaposvár, 2007 Hun áldozati üst Balatonlelle-Rádpusztáról HONTI SZILVIA - NÉMETH PÉTER GERGELY2 1 Somogy County Museum H-7400 Kaposvár, P-Box 70, E-mail: honti@smmi.hu 2 Somogy County Museum H-7400 Kaposvár, P-Box 70, E-mail: peter@smmi.hu HONTI SZ. - NÉMETH P. G.: Hun period sacrificial caldron from site Balatonlelle-Rádpuszta. Abstract: Site: Balatonlelle-Rádpuszta-Temetőalja dűlő, 609 object. Find: Hun period sacrificial metal caldron, mid 5. С Other finds: silver cicada and iron cicada-fibula in laid decoration. Keywords: Hun sacrificial cauldron 2005-2006-ban, a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a Temetőalja-dűlőben, a 67-es út Balatonszemes és Somogytúr közötti korrekciós szakaszának megépítése előtt régészeti feltárásokat végeztünk (I. tábla 1-2.). 2006. május 19-én egy gödörbe eltemetett hun áldozati üstre bukkantunk (I. tábla 5.). A tárgy ritkasága, tudományos jelentősége indokolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül közreadjuk, előkerülésének körülményeiről beszámoljunk, már a részletes tudományos vizsgálatok elvégzése előtt, hiszen ez az első, modern feltárási körülmények között előkerült népvándorláskori üst. Az üst egy kerek, függőleges falú, 100 cm mély gödörből (609. objektum) került elő, a mai felszíntől mérve mintegy 150 cm mélységből (I. tábla 3-4.). A gödröt egy kisméretű őskori gödörbe és egy római kori árok déli szélébe ásták bele. Az üstöt a gödör aljára fektették, felette egységes, sárga lösz volt a betöltés, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy az üstöt elrejtették, a sárga, keveretlen földdel befedték. E fölött a gyengén kevert, világos, szürkés-löszös betöltésben kevés, az őskori és római kori objektumokból származó, másodlagos, kopott leletanyag volt, hun kori lelet nem került elő. Az üst szájánál lévő állatcsontok - esetlegesen rágcsálóhoz tartozhattak. A feltárás során megfigyeltük, hogy az oldalára fektetett edény magán viselte az utolsó használat nyomait. Belül, a felső részét, és kívül az üsttestet, koromréteg fedte. Ugyancsak szabad szemmel megfigyelhető az, hogy az edényt, eltemetése előtt, vászonba vagy szövetbe burkolták. Az edényben csak a környezetével megegyező föld volt, melyből, beszállítás utáni kiemeléskor, egyéb régészeti tárgy nem került elő. Az üst szájában sárgább, a mélyebb részében szürkés, kissé humuszos betöltésből - hasonlóan a gödörből és a gödör falából - anyagmintákat vettünk, a szerves anyag elemzéséből talán következtethetünk majd az üst esetleges tartalmára és környezetére. Az edény eredetileg hengeres testű volt, szája enyhén tölcséres, alja lekerekített, kissé torzult állapotban került elő (ll-IV. tábla). A perem alatt körbefutó hármas vízszintes lécdíszből induló, az edény aljáig négy csoportban lefutó, hármas függőleges bordadísz az edény testét négy mezőre osztja (III. tábla). A felső bordából indul a két szögletes fül, melyet 3-3 gomba-alakú dísz koronáz (V. tábla 3.). A füleket eredetileg egy-egy hasonló dísz kísérte, ezek közül kettő és a nagy gombokból egy hiányzik (a törésfelület régi). A peremszélen körbefutó kettős lécdíszt rekesz-szerűén zeg-zugalakban végigfutó borda tagolja (V. tábla 1.), ezt a mintasort csak a fülek illetve a kis gombadíszek pántja szakítja meg (V. tábla 2.). Az alsó vízszintes bordából az egyes mezőkben 3-3, kettős csoportban elhelyezkedő, félgömbökben végződő pálcikák indulnak (összesen 24), a pálcikák helyenként túlnyúlnak a gömbökön (rojtdísz; V. tábla 4, 8.). Az edénytesten belül a felső részén, erős borda fut körbe (V. tábla 7.). Az edény külső felületének plasztikus díszítésével szemben - a bordától eltekintve - belül az edény fala sima. Valószínűleg nagy hő hatására az üsttest megrepedt, amit javítani próbáltak, az oldalon, alul egy nagyobb pótlást „foltot" találunk (átm.: 6,7 cm), melyet több-kevesebb sikerrel ráöntöttek illetve kalapáltak az edény oldalára (V. tábla 5.). A repedés széle több helyen megfolyt, (lekerekített), ami alapján a repedés öntéshiba is lehet, vagy az utólagos, felmelegítéssel való javításra is utalhat. További kisebb javítások is megfigyelhetők több szegecsszerű szétkalapált rátét formájában. A rekeszdísz alatt egy 2,8 cm átmérőjű (V. tábla 1, 10.), az oldalon egy 1,9 cm átmérőjű (V. tábla 6.), kisebb javítás található. Kisebb javítás az edény pereménél, valamint a függőleges bordasor középső részén is látható. Az edénytesten megfigyelhető számos, apró lyukat korrózió nyomának kell tekintenünk. Az oldalon futó nagyobb törés és az edény ennek megfelelő irányú torzulása, elrejtés előtti szándékos rongálásra utal, ilyen nagy alakváltozást nem okozhatott a föld súlya. A talprész utólag, két darabból készült, az üst alját átütve, belülről szétkalapálva erősítették a testhez (V. tábla 9.). A talp töredékesen maradt meg, talán a hasonló üstöknél előforduló gyakorlatot követve, szándékosan törték le. Az üst teljes magassága 60 cm, az alsó részé 45 cm. A 12,5 cm átmérőjű talprész magassága 4,5 cm. Szájátmérője 42 cm, de mivel az edény benyomódott, eredetileg néhány cm-rel kevesebb volt. A fogórészek magassága 16,5 cm, szélességük 20 cm. A fogórész leveleinek magassága 4,4 cm, szélességük 7,1-8,2 cm. Az oldalsó levelek teljes magassága 7 cm. A levélrész magassága 2,7 cm, szélességük 4 és 5,7 cm. A rekeszdísz szélessége 3,2 cm. A borda vastagsága 0,4 cm, magassága 0,9 cm. A vízszintes bordasor együttes szélessége 2,8, a függőlegesé 3,2 cm. A pálcatagok hossza