Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Németh Péter Gergely: Hun áldozati üst Balatonlelle-Rádpusztáról

72 HONTI SZILVIA- NÉMETH PÉTER GERGELY 2,5-3,1 cm, a gomb átmérője 1,1-1,3 cm. Az edénytest vastagsága alul 0,4 cm, felső részén 0,3 cm. Az edény vastagsága a pereménél 1 cm. A fül vastagsága 1,2-1,5 cm, a gomba formájú díszítéseké 0,8 cm. Az üst súlya 22 kg. Rézből, vagy alacsony óntartalmú bronzból öntötték, ezt egy későbbi anyagvizsgálat döntheti csak el. Ugyancsak metallurgiai elemzés tisztázhatja azt is, hogy az edényt egy darabban öntötték-e ki. Szabad szemmel nincs látható nyoma a több darabból való készítésnek. A fülek közötti hosszanti bordák folytatásában, a peremrészen, kívül, vékony öntési varrat látszik, de ugyanez az edény belsejében nem figyelhető meg. Az edényt alulról öntötték, ennek nyoma az alsó rész durva felülete és az öntéscsap, melynek átmérője 9,8 cm (II. és IV. tábla lent). A repedésben nagyobb szövetdarabkát őrzött meg a fém (V. tábla 11-12.), annak az anyagnak nyoma, melybe az edényt eltemetéskor becsavarták, több helyütt lenyomat formájában az edény felületén is megmaradt (V. tábla 12.). Rádpusztán a feltárások során az üsttel egykorú régészeti objektumot nem találtunk. Azonban a gépi humuszolás során eltávolított, szántástól forgatott földben fémkeresővel a számos római kori tárgy között két, hun kori fémtárgy is előkerült: Egy, a lévai/levicei 1899. évi sír

1 mellékletei közül ismerthez nagyon hasonló ezüst cikáda és egy másik, tausírozott, vas cikádafibula. Az üstökhöz hasonlóan a kaukázusi-krími eredetű cikádák is a hunokhoz kapcsolható népmozgásokkal együtt jelentek meg a Közép-Duna-vidéken, és azokkal együtt az 5. század közepére keltezhetők. Magyarország területéről eddig négy hun üst illetve üsttöredék került elő, hármat a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. Az elsőt Törtel-Czakóhalmon, 1869-ben, szántás közben, sekély mélységben találták meg.

2 A rézüst darabokban került elő, csak később egészítették ki. Talpa letört és elveszett, ezt is pótolták. Az edényt négy darabban öntötték ki. Kívül, az alján égésnyomok őrződtek meg. 1879-ben ásatással megpróbálták tisztázni a leletkörülményeket, de ez nem vezetett eredményre. Szintén szántás közben került elő 1891-ben a második üst, a Kapós jobbpartján, Szakály és Hőgyész települések között.

3 Ezen a tárgyon is megfigyelhetők voltak az égésnyomok. Még bizonytalanabb a harmadik üst előkerülési helye. Az 1958-ban megtalált edény Várpalota környékéről származik, lelőhelykörülményei ismeretlenek.

4 Hun üsttöredék került elő Dunaújvárosból, az egykori római Intercisa erődjéből.

5 1909-ben egy épület III. helyiségében került elő az oldaltöredék, de további információ nincs a tárgy megtalálásáról. Paulovics István, aki 1927-ben tette közzé az Intercisára vonatkozó kutatási eredményeit, érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy a korábbi ásatásokat inkább a tárgygyűjtés jellemezte.

6 Ugyancsak egy egykori római erőd területéről származnak még hun üsttöredékek Brigetio/Szőny ellenerődjéből (Celemantina/Leányvár).

7 Üst peremtöredéke ismert Benesovból (Csehország).

8 A mai Lengyelország területéről (Jedrychowice/Höckricht). sírleletből származik egy ép üst.

9 Az üstök legnyugatibb előfordulási helye Troyes (Franciaország) lenne, a „catalanaumi csatatérről" származó, bécsi műkereskedőtől vásárolt darab előkerülési helye azonban, érthető módon, vitatott.

10 A korábbi hun szállásterületről, a mai Románia területéről, az Al-Duna vidékéről, számos ép és töredékes darab ismert, és kelet felé az üstök előkerülési helyei kirajzolják a hunok mozgatását.

11 Több ezer km-rel messzebb kelet felé Ny-Kinában (Xinjiang tartomány) is előkerült egy hasonló szerkezetű üst, melynek teste függőleges bordákkal 4 mezőre osztott, füleit gomba-alakú díszek koronázzák és kísérik.

12 Az üstkészítés eredete a hun-kínai kapcsolatokra vezethető vissza,

13 Ma már nagy számban ismerjük a kínai hatásra készült üstöket.

14 Fémüstök mellett kerámia utánzatok is ismertek.

15 Előfordulnak miniatűr darabok is, pl. az Ordos vidékéről.

16 Szibériai sziklarajzokról ismerünk üstábrázolásokat is, mégpedig használat közben.

17 Az üst tartalmát egy speciális, hosszú, végén elgörbített eszközzel kavargató személyek kapcsán Érdy Miklós felveti a kultikus áldozatbemutatás lehetőségét. Véleménye szerint az alakok madár-sámán öltözéke és a szintén samanisztikus, egyik kezén hat ujjal rendelkező személy az áldozatbemutatásra utal.

18 Bóna István azonban óvatosságra int a sziklarajzok értelmezésével kapcsolatban, és keltezési bizonytalanságot is felvet.

19 Magának az üstnek a kiemelt, nem mindennapi használatát azonban nem kérdőjelezi meg. Már Kovrig Ilona felhívta a figyelmet a törteli és Kaposvölgyi üst hasonlósságára és felsorakoztatta a szintén ebbe a körbe tartozó üstöket.

20 Bóna István is megerősíti a két magyarországi edény rokonságát és a 425 után a Kárpát-medencébe települt hun műhelyek termékeinek tekinti ezeket.

21 Mivel a rádpusztai üst kidolgozás csak némiképp tér el a Kapos-völgyitől, ezt az üstöt is ebbe a körbe tartozónak tekinthetjük. A rádpusztai üst teljes, részletes elemzése a későbbiekben további új megfigyelésekkel gazdagíthatja a hun üstökre vonatkozó ismereteinket. Jegyzetek Bóna1993, 33. rajz 5. ill. térkép: 34. rajz Rómer 1870. és Bóna 1973, 247. Wosisnsky 1891. és Bóna 1993, 246-7. Kovrig 1972. és Bóna 1993, 247. Hekler 1941, 32. és Kovrig 1972, Abb. 10. Paulivics 1927, 17. Bóna 1993, 158. 8 Bóna 1993, 14. rajz. 6. 9 Bóna 1993. 16. rajz és Kovrig 1972, Abb. 13.1. 10 Erdélyi-Sugár 1982, 135-139. 11 Bóna 1993, 138. 2 Koch 1997, 1. kép 1. 3 Bóna 1993,95. 4 Érdy 1995. 5 Bóna 1993, 15. rajz. 6 Érdy 1995, 6.t. 4-7. 7 Érdy 1995, Fig. 5-6. és Anke 1998, Taf. 134 8 Érdy 1996. 9 Bóna 1993, 134. 20 Kovrig 1972, 126-127. 21 Bóna 1993, 138.