Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK AZ M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁN 61 ÉS A67-ES ÚTON (2004-2005) ELŐZETES JELENTÉS IV 6. kép: Későbronzkori csizma alakú edény a Somogytúr-Tetves patak menti 29. objektumból (Rajz: Nyári Zsolt) ken belül átlósan egymásra, vagy egymás mellé rakott párhuzamos vonalakat hoztak létre. Mindezt a külső oldalán egy-egy kör alakú rátett díszítés egészítette ki, mely az emberi láb bokacsontjait imitálta. A Balkánon a neolitikumtól kezdve előforduló csizma alakú edények a Kárpát-medence területén csak a késő bronzkori anyagban találhatóak meg.

96 A többségében temetőkből (Budapest-Békásmegyer, NagyberkiSzalacska, Velem-Szent-vid), előkerült példányok között mindössze egy darab ismert telepásatásról (Keszthely-Apátdomb). A somogytúri darab azonban, formáját tekintve, kissé eltér a békásmegyeri temető anyagától, egyrészt hiányzik róla a nyakhoz kapcsolódó kiszélesedő edényrész, másrészt füllel készítették. Hasonló külső jegyeket visel a szlovákiai Chotin/ Hetény területén feltárt késő bronzkori urnamezős temető 9. sírjának edénye is.

97 A kutatás értelmezése szerint a láb vagy csizma alakú edény szimbolikus jelentőségű tárgy, amelyet szertartások során használhattak, és ivóedényként funkcionálhatott. Az általunk talált darab is inkább ebbe az edénytípusba sorolható. A csizmaedény mellett az objektumok betöltésében bronztárgyakat, például egy igen szép kidolgozású, ép, szakállas nyílhegyet, egyik végén lapított, másik végén hegyes ponctűt és egy drótból, hullámosra hajlított hátú drótfibula töredékét találtuk. Hasonló fibula ismert a Balatonboglár-Borkombinát lelőhelyről. Mindezek a leletekjói illeszkednek a Balaton déli partján eddig előkerült idősebb és középső urnamezős (Ha A1-A2) korú telepek leletanyagához, és egy gazdag anyagi kultúrával rendelkező népességről tanúskodnak. A késő vaskor végéről (LT D1-D2) származik a lelőhelyen előkerült objektumok másik fele. Az ásatási felületen két kisebb csoportban feltárt telepobjektumok félig földbemélyített házak, vermek, árkok és egy nagy méretű gödörkomplexum - főként a felület vízmentes, dombszerű kiemelkedésén kerültek elő. A feltárt 17 félig földbemélyített ház három típusba sorolható. A legelterjedtebb a téglalap alakú, lekerekített sarkú, rövidebb oldalának középtengelyében lévő két szelement tartó oszloplyukas változat, de ismert három oszlophelyes veremház (29. objektum) is, ahol a középső oszlophely a nyeregtető alátámasztását szolgálhatta, és feltártunk egy több cölöplyukas épületet is (108. objektum). Az épületekben tüzelőberendezés nem volt használatban és járószint is mindössze egyben (120. objektum) volt megfigyelhető. Az épületek szerkezeti jellegzetességei a kelta időszak késő időszakától a római kor végéig előfordulnak, legközelebbi párhuzamait a Balatonlelle-Kenderföld, Balatonszemes-Egyenes dűlő lelőhelyek kelta házai között találjuk meg,

98 ezt a keltezést erősíti az objektumokból előkerült leletanyag is. Az innen ismert edények között a kézzel formált, ún. „durva kerámia" mellett korongolt edények és festett kerámia is előkerült. A nagyméretű hombárok, seprűdíszes fazekak, grafitos soványítású fazekak mellett, mélytálak töredékei, gombos fülű és behúzott peremű tálak kerültek elő. Kelta használati tárgyak fémből készült darabjai között különböző vastárgyak: kések, ár, nyílhegyek is előkerültek. A kelta viseleti tárgyaknál említést érdemel két bronzból készült ún. hosszútestű, simalábú fibula és egy bronz drótból tekercselt fülbevaló. A kelta időszak közepén (LT В) megjelenő változat használata egészen a késői időszakig (LT D) nyúlik, így előfordulása nem tekinthető véletlennek. A felület északi részén feltárt tipikus kelta házak között két esetben, a tárolóvermeknél egy esetben fordult elő az, hogy a bontásuk alkalmával a nagy mennyiségű kelta anyag mellett néhány római szürke kerámia és egy terra sigillata töredéke (2-3. század) jött a felszínre. Mivel a fent említett objektumok jól körülhatárolható csoportban, a felület északi részén kerültek elő, nem lehet kizárni a bennszülött telep kontinuitását a római korig. Azonban a település pontos belső kronológiájának eldöntése, az egyes objektumok egymáshoz való viszonya további kutatást igényel. A kelta falu kiterjedését vizsgálva további három kutatószondát nyitottunk a kijelölt felülettől északi irányban, a nyomvonalon. Az egyes szondák kelta régészeti jelenséget nem, de egy kora újkori objektumot a felszínre hoztak, amelyből 17-18. századra keltezhető kerámia került elő. A nyári csapadékos időjárás, majd ennek következményeként létrejövő magas talajvíz ellenére 185 objektumot tártunk fel, amelyek egy jól körülhatárolható helyen kerültek elő. A késő bronzkori falu, majd a késő kelta telep is ÉNY-DK-i irányban helyezkedett el, lehúzódva egészen a Tetves-patak partjáig. V. AZ ÚTÉPÍTÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ HOMOKBÁNYÁK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSAI ÉS LELETMENTÉSEI Ordacsehi-Kécsimező Pásztókai-Szeőke Judit - Polgár Péter - Honti Szilvia Molnár István - Németh Péter Gergely

99 2004. augusztus 9. és november 30. között megelőző feltárást, 2005 októberében rövid leletmentést végeztünk a több mint két évtizede ismert lelőhelyen.

100 A lelőhely a település keleti külterületén, egy észak-dé-