Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV

62 HONTI SZILVIA ET AL. li irányú dombháton található, amelyet hosszú idő óta homokbányának használnak. Emiatt a régészeti jelenségek folyamatosan pusztultak, számos, egy-két napos leletmentéssel csak kevés régészeti objektumot lehetett megmenteni. 2004 kora őszétől, a felgyorsuló autópálya-építkezéssel párhuzamosan, az itteni homokkitermelés folyamatossá és nagymértékűvé vált, így a leletmentésnek indult munkánk fokozatosan nagy felületű megelőző feltárássá alakult át. 2004-ben a bányakrátertől északra, keletre és nyugatra 24158 m

2 területen 191 régészeti objektumot tártunk fel több korszakból. A régészeti jelenségek száma észak felé fokozatosan csökkent. A lelőhely középső valamint keleti részén a kelta temető sírjainak és a bronzkor objektumainak; a nyugati oldalon egy már ismert római kori település további földbe mélyített házainak és objektumainak jelentősebb koncentrációja emelhető ki. A kelta temető északkeleti szélét 2004-ben nem sikerült meghatároznunk, ezen a részen még további sírok felbukkanása várható. A neolitikum időszakából a keleti szelvényben a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája két gödrét tártuk fel, közülük a nagyobb abból a szempontból érdekes, hogy délkeleti szélénél több, a klasszikus periódusba sorolható, összeállítható edény között egy őrlőkő feküdt, rajta nagyméretű okkertömbbel. A nyugati szelvényben, annak megnyitása előtt jelentős mennyiségű kerámiatöredéket és egy henger alakú idol töredékét találtuk a nyesés során. Az itt feltárt sekély gödrökből viszonylag sok kerámia, kovapenge, csonteszköz és őrlőkőtöredék került elő. Az egyik mélyebb tárolóveremben ép miniatűr edényre bukkantunk. A rézkort a Balaton-Lasinja kultúra földkitermelő- és hulladékgödrei jelzik elszórtan a teljes feltárt felületen, viszonylag gazdag kerámiaanyaggal. Több gödör kora leletanyag hiányában nem volt meghatározható, ezek elsősorban az északi felületen jelentkeztek. Ugyanezt mondhatjuk el arról a két melléklet nélküli csontvázas sírról is, melyek a középsőészaki részen helyezkedtek el. Az egyik hátán fekvő, a másik a jobb oldalára zsugorított helyzetű; utóbbit a rítus alapján esetleg a rézkorra tehetjük. A kora bronzkori Somogyvár-Vinkovci kultúra objektumainak nagy része földkitermelő illetve hulladékgödör, viszonylag jó kerámiaanyaggal és egy bronz karpereccel. A kultúra jelenségei között különösen jelentős egy gödörház, mely dél-északi tájolású, bejárata feltehetően a déli rövidebb oldalon volt, cölöphely nyomát csak itt fedeztünk fel, az épületen kívül. A lakógödörben három díszített edény töredékeit találtuk meg: Egy kis, kihajló peremű korsót, perem alól induló és vállra támaszkodó füllel, a vállon beszurkált díszítéssel. Egy bikónikus testű nagyobb urna alakú edény darabját, bordázott füllel, felső részét körben bekarcolt halszálka motívum díszíti, ebben helyenként még látszik a mészbetét. Ezek mellett találtunk egy teljesen ép, belsődíszes tálat, melynek talpa négy kis lábban végződik. Díszítését ugyancsak mészbetéttel kitöltött, háromszögeket mintázó alakzatok adják, egy kis részen még némi vörös festés nyoma is látszik. Szintén különleges objektum képviseli a kisapostagi kultúrát, egy kb. 10.000 m

2 területet magába foglaló ovális körárok, melynek funkciója bizonytalan (XXII. tábla 7. kép). Szélessége 1-4 m közötti, mélysége 0,21 m. Északi és keleti oldalán egy-egy nagyjából 2 m széles átjárót fedeztünk fel. Az árokban kb. 0,6 m mélységben húzódó, kagylókból és csigákból álló sávot figyeltünk meg. Óriási mennyiségű leletanyag került elő belőle, elsősorban a viszonylag egységes felső, sötétebb barna feltöltődésből, ami valószínűleg az árok funkciójának szándékos megszűntetésével függ össze. Legnagyobb számban a kultúra klasszikus időszakára keltezhető kerámiatöredék, köztük sok díszített illetve néhány miniatűr edény származott belőle. A pattintott kövek, őrlőkövek, fenőkő, orsógombok, agyagkanál mellett nagy számban találtunk állatcsontot is. A késő bronzkori Urnamezős kultúrának két, egymástól kb. 16 m távolságra eső urnasírját tártuk fel, feltételezzük, hogy É-ÉK-i irányban további sírok rejlenek. Mindkét sír elég magasan helyezkedett el, ezért sérültek; a hamvakat mindkét esetben kihajló peremű, nyomott hasrészű, mély tálban helyezték el. Az épen megmaradt, vállrészen ferdén árkolt urnát (XXII. tábla 6. kép) több más edény, kisebb fazekak, csuprok öszszeillő töredékei borították, egy kis csésze feküdt mellette. Ezek alapján a sírokat a kultúra idősebb szakaszára datálhatjuk. A LT B2-LT C1 korú birituális kelta temető 42 temetkezését sikerült feltárnunk, 24 szórthamvasztásos, 16 csontvázas, továbbá két, bolygatottságából adódóan nem megállapítható rítusú sírt. A sírok dél-észak tájolásúak. Kilenc észak-déli irányú sírsort figyeltünk meg. Ezek egy része csak hamvasztásos, illetve csak csontvázas temetkezést foglalt magába, de voltak vegyes rítusú sírsorok is. A sírgödrök ovális vagy téglalap alakúak, jelenlegi mélységük - a terület korábbi lehumuszolásából adódóan, továbbá az eróziónak és a mezőgazdasági művelésnek köszönhetően - változó volt, néhány cm-től 1 m-ig terjedt. Az egyik nagyméretű, téglalap alakú, sírgödör két hamvasztásos temetkezést foglalt magába (XXII. tábla 2. kép). A sírok nagy százaléka bolygatott, de csak kisebb részük rabolt, nagyobb részük a talajművelésnek esett áldozatul. A temető mellékletekben gazdag, melléklet nélküli sírt nem találtunk. A síradományok egy részét az edények jelentik, béltartalmuk vizsgálatára földmintákat gyűjtöttünk. Szinte mindegyik halotton, illetve a hamvak mellett vagy között, kerültek elő vas- és bronzékszerek, kar-, láb-, nyakperecek, láncok, gyűrűk, hajtűk, fibulák (XXIII. tábla 1-5. kép. Egy-egy esetben nemesfém-ékszer is előfordult: egy kifosztott sírban arany huzalgyűrűt, egy másik temetkezésben kisméretű ezüstkarikát találtunk. Meg kell említenünk két fekete, valószínűleg szapropelitből készült karperecet is (XXIII. tábla 6. kép). Használati tárgyat jóval ritkábban helyeztek a halottak mellé: egy esetben vasollót és gombos végű borotvát, egy másikban orsógombot. Előkerült tűzcsiholó szerszám is. Több bolygatott sírban megtaláltuk a fegyverzet egyes darabjainak töredékeit: vas pajzskeret vereteket, kardhüvely vas részeit, kardpenge(?) töredé-