Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)
Honti Szilvia – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hornok Péter – Koós István – Mersdorf Zsuzsa – Molnár István – Németh Péter Gergely – Polgár Péter – P. Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sipos Carmen – Somogyi Krisztina: Régészeti kutatások az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán és a 67-es úton (2004–2005) Előzetes jelentés IV
46 HONTI SZILVIA ET AL. A látrányi szakaszon az út nyomvonala mély, több helyütt mocsaras részen halad, a terepbejárás csak bizonytalan lelőhelyeket eredményezett. A 67/6 Látrány-Téglaházi-dűlő és a 67/7-Látrány-Szarkairtás-dűlő lelőhely a Diós-hegynek a völgybe nyúló enyhe magaslatán található, itt a szondák alapján az út nyomvonala a kelta és késő bronzkori telepnek csak a nyugati szélét érinti. A 67/8-9 Látrany-lllés-tanya 1-2 lelőhely közvetlenül a Tetves-patak partján található kisebb dombokon, meglepően mély területen került elő, a feltárás a terepbejárási adatok alapján kettéválasztott lelőhely összefüggését igazolta. Somogytúrnál az út nyomvonala áttér a patak bal partjára, a 67/10 Somogytúr-Tetves-patak mente lelőhely egy vizenyős területből kiemelkedő, nem túl magas szigeten található, s újabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy az Urnamezős kultúra és a kelta kor idején mainál szárazabb éghajlati periódus volt. A 67es útkorrekció bekötő szakaszán a fokozatosan emelkedő terepen régészeti lelőhely nem került elő (szonda a 67/11 Somogytúr-Szabad-réten). A Látrány és Somogytúr területén folytatott feltárásokat és szondázó ásatásokat az Archeosztráda kft munkatársai végezték, Hajdú Ádám Dávid, Mersdorf Zsuzsa és Koós István vezetésével. A 67-es útkorrekció somogytúri szakaszának régészeti munkálatait a Magyar Közút Kht, a LátrányBalatonszemes közötti szakaszét az Nemzeti Autópálya Zrt anyagi támogatása tette lehetővé. Balatonlelle-Rádi út mellett (67/2) Molnár István - Sipos Carmen A lelőhely a 67-es út nyomvonalának Balatonlelle és Rádpuszta közötti szakaszán, a Rádpusztára vezető műúttól nyugatra található, délről egy földút választja el a 67/3 lelőhelytől. A lelőhely nyomvonalba eső része a Tetves-pataktól keletre található dombokon fekszik. Ezek a dombok, a víz közelsége miatt, kiváló helyet jelentettek a megtelepülésre, amit jól mutat, hogy a lelőhelyen hat korszak volt elkülöníthető, kisebb-nagyobb megszakításokkal a neolitikumtól a népvándorláskorig lakott volt. Ugyanakkor a környező terület előzetes és ásatás közbeni bejárásakor megfigyelhető volt, hogy a kerámiatöredékek a nyomvonaltól nyugatra, a vízhez közelebb eső dombokon sűrűsödtek. Sajnos az intenzív mezőgazdasági művelés, az egykor itt kiépített öntözőrendszer és a mélyszántás miatt a lelőhely egyes területein az objektumok erősen sérültek, illetve csak mélyebben voltak megfigyelhetőek. A nyomvonalszakasz déli részén található domboldalban egy avar kori árokrendszer mellett csak viszonylag kevés régészeti jelenség volt, az ettől északra található dombon, a feltárt terület középső és északi részén sűrűsödtek az objektumok. A munkálatokat 2005. április 15-én kezdtük meg. 2005. június 29-ig 14 872 négyzetméteren 262 objektumot tártunk fel. 77 A lelőhely legkorábbi időszakát a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia késői szakaszának gödrei jelentik. Az objektumok egy csoportban helyezkedtek el, sekély mélységben maradtak meg, kevés leletanyagot tartalmaztak. A bennük található kerámiaanyag legszebb része egy arcos edény töredéke volt (XVI. tábla 1. kép). Az orrot bütyökszerűen alakították ki, a két szemet függőleges, a szájat vízszintes vonal jelzi. Az orr felett kiemelkedő vízszintes borda, alatta, ezzel párhuzamosan, az orr két oldalán bekarcolt vízszintes vonal található. Bekarcolt illetve vörös festésű edénytöredékek, csőrös fülek, talpas edény töredéke, orsógomb és kovapattinték adták a középső neolit telep objektumainak leletanyagát. Megfigyelhető volt, hogy a gödrök a kevés állatcsont mellett kagylóhéjakat is tartalmaztak, ami a víz közelségével magyarázható. A lelőhely objektumainak legnagyobb része a rézkorra tehető. A középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra több kisebb-nagyobb gödrét, valamint két szabálytalan ovális alakú, igen nagyméretű - 20 m-nél hosszabb -, egyenetlen mélységű objektumát is feltártuk. Az utóbbiak talán agyagnyerő gödrök lehettek. Az objektumok elszórva jelentkeztek a lelőhely középső és északi részén, elhelyezkedésük alapján feltételezhetjük, hogy a nyomvonaltól keletre a vízhez közelebb sűrűsödtek. Kettőskónikus tálak, csőtalpas edények darabjai, bütyökdíszes töredékek mellett agyagkanalak kerültek elő ebből a korszakból. A rézkori objektumok másik csoportja a késő rézkorba, a Bolerázi csoporthoz és a Badeni kultúra időszakához köthető. A település általunk feltárt objektumai a lelőhely középső és északi részén elszórtan helyezkedtek el. A korszakra jellemző módon elsősorban gödröket találtunk. A feltárt területen nem voltak épületek, egyedül néhány másodlagos helyzetű, gödörből előkerült, növényi lenyomatos, egyenes falból származó paticsdarab utal egykori építményekre. Egy igen nagyméretű, (35 m hosszú), szabálytalan „L" alakú objektumot is feltártunk, ennek funkciója kérdéses, talán agyagnyerő gödörként működhetett. Az objektum igen gazdag leletanyagot - állatcsontot, kerámiatöredékeket - tartalmazott, ami arra utal, hogy hulladékkal, szeméttel töltődött fel. Egy nagyobb méretű, sekély, szabálytalan ovális alakú, egyenetlen, mélyedésekkel tagolt aljú gödör keleti sarkában egy tüzelőberendezést bontottunk ki (XVI. tábla 2. kép). Az objektum eredetileg körülbelül másfél méter átmérőjű, ovális alakú volt. Sajnos - mivel egy újkori vízvezeték bolygatta - eredeti mérete nem állapítható meg pontosan. A tüzelőberendezés alját, ami a gödör aljánál 20 cm-rel magasabban feküdt, kevés kerámiával rakták ki, felette tíz centiméter vastag vörösre égett réteg volt. A tüzelőberendezésnek nem volt jól megfogható platnija, fala sem maradt meg. A korszakra jellemző kerámiaanyag - perem fölé húzott fülű mericék, függőleges kannelúrás díszű, kisméretű bögrék, zegzug és pontsoros díszű tálak, perem felé emelkedő fülű és alagútfüles, bütykökkel, ujjbenyomkodásos bordákkal díszített edények töredékei - mellett orsógombot, őrlőkő-töredékeket, növényi lenyomatos paticsdarabokat, mindkét oldalán hegyes csonttárgyat és egy pecsételőt is találtunk a késő rézkori objektumokban. A pecsételő ábráján belső körből sugár irányban kiinduló egyenes vonalak láthatóak, ez talán napábrázolásként értelmezhető