Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

ÁLLATTEMETKEZÉSEK BALATONŐSZÖD-TEMETŐI DŰLŐ BADENI LELŐHELYEN 133 A megfigyelések szerint az égi isteneket az áldozat során mintegy közös lakomára hívták, az áldozati állat bizonyos részeit nekik juttatva. Más volt a helyzet az alvilági (chthonikus) istenségekkel: az alvilágiakat nem hívhatták közös lakomára, ezért nekik az egész állatot oda kellett adniuk.

214 Ezek szerint, ha ép vázat tárunk fel, azt az alvilági, míg ha részleges, azt az égi isteneknek ajánlották.

215 Sajnos, ez a módszer sem ad biztos diagnózist a fehér és fekete mágia egyértelmű elkülönítéséhez. Endrődi Anna és Vörös István azt figyelték meg, hogy a korábbi, bolerázi periódusban gyakoribb a részleges, a későbbi, klasszikus periódusban pedig az ép állatok váza. Ez utóbbi, klasszikus periódusban megnő az áldozatok száma is a korábbi bolerázi fázishoz képest.

216 A részleges/teljes váz-viszonylat tehát tartalmi, de keltezési fontosságú is lehet. Balatonőszöd-Temetői dűlőben ezt a datálási megkülönböztetést nem tudtuk kimutatni, ugyanis az állatáldozatot őrző objektumok a legtöbb esetben egyáltalán nem tartalmaztak a vázon kívül régészeti leletanyagot, vagy annyira jelentéktelen mértékben, amelynek nem volt jelentős keltező értéke a badeni kultúrán belül. Leegyszerűsíthetők-e a fent ismertetett, ránk hagyományozódott különböző rítusszabályok egyezései az alábbi sémákban a badeni kultúra állatáldozatain: - a nőstény állatcsontváz halotti áldozat és női termékenységi szimbólum lehetett termékenységi rítusokban, míg a hím esküáldozat, a férfierő szimbóluma termékenységi szertartásokon, illetve alvilági isteneknek szóló áldozat lehetett. - a növendékváz zsengeáldozat lehetett. Tovább finomítva a szarvasmarha-áldozatok körében lehetőségünk nyílt egyéb, az állat kivégzésével, a test épségének állagával, fektetésével kapcsolatos ismétlő1 A régészeti ásatás anyagát önálló monográfia formájában szeretnénk megjelentetni. A lelőhelyről eddig megjelent munkák: Belényesy-Horváth 2004, 23-26; Horváth 2002; 2002a; Horváth et al. 2003; Horváth 2004a; Horváth 2004b; Horváth - K. Zoffmann 2004; Horváth et al. 2004 in print; Horváth et al. 2005 in print. 2 Behrens 1964. 3 Struhár 2001. Hiányzik belőle az állatvázak és az objektumok részletes leírása, és az archeozoológiai vizsgálat eredményei is. 4 Endrődi-Vörös 1997; Ibid. 1998. Részletes tanulmányaik ismerete nélkül a balatonőszödi feldolgozás önmagában jóval kevesebbet érne. Az eredetileg 1997-ben készült tanulmányt a szerzők 1998-ban a Patay Pál emlékkötet részére dolgozták át, amely azonban - sajnálatos módon - a mai napig nem jelent meg. Nemcsak az eredmények kiértékelése, hanem a régészeti és archeozoológiai vizsgálatok részletes leírása, az objektumok és a jelenségek taglalása is megtalálható bennük. Ezúton is köszönöm a szerzőknek, hogy munkájukat megismerhettem és felhasználhattam! dő szabályokat kimutatni, amelyek arra utalnak, hogy minden módszer más háttér-okot takarhat. A fenti módon szelektálva az állattemetkezéseket „rendet teremtettünk" köztük, és egyúttal magyarázatlehetőségeket is adtunk a feltárt régészeti jelenségekre. Az alkalmazott szabályok szerinti értelmezés szinte ijesztően leegyszerűsítette az első megközelítésre rendkívül bonyolultnak és szerteágazónak tűnő állattemetkezéseket. Ez azonban - mivel következetes logikára épít, amit nem hiteles adatközlőktől szereztünk be, hanem régészeti jelenségek közvetett valláselemzésének útján, és mivel éppen az emberi gondolkodás legösszetettebb és leginkább szerteágazó jelenségét, a rítusok világát vizsgáljuk - rendkívül nagy buktatókat is magában rejthet.

217 Mivel olyan kevéssé lehet a régészeti leletanyagon keresztül egy őskori kultúra társadalmát megragadni, ezért nem tudunk semmi biztosat mondani e társadalom berendezkedéséről, rokonsági viszonyairól, eszmerendszeréről sem. Mint fent kifejtettem, a társadalom csak egyetlen aspektusát (pl. a leszármazási vonalat) vizsgálva is mindkét alapváltozat mellett szólnak érvek. Adósak maradunk az állattemetkezések rituális eszmei háttere mögött megbúvó társadalmi csoport azonosításával is. Mert érvek szólnak amellett, hogy a társadalmi elit utasítására és érdekeinek kifejeződéseképp mutatnak be nagy, közösségi áldozatokat, de amellett is, hogy éppen a konfliktushelyzetek hozzák mozgásba azokat a szélsőséges társadalmi csoportokat (communitas-okat), amelyek nem az elit tagjaiból szerveződnek; ők azok, akik a konfliktushelyzetek megoldására szerveződnek alkalmi társulásokba, és végeznek el különböző szertartásokat, communitas-uk belső szabályai szerint. 5 Ld. pl.: Köninger-Kolb-Schlichtherle 2001. 6 Az ún. „The Secondary Exploitation of Animals" és „Secondary Products Revolution" elnevezésű összetett folyamatok 2. stációjának korszaka ez: Sherratt 1981; ibid. 1983; ibid 1997. A. Sherratt legutóbbi müvében a két legfontosabb elemként „alcohol and animal traction drinking and driving"-ként emeli ki a korszak sajátosságát: Sherratt 1997, 30. Lelőhelyünkön a 1612. gödör egyik szarvasmarha-vázának koponyáján figyelt meg Vörös István iga-viselésre utaló jeleket. 7 Brno-Lísen, Némejcová-Pavúková 1998, 394. 8 A balatonőszödi épületekről: Horváth et al. 2004 in print. 9 Egy nagyállattartó-pásztorkodó, esetleg nomád jellegű közösség az állatállománnyal időről-időre mozgásba kényszerül. Talán könnyűszerkezetű sátrak, vagy esetleg nagy ekhós-szekerek is szolgálhattak alvó-szálláshelyként (állandóan vagy időszakosan). Ld. pl. Rolle 1991, 85-92. 10 Balatonőszöd-Temetői dűlő, Balatonlelle-Országúti dűlő. Mindkét lelőhely az M7 új nyomvonalán található, nyíltszíni, falusias jellegű település. Utóbbiról ld. Sófalvi 2004, 18-23. Jegyzetek