Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

132 HORVÁTH TÜNDE szimbolikus rendszereken át, ezzel hangsúlyozva, hogy az ezoterikus és misztériummal kapcsolatos tu­dást az elit igényli és uralja. 203 A kultúra művészete összefüggésben áll rituális szimbolizmusával. Meglehetősen nagy jelentősége le­hetett az ellenőrzött, szabványos rítusok mellett még a spontán szertartásoknak is. A rituális szertartások gya­korisága, szimbolikájuk összetettsége szoros kapcso­latban volt a társadalom dinamikájával. A konfliktus­helyzetek sokasága összefüggésben állt a rituális szer­tartások gyakoriságával. 204 Sokáig úgy vélték, a konf­liktus abnormális állapot. A kulturális antropológia ma már úgy tartja, hogy a konfliktus majdnem minden nép normális állapota. 205 Ennek megfelelően a badeni kultúra meglehetősen sok „konfliktushelyzettel" birkózott életében, hozzá kell azonban tennünk, hogy talán a normálisnál vagy átla­gosnál jóval érzékenyebb is lehetett a „konfliktushely­zetekre". A „konfliktus" fogalmát viszont a társadalmi struktúra fogalmával kapcsolják össze, mivel a részek elkülönülése a részek közötti ellentétté válik, és a ritka státus az érte versenyző személyek és csoportok har­cának tárgya lesz. 206 A kulturális antropológiai megfigyelések szerint az állatok osztályozását erős társadalmi megfontolások itatják át. A taxonómia mindkét esetben úgy rendezi el a természetet, hogy az állati kategóriákban tükröződ­nek és megerősítést nyernek a házasságra és lakó­helyre vonatkozó társadalmi szabályok. Az állatáldoza­tok feldarabolási módszereiben ugyanez tükröződik, egyfajta anatómiai totemizmus alakul ki. 207 Hogyan épülhetett fel tehát a badeni kultúra vallási élete? Csak az állatáldozatok fajok szerinti és koreog­ráfiájának sokféleségét tekintve valószínűleg politeista volt, amennyiben megengedhető, hogy még nem konk­rét, személyesült istenalakokra, hanem elvont fogal­makra, vagy nagyon is valóságos természeti erőkre is gondolhatunk, amelyeket esetleg állatalakok testesítet­ték meg a rituálék folyamán (ezek az ún. bozótszelle­mek - Bush-spirits). Ez magával hordozta bizonyos fo­kú állatkultusz kialakulását és létezését is (totemiszti­kus gondolatrendszer?). A bemutatott állatáldozatok alapvetően az alábbi ce­remóniákhoz kapcsolódhattak: - az emberi élet egyéni sorsfordulóihoz, melyek a szü­letés, a pubertás, a házasságkötés és a halál, ezek az ún. életválság-rítusok - a közösség életéhez, saját történetéhez (pl. a státus­emelkedés és státusmegfordítás rítusai) - a természet körforgását kísérő vegetációs ünnepek szezonális vagy naptári kollektív rítusaihoz - a közösség életében történő megoldásra váró konflik­tushelyzetekhez, megmagyarázhatatlan, „természetfe­letti" jelenségekhez, csapásokhoz - spontán, előre ki nem számítható eseményekhez. A rituális ceremóniák során használt áldozatok sok­féle természetűek, 208 az áldozatok azonban alapvetően vagy valódi individuumok (igazi, véres áldozatok), vagy pedig azt helyettesítő pótáldozatok (ember helyett vala­milyen állat, vagy élőlény helyett annak szerves vagy szervetlen anyagból megformált másolata). 209 A telepe­ken feltárásra került állatvázak egyértelműen az előbbi, véres áldozat kategóriájába sorolhatók. Hogy embereket helyettesítettek-e, az már (pusztán régészeti módszerekkel) nem körvonalazható. Azok­ban az esetekben, ahol az emberi és állati vázak együt­tesen kerülnek elő, biztosak lehetünk abban, hogy a válasz: nem. A különböző formában megjelenő zoomorf ábrázolások talán az állati véres áldozatok pótáldozat-kategóriáját alkotják. A kevés badeni állat­szobrocska egy része mindenképpen a halotti rítus egyik mozzanatának szereplője, míg a még ritkább zoomorf edények szertartási edények lehettek. 210 (48. kép) 48. kép: Jordanów-Slaski, kos-szobor (Wohin die Toten gehen 2000, Abb. 69. után). Az áldozati állatnak a legjobb tulajdonságokkal kel­lett rendelkeznie: sem beteg, sem hibás nem lehetett. 211 Az áldozat jellegére nézve fontos volt az ál­lat neme és kora, amelynek kiválasztása a koreográfia fontos részét képezte. 212 A földbe mélyedő áldozógödröket általában a chtho­nikus istenségek kultuszához, és ezáltal a termékeny­ségi- és halott-kultuszokhoz kötik. Az áldozatbemuta­tás révén e gödrök kapcsolatot jelentenek a földi és al­világi istenekhez, akik a gödörbe tett áldozatot különö­sen szívesen fogadják el. Bizonyos esetekben maga a gödör a chthonikus oltár. 213 Mivel egy őskori település-feltáráson a legáltaláno­sabb régészeti jelenség a gödör, és a leletek legtöbbje ebben az objektum-típusban jelentkezik, ezért egyálta­lán nem meglepő, hogy a fenti áldozatok minden eset­ben gödörben kerültek feltárásra. Emiatt azonban még nem gondolhatjuk, hogy minden eset az alvilági iste­neknek szólt! Végülis: milyen objektumtípus kapcsolód­na egy őskori településen az égi isteneknek szánt áldo­zattípusokhoz, ha nem gödör?

Next

/
Thumbnails
Contents