Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)
Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen
128 HORVÁTH TÜNDE is volt. 141 A learatott földekre engedve áttúrták a bennmaradt gyökereket, és ezzel művelhetőbbé, termékenyebbé tették a termőföldeket. Magyarország területén a badeni kultúra előtt is előfordulnak sertés-ábrázolások 142 és szobrocskák, 143 valamint az után is. 144 A sertéscsontok zömét eleinte legnagyobb tömegben nem a háziasított, hanem a vaddisznó maradványai képviselik. A neolitikum folyamán folyamatosan kimutathatók a házi és a vad alanyok közötti átmeneti egyedek. A rézkortól a koponya formájának változása az előrehaladottabb háziasítás fokát jelzi. 145 A badeni kultúra állományában a kistermetű tőzegsertés jellemző. 146 A késő-neolitikumtól kezdve a középső rézkor végéig a temetkezésekben igen gyakori a vadkan-állkapocs, illetve a vadkan-agyar melléklet-adás. A badeni kultúra temetkezéseiben már nem képviselnek jelentős szerepet. 14 ? Lelőhelyünkön a 1789, 2234, 2655, 2708. és 2724. számú gödrökből került elő csiszolt agyar-lemez. A vadkanagyar felbukkan a középső bronzkori kultúrákban is: 148 a leletek számából és előkerülési körülményeikből egyfajta státus-szimbólumot jelző szerepe is felmerült, de jelentheti totemállatként, vagy trófeaként való szerepkörét is. 149 Disznószobrocska töredékét említik a pilismarót-basaharci 364. sírból. 150 Az alábbi badeni településekről ismerünk sertés-temetkezéseket 151 : - Budapest-Káposztásmegyer-Farkaserdő: a 39. sírban jobb oldalára fektetett kifejlett sertéscsontváz volt. Mellette néhány kerámiatöredék feküdt, a badeni III. fázisból. 152 - Csongrád-Bokros-Bokrospuszta: a 34. protobolerázi fázisba datálható áldozati gödörben egy sertéskan koponyája, a törzs végtagok nélkül, két fiatal szarvasmarhabika bal mellső lábrészével, további sertéskoponyával, marhacsontokkal és juhkoponyával együtt került feltárásra. 153 - Esztergom-Szentkirályi Duna dűlő: vaddisznó csontváza került elő. 154 - Kajárpéc-Pokolfadomb: gödörbe esett vagy dobott vaddisznó csontvázát tárták fel. 155 - Jelŝovce II. (SI): 2 állatváz került elő önállóan. 156 - Rudine (Hr): sertéstemetkezést említenek. 157 Rítus-értelmezés Az idézett példákban teljes és részleges csontvázrészek is előkerültek. Vannak köztük házi és vad egyedek is. A kelta, germán és skandináv mitológiában és legendákban a vaddisznó a bátorság, a hatalmas és furfangos harcos, és a legméltóbb ellenfél, a nemesség jelképe, valamint a leggyakoribb áldozati étel. Az ókori görög mitológiában Demeter és leánya számára készítettek föld alatti szentélyt, megarat. Főleg sertést áldoztak neki, mint a mezőgazdaság, földművelés istennőjének. 158 Kínában - ahol a legkorábbi háziasított állat volt - az egészség és a szerencse jelképe, amelyet az ősök számára főzött áldozati étel-felajánlásként, jóslásra és sámánrítusokon is felhasználtak. 159 Egyiptomban a predinasztikus időkben a Nílus-Delta totemállata volt, amelyet később, e terület meghódítása után legyőzött Hórusz, a sólyomisten, Felső-Egyiptom totemállata. Mitológiai rivalizálás figyelhető meg a sertés - Szeth isten megtestesülési formája, és a sólyom - Hórusz, Ozirisz isten fia között. Tulajdonképpen ez a legősibb mítosz, amely a jó és a rossz közötti harcot ábrázolja. Végső lépésként az egyiptomi birodalmat többször is elfoglaló hikszoszok „adoptálták" Szeth istent, és ezzel az isten ellenszenves, visszataszító alakja további adalékokkal bővült. Ennek ellenére a sertés tartására és fogyasztására utaló adatok csak később, II. vagy III. Ramszesz idejében ritkulnak, ugyanakkor, amikor az egyiptomi társadalomban bevándorló héber népességet lehet elkülöníteni. Valószínűleg héber befolyásra alakul ki az egyiptomi arisztokrácia között a sertésre vonatkozó tabu, amely egyre szélesebb körben terjed el, és nyomokban még a korai kereszténységben is megfigyelhető. A 7. században az iszlám születésekor ez a tabu erősödött meg és született újjá. 160 A házi disznó a lustaság, falánkság, bujaság, és az ápolatlan paraszt jelképévé vált a középkor folyamán. Ennek ellenére korábban bizonyára más jelentéstartammal bírt. Disznó húzta pl. Freya istennő kocsiját, 161 és Svédországban a Télapó szánkóját. A lelőhelyünkön előkerült önálló sertés-csontvázakat tartalmazó gödrök rendszeresen tartalmaztak más állati vázrészeket, amely - a szarvasmarha-temetkezésekhez hasonlóan - arra utal, hogy az áldozatot lakoma, vagy túlvilági életre szánt melléklet-adás kísért. Előfordult sertés-váz emberi váz mellett kísérőként is (2344. gödör). b/ kutya teljes csontváza: - 1847. gödör, 40/3-41/4 szelvény, 925. kultúrréteggel kevert vörös erdei talajban: A tömött, szürke, faszenes betöltésű sekély, méhkas alakú gödörben egy hiányos állatváz részeit tártuk fel. 1847. gödör leletanyaga a badeni III. fázisba sorolható. (45. kép) Archeozoológiai meghatározás: kutya csontváza; kutya feje és végtagja; további állati vázrészek: aduitus szarvasmarha végtagja; juvenilis juh végtagja. 45. kép: 1847. gödör. Fotó: Zanati Balázs.
