Somogyi Múzeumok Közleményei 17/A. - Régészet (2006)

Horváth Tünde: Állattemetkezések Balatonőszöd-Temetői dűlő Badeni lelőhelyen

124 HORVÁTH TÜNDE része nincs meg. A fejet a 2. és 3. nyakcsigolyával együtt távolították el a törzsről, és a tetem elé, jobb oldalra helyezték. A lábak kissé felhúzva, a mellsők egymás mellett, a hátsók egymáson. A bal mellső lábszár hiánya az állat lerogyasztásával állhat kapcsolatban. A fejéről a szarvakat levágták. A badeni III. fázisba datálható.

97 - Bajĉ/Bajcs (SI): II.: önálló szarvasmarha-csontváz, III.: önálló állatvázak, 3 db.

98 - Bína/Bény (SI): ép fiatal szarvasmarha-csontváz.

99 - Dőlni Vestonice I. (SI): szarvasmarha-csontváz, több egyed.

100 - Jelŝovce I. (SI): 8 önálló szarvasmarha-csontváz.

101 - Kopcany/Kopcsány (SI): önálló szarvasmarha-csontváz.

102 - Ŝarovce lll/Kissáró (SI): fej nélküli marhaborjú csontváza.

103 - Svodin lll./Szőgyén (SI): két önálló szarvasmarha-csontváz. 1

°4 - Zeslawice II (Pl): önálló szarvasmarha-csontváz, több egyed?

105 - Vuĉedol-Streim (Иг): az 55. gödörből felnőtt szarvasmarha csontváza, alatta egy kisebb méretű szarvasmarha-váz.

106 - Rudine (Иг): szarvasmarha-temetkezés.

107 Rítus-értékelés A szarvasmarha a badeni kultúra idején többcélú haszonállatként funkcionált: húsa, teje, velője közvetlen fogyasztásra, csontjai és szarva, valamint bőre használati tárgyak, fegyverek és ruhafélék, edények készítésére volt alkalmas. Az élő állat igavonó ereje a szállításban és közlekedésben (kereskedelemben), valamint a földművelés (szántás, vetés, boronálás, nyomtatáscséplés) során érvényesült. Trágyáját valószínűleg a föld megtermékenyítésére és egyéb (tüzelési, faltapasztási, stb.) célokra használták. Ezt a folyamatot, amelyben a neolitikum során az elsődlegesen húsfogyasztásra szánt állat további célokra való hasznosítását megkezdték a badeni kultúra idején, nevezik a másodlagos termékek forradalmának. Az őskorban eltemetett szarvasmarha-áldozatok Európán belül a Duna-vidék közepén koncentrálódnak - de több korszakban is - így jellemzően a badeni kultúrához, a tölcséres szájú edények népéhez, és a Gömbamfórás kultúrához köthetők (a legtöbb szarvasmarha-váz a Gömbamfórás kultúrában került elő).

108 A „badeni" szarvasmarhák mérete az archeozoologiai vizsgálatok szerint rendkívül heterogén és különböző fajtákhoz sorolható.

109 Az áldozati állatok legtöbbször a koponya alakja alapján elkülöníthető, ún. primigenius típusba tartoztak.

110 A badeni kultúra állattemetkezései között a szarvasmarha-temetkezésekben találjuk a legváltozatosabb variációkat akár az állat megölését, fektetését, akár vázának épségét vizsgáljuk. Gyakran kerülnek elő hiányos csontvázak, és ez egyfajta rituális csonkítást feltételez. Egyes esetekben a szarvasmarhák eltemetésénél a fejrészt a nyakcsigolyán leválasztották a törzsről, máskor az ágyéki régióban szelték ketté a gerincet. Önálló koponyák, koponya gerincoszlopi résszel, önálló gerincoszlop/összefüggő csigolyák, és összefüggő hátulsó végtagok gödörben való elhelyezése is ismert. Előfordul, hogy a fejről leválasztják a szarvakat.

111 Néhány esetben a csánkízületek hiányoznak (rogyasztás vagy nyúzás következménye?). Néhány esetben azt is valószínűsíteni lehet, hogy az állat leölését a gödör mellett, annak közvetlen közelében végezték (rogyasztással). Ritkán a vázon látható sérülés nyoma arra utal, hogy bizonyosan nem elhullás, hanem szándékos leölés után temették el (általában a koponya bezúzása - letaglózás, állkapocs-sérülés - leütés, ritkább esetben szúrás a mellkasba, lapockába). Az állatcsontokon gyakran tüzelési, illetve égésnyomokat figyeltek meg, előfordul, hogy hamus rétegben kerülnek elő. Legtöbbször gödörbe helyezésük előtt történhetett az égetés, amely a rituális szertartás részét képezte.

112 Az általában igen kis méretű gödörbe helyezett szarvasmarhákat jobb vagy bal oldalukra, esetenként hátukra fektetik, a koponyát a gerincre, vagy az alá hátratekerik. Az állatok lábának helyzete is változatos: nyújtott, zsugorított (mind a négy vagy csak a két mellső/két hátsó), és a hátsó lábak békapózban felhúzott helyzete is előfordulhat. A tájolás változatos, rendszer nem állapítható meg benne. Egy telepen belül is különböző. A szarvasmarha-temetkezések közötti variánsok miatt feltételezhető, hogy minden módszer különböző társadalmi helyzet leképződése, amely más-más szimbolikus tartalommal telítődött.

113 A Balatonőszödön feltárt, önálló szarvasmarha-vázakat magába fogadó gödrökben levő további kisebb állat-részek arra utalnak, hogy az áldozatot rendszerint lakoma vagy túlvilági életre szánt étel-melléklet adása kísért. A késő rézkorban a korábbi, neolitikus bikakultusz továbbélése mellett a tehénáldozatok és a zsenge-áldozatok is előtérbe kerültek. Az archeozoológiai vizsgálat településünkön (összesen 72 marha-váz, 36 vázrész, 2 megsemmisült váz között) 20 hím (bika) és 14 nőstény (tehén) vázat/vázrészt tudott meghatározni. Nem csak az állat neme, hanem életkora is változatos. A vizsgálható egyedek (váz ill. vázrész) közül a kor szerinti megoszlás aránya: bika leggyakrabban juv./subad. korú (8), majd aduitus (6), subadultus /aduitus (4), és 1-1 infant, ill. maturus korú. A tehenek között leggyakoribb a subad./ad. korú (6), majd a juvenilis (3), és 1-1 subád., ad./mat., ad. ill. maturus korú. A meghatározhatatlan neműek közt leggyakoribb az aduitus (16 db, ezek többsége azonban csak néhány csont), infantilis (9), juvenilis (5), és 1-1 a subád., juv./subad., neo., és foetus. Az állattartó népek számára a nép boldogsága nyájai jólététől, a gazdagság a legelő minőségétől függ. A felhős égbolt, ami esőt küld a mezőkre barátságos, pozitív, természetes elem. A nomád ember az égi víz fiának, az eső fiának nevezi magát; a dús legelő megtalálása ösztönzi folytonos vándorlásra. Az állatállomány vándoroltatása általában éjjel folyik. Ezért a nomád népek az éjjeli sötét, és a nappali, felhős égbolt szerelmesei, ezekből az elemekből válnak mítoszaik szimpatikus témái, szimbólumai. Az éj elsőbbsége a nappallal szemben az éjszakát alapul vevő időszámításban is mutatkozik, valamint a hold járása szerint kialakított holdév-számításban. Az arab nyelvben a gasaka ige