Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

BETEKINTÉS A SOMOGY MEGYEI ÁLLAMI MEZŐGAZDASÁGI GÉPÜZEM 511 TÖRTÉNETÉBE (1948—1967) 42 I. típusú és 32 III. típusú termelőszövetkezetet kell szervezni úgy, hogy a családok száma 4200-al és a szántóterület 28000 kh-ral (16128 ha) növekedjen. Megtervezték az elérendő átlagterméseket, amelyeknek 15—20 %-kal kell meghaladniuk az egyéni termelőiekét. Meghatározták a tagosítás folytatását, egyes falvak termelőszövetkezeti községekké való fejlesztését (pl. Barcs, Darány, Iharosberény, Sávoly, Kötcse, Juta stb.). Rögzítették, hogy a gépállomások gépei az egyéni gazdaságokat megelőzve a termelőszövetkezetek munkáját végezzék el, fokozzák a gépi kapacitásokat, ahol lehet, a kalászosokat keresztsorosan, a kapásokat négyzetesen vessék el.

111 A terv végrehajtását jelentős számú káder kihelyezésével is biztosították. Pártmegbízatásként például 46 termelőszövetkezetbe küldtek ki új elnököt. A minden területet érintő következetes és szigorú számonkéréseknek köszönhetően, Somogy jelentősen túlteljesítette az 1955 évi tervet. 104 új termelőszövetkezet alakult, a szántóterület több mint duplájára nőtt [25709 kh-ról 55418 kh-ra, (14808 ha-ról 31920 ha-ra)]. Az év végi pártbizottsági ülésen az eredményeket Rákosinak is tulajdonították, aki: „Nagy lendületet adott munkánkhoz ... hozzászólása szinte szárnyakat adott a pártaktíváknak". (Rákosi egyébként az 1955. március 12-i megyei pártaktíván vett részt, ahol hangsúlyozta, hogy Somogyban nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a termelőszövetkezetek fejlesztése érdekében.

112 Úgy tűnik, a párt hamar elfelejtette az 1953-as ígéreteit. Az 1955. decemberi értékelésből az is kitűnik, hogy a vezetés továbbra sincs megelégedve a gépállomásokkal, mert úgymond: „... segítségük még mindig gyenge a termelőszövetkezetek felé".

113 Pedig azok élén több helyütt csere történt. 1954. januárjától a megyei gépállomási központba is új igazgató került. Igaz, ő addig is ott dolgozott, politikai osztályvezetőként. A termelőszövetkezetek számszerű növekedése azonban nem járt azok és a régiek megerősítésével. Ennek egyik fontos okára mutat rá a jegyzőkönyv: még mindig jelentős a tagságnak az a része, amely távoli csendes szemlélője a közös munkának. A tagság jelentős része nem dolgozik". Az 1956-os évre szóló tervek a termelőszövetkezetek számának növeléséről szólnak, s egyúttal a hozamok emeléséről is. A belpolitikai események azonban már az év közepétől megállítják a növekedést, majd drasztikusan csökkentik a szövetkezetek számát. A Somogy Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztályának kimutatása szerint ebben az időszakban a termelőszövetkezetek száma 308-ról 39-re, szántóterületük pedig 95434 kh (54970 ha)-ról 8201 kh-ra (4723 ha-ra) csökkent.

114 A KSH adatai szerint a két szélső érték 66059 ha és 9755 ha — amelyek az 1956, illetve 1957 év végi állapotot tükrözik.

115 Az 1956-os események alatt a gépállomásokat — a termelőszövetkezetekkel ellentétben — kevesebb anyagi kár érte, stabilabbak maradtak. Ennek okát a megyei központ vezetője a következőkben látta: „Az ellenforradalmi elemek visszaszorítását az által értük el elsősorban, hogy legfőbb hangadóikat eltávolítottuk a gépállomásokról (Tapsony, Tab, Nagyatád). A munkástanácsok vezetése mindinkább a kommunisták kezébe került, mindinkább növekedett a termelőmunka a gépállomásokon".

116 Az 1957. április 2-i végrehajtó bizottsági ülés nem hagyott kétséget afelől, hogy a gépállomás „továbbra is segítő, nevelő szerv legyen, a termelőszövetkezetek legszilárdabb támasza". Annak ellenére, hogy a gépállomások politikai szerepvállalása már 1953-ban egyszer kudarcba fulladt, az 1956-os eseményeket követően a politikai vezetés ismét megbízta őket ilyen feladatokkal. Tették ezt annak ellenére, hogy jogilag 1957. január elsejétől önálló gazdasági egységként — vállalatként működtek. A végrehajtó bizottság elnöke szerint: „A gépállomások töltsék be falun szerepüket, legyenek a munkásosztály előretolt bástyái, termelési és kulturális feladataikat a jövőben is lássák el. Segítsenek a nagyüzemi gazdálkodás kialakításában, elsősorban azzal, hogy a dolgozó parasztságot neveljék át, győzzék meg".

117 A gépállomásokkal kapcsolatos gazdasági és politikai elvárásokat is tükröző első ún. 3004-es kormányhatározat (amely a termelőszövetkezetek állami támogatását szabályozza), mintegy megerősíti az 1956 előtti irányvonalat. Az 1958-as év teljesítményét értékelő végrehajtó bizottsági ülés első ízben volt megelégedve a gépállomásokkal, mert csökkent az önköltség, javult a minőség és kevesebb a panasz. Ugyanakkor továbbra sem kielégítő a politikai munka hatékonysága elsősorban azért, mert a traktorosok politikai képzettsége igen alacsony pedig nekik kellene a nagyüzemi gazdálkodás szószólóinak lenniük".

118 A termelőszövetkezetek száma és szántóterülete 1957 őszétől 1958 őszéig lassan (9755 ha-ról 14614 ha-ra), majd ettől kezdve igen gyorsan emelkedik. 1959 első negyedévében 129 új termelőszövetkezet alakul, átlagterületük 1300 kh (749 ha), ami jelentősen nagyobb az eddigieknél.

119 Ez a dinamikus változás a politika figyelmét még inkább a termelőszövetkezetekre irányította. A gépállomások politikai szerepének súlyát — bár látszólag még jelentős marad, a termelőszövetkezetek gazdasági megerősödése módosítja. Ebben a tekintetben az 1959. április 13-i megyei párt-és tanácsi együttes ülés fordulópontot jelentett. Úgy tűnik, hogy a termelőszövetkezetek erőteljes növekedése meglepte a megyei vezetést. Nem véletlen, hogy az eddigi kudarcokból tanulva legfőbb teendőnek a termelőszövetkezetek megszilárdítását tartották, amelyet politikai kérdésként kezeltek. Az irányító szerveknek gondot okozott az a helyzet, hogy a megye községeinek mintegy fele már ter-