Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Király István Szabolcs: A Gépállomás (Betekintés a Somogy Megyei Állami Mezőgazdasági Gépüzem történetébe [1948–1967])

512 KIRÁLY ISTVÁN SZABOLCS melőszövetkezeti község, a másik fele még egyénileg gazdálkodott. A termelőszövetkezetek kitüntetett politikai támogatottsága több helyen konfliktusok forrása volt a helyi tanácsok és termelőszövetkezetek együttműködésében. Sok helyen a tanácselnök egyben a termelőszövetkezet elnöke is. A hirtelen megnövekedett termelőszövetkezetek nemcsak újszerű politikai kérdéseket vetettek fel, hanem előtérbe állították a szakmai követelményeket is. Míg az 1950-es évek elején a legfőbb kritérium a politikai megbízhatóság volt a termelőszövetkezetek vezetőivel szemben, most az egyre nagyobb területű gazdaságok már szakmailag is felkészült vezetőket kívántak. A megyei tanács 1959 elején 86 szakmai kádert csoportosított át a megnövekedett igények kielégítésére. Ezen kívül 106 mezőgazdasági felügyelőt és 30—35 agronómust is a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátottak.

1

20 Az egyre bővülő feladatokat a gépállomások az elöregedett, korszerűtlen gépeivel már nem voltak képesek ellátni. Jelentős beruházással — a traktorok száma 683 db-ról (1958) 1159 db-ra (1960) nőtt — azonban a fellépő feszültséget enyhíteni tudták. A politikai pártok programjainak elemzése során már megvizsgáltuk a gépállomások helyzetét az 1956-ot követő esztendőkben. A központi pártvezetés 1962. márciusában erősítette meg a gépállomások politikai státusát, gazdasági szerepét. Ez azonban a körülményeket ismerve, inkább azok megnyugtatását szolgálta, és főleg az addigi tevékenységük elismerését jelentette. Mint már említettük, ezt erősítette meg az MSZMP KB 1964. februári határozata, amely a gépállomások megszüntetéséről, illetve gépjavító állomásokká történő átalakításáról döntött. A politika erejét immár a teljesen kollektivizált mezőgazdaságra kellett összpontosítani. 4. Mezőgazdasági gépüzem 4.1. Erő- és munkagép állomány Az egykor magántulajdonban lévő traktorok, értékesebb munkagépek (cséplőgép, gépi daráló, gépi magtisztító) 1951 végéig kerültek állami tulajdonba. Ezek az ún. beutalt gépek az állami gazdaságokba, illetve a gépállomásokra kerültek. Somogy megyében 1950. novemberében még 160, ekével felszerelt magántraktor VOlt.121 A gépállomások megyei központja kimutatása szerint az 1948-as indulás óta eltelt egy évben, mintegy háromszorosára emelkedett a traktorok száma, a gépállomások számának növekedése miatt. Ezt a változást mutatja a 6. számú táblázat .Megjegyezzük, hogy ekkor még a vetőgépek döntő hányada fogatos, az ekék és a tárcsák traktorvontatásúak. Nem szerepel a táblázatban a nagyobb teljesítményű magtisztítókat meghajtó MIA motor, amellyel kisebb teljesítményű köves darálót is üzemeltettek. A nagyobb teljesítményűeket (kalapácsos daráló) traktorral, ritkán villamosmotorral hajtották meg.

1

22 1950-ben és 1951-ben a gépállomási hálózat tovább bővült. 1950 májusában 195 üzemképes, illetve javítandó traktort számoltak össze a 14 állomáson. Döntő többségét az ún. törzs-traktorok (186 db) alkották, csupán 9 volt ún. beutalt. (Ez utóbbiak abból a készletből valók, amelyeket a háború után, a nagybirtokokról, illetve 1948 után a középbirtokokról gyűjtöttek össze a földműves-szövetkezetekben. Mint ismeretes, 1951ben már magántulajdonban üzemeltetett traktort, cséplőgépet nem engedélyeztek, azt az államnak be kellett szolgáltatni.) Ebben a kimutatásban szereplő 84 db cséplőgépből 29 volt a földműves-szövetkezetektől átadott gép. 1950 végén a 20-ra bővült gépállomáson már 325 traktort találunk. Ezt egészíti ki a 23 vontató (gumikerekes traktor), és 6 tehergépkocsi, amely itt a szállítás gépesítésének kezdetét jelenti.

123 Az állomások száma 1951. nyarán 21-gyei éri el a maximumot. Ekkor az üzemképes és javítható traktorok száma 497-re emelkedik, amelyből 113 a beutalt. (7. számú táblázat). Ez utóbbiak jelentős növekedése az előző évihez viszonyítva azt jelenti, hogy a legfontosabb erő- és munkagépek állami monopóliumát komolyan gondolták. A szállítást biztosító vontatók száma több mint kétszeresére emelkedett. Mint ahogy azt később látni fogjuk, a szállítás gépesítését az igényeken kívül a többi gépi munkához viszonyított nagyobb nyereség motiválta. Ugyanekkor (1951. augusztus 30-án) készült az a kimutatás, amely részletezi a megye gépállomásainak erő- és munkagépeit és egyéb, az üzemeltetéshez szükséges eszközöket. A táblázatot tanulmányozva képet kaphatunk arról, hogy a korabeli gépállomások milyen mezőgazdasági munka elvégzésére voltak alkalmasak, s a gyakorlati tapasztalatok alapján azt is megbecsülhetjük, milyen kapacitással, illetve teljesítménnyel rendelkeztek. Mindez igen fontos a különféle tervek realitásának megítéléséhez, a tényadatok elfogadásához. Ezeket ugyanis e kor kutatójának gyakran kell fenntartásokkal számba venni, a forráskritika elengedhetetlen. A leltárba vett munkagépek döntő többsége még fogatos. Az aratógépek között 10 db marokrakó gépet is találunk, amelyek a legrégibb típusok. A cséplőgépek és a kazalozók többsége beszolgáltatott (beutalt) gép. A meghajtandó munkagépek számához képest igen alacsony a villanymotorok száma. Ez összefügg a falvak villamosításának elmaradottságával is. (8. számú táblázat). Értékes adatokat tartalmaz az 1951. évi őszi idényterv melléklete. A 9. számú táblázat az 1951. augusztus 20-a és december 1. közötti traktorállomány változását tartalmazza típusonként."^ Az 1951. december 1-jei traktorállomány döntő részét a hazai gyártású HSCS (Hofherr) traktorok alkották (79,6 %). Az állomány 21 típust képviselt, de ebből 4 gyártmány (HSCS R 20-22; HSCSR 30—35; HSCS G35; Fordson 20) az összes traktor 86,9 %-át képezte. Bár az összesítés a gépek évjáratát nem tartalmazza, jogosan feltételezzük (HONVÁRI 1985, LÉGMÁN—VAS