Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)

Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III

A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) 63 kon belül fölhalmozott földsánc meglétére enged következtetni. A sánchoz északról csatlakozik egy félkörívben futó, egyperiódusú, „bástyaszerű" árokszakasz, melynek a nagy sánchoz való pontos időbeni viszonya nem határozható meg. A „bástyától" keleti irányban egy kisebb méretű árok indul a sáncból, mely kb. 1—1,5 méter távolságban önállóan kanyarog az erődítés mellett, követve annak irányát. Ennek alapján a körárokhoz tartozott, de bizonytalan, hogy a nagy sánc melyik periódusával hozható összefüggésbe. A körárokrendszer a megmaradt mélységben, összes kibontott periódusával együtt kb. 2 méter széles, mélysége 1—1,5 méter között váltakozik. A sánc árkai a domb nyugati lejtőjén egyre sekélyebbek, köszönhetően a dombéi nagyobb mértékű kopásának. A megújított árkok tölcséresedő, lefelé fokozatosan szűkülő alakot mutatnak. A betöltések alapján kijelenthetjük, hogy az árkok alját víz nem mosta, valószínűleg egy bizonyos szintig vissza voltak temetve a bennük lévő konstrukció megtartása végett. Cölöpszerkezetet az árkok aljában nem figyeltünk meg, de az egykori gerenda vagy deszka helyének nyomait sikerült néhol megtalálnunk. Ezekbe az árok aljába fektetett gerendákba állították bele azokat a karókat vagy kisebb méretű cölöpöket, melyek a sáncárok védelmi funkciót betöltő szerkezetét alkothatták. Nyugat-Szlovákia, Ausztria és Németország területéről igen sok adatunk van a Lengyeli kultúra erődítéseinek meglétére, de e tekintetben hazánk sem szűkölködik. A különbség csak abban rejlik, hogy míg a nevezett országokban a lelőhelyek többségét legalább részben, de néha egészében is megkutatták, hazánkban a legtöbb esetben csak légifotózás eredményeként van tudomásunk létezésükről. A Dunántúlon, és főként a DélDunántúlon, több hasonló árokrendszer is ismert, s ezek közül néhánynak kisebb részleteit fel is tárták. Mind a külföldi, mind a hazai kutatás ismer körárokrendszereket a kultúra különböző időszakaiból, vagyis ez a jelenség a kultúra egészére jellemző volt. Nincs egyértelmű és meggyőző képünk arról, hogy a sáncot használó népesség az árokrendszeren belül vagy kívül élt-e, s hogy használták-e egyáltalán megtelepedésre a körárkok belsejét. Rétegtani megfigyelések hiányában az sem dönthető el egyértelműen, hogy az erődítésen belül lelt régészeti objektumok milyen viszonyban állnak magával a sáncrendszerrel, melyet ráadásul többször, akár 4 vagy 5 esetben is megújítottak (XXIV. t. 3—4.) Tény azonban, hogy mind a sánc, mind az azon belül található objektumok, a leletanyag alapján a Lengyeli kultúrához köthetők. A kultúra több száz évig tartó élete alapján azonban komoly időbeli különbségek lehetnek az egyes régészeti objektumok keletkezésében. Problematikus az is, hogy ezeknek a köralakú építményeknek mi lehetett a funkciója (pl.: védelem, kultikus rendeltetés). Tisztázatlan továbbá az is, hogy kik, mennyien, hogyan építhették, és meddig használhatták ezeket az építményeket. Mindezen kérdések megválaszolásában talán segíthetne az árkon kívüli területek teljes feltérképezése és ásatással történő megkutatása. (M7/128 +200—300 km, április 14. —június 21. között) Szólád—Bozót mellék Hajdú Ádám Dávid A mai 7-es úttól a balatonőszödi csomóponton keresztül Szóládig vezető új bekötőútnak a csomóponttól délkeletre eső szakaszán csak a szóládi berken átívelő töltés építésekor kezdték meg a nagyobb földmunkákat 2003. év második felében, két ütemben, az utat keresztező két gázvezeték miatt. Az érintett lelőhely a Szóládtól északra párszáz méterre emelkedő északnyugat-délkeleti irányú domboldal nyugati, berekre (Határ-kúti-Berki-rétre) néző oldalán található. Ennek déli, mélyebb részén az egyik gázvezeték kiváltásakor több objektumot tudtunk részben feltárni illetve megfigyelni. Nagyobb felületű feltárásra nyílott lehetőség a domboldal magasabb, bevágásra kerülő részén, itt azonban a másik gázvezeték miatt megkövetelt védősáv miatt a teljes feltárás befejezése 2004-re maradt. Az első helyszínen — a gázvezeték kiváltásakor — a földmunka során mintegy 3—4 m mélységben és 5 m szélességben bolygattak meg egy hozzávetőleg 60—70 m hosszúságú területet. Ezen a kis felületen 11 különböző objektumot tudtunk elkülöníteni egymástól az árok falában és részben az aljában. Közülük egy minden bizonnyal újkori beásás, egy kemence és a hozzá tartozó hamusgödör, a többi pedig nagyméretű tárolóverem lehetett. A leletanyag tanúsága szerint mindegyik régészeti jelenség a késő-bronzkori Urnamezős-kultúrához köthető. A lelőhely másik részén 4000 négyzetméternyi terület került feltárásra. Ennek nagy része a domboldalban volt, míg északnyugati része erőteljesen lejtett a mocsár felé. A gázvezeték a feltárt felületen keresztben húzódott, így nagy felületet kellett elhagynunk miatta. Már az ásatás első szakaszában, a humusz eltávolítása után, különböző tárolóvermek, árkok, cölöplyukak, félig földbemélyített házak, kemencék és szabad tűzhelyek foltjai jelentkeztek. A beásásokból előkerülő leletanyag alapján arra következtettünk, hogy a terület az őskor folyamán, a római hódítást közvetlenül megelőző és az azt követő századokban, valamint a népvándorlás korában is lakott volt. A területen legkorábban megtelepedő népcsoport a későbronzkori Urnamezős-kultúra népe volt. Az erre a korszakra keltezhető jelenségek főleg a megnyitott felület délnyugati és középső részén sűrűsödtek. Számos, ebbe a korszakba tartozó objektum bontása során megfigyelhető volt egy erőteljes hamus, faszenes betöltés, amely jellemző az urnamezős telepobjektumokra. Az előkerült leletanyag java kerámia, azon belül is jelentős a behúzott és turbántekercses peremű táltöredékek, a nagy méretű urnák és bütyökdíszes, füles fazekak, a hálónehezékek és a különböző orsógombok száma. A viseleti tárgyak között sok a bronzból készült tű. Az előkerült bronzkori telep minden bizonnyal kapcsolatba hozható a gázvezeték kiváltása során talált urnamezős régészeti jelenségekkel is. A méhkas alakú tárolóvermek egy része a korai vaskori Hallstatt kultúrába tartozik, a bennük talált grafítos és nagy hegyes bütykökkel ellátott edénytöredékek alapján.