Somogyi Múzeumok Közleményei 16. (2004)
Honti Szilvia – Belényesy Károly – Fábián Szilvia – Gallina Zsolt – Hajdú Ádám Dávid – Hansel Balázs – Horváth Tünde – Kiss Viktória – Koós István – Marton Tibor – Németh Péter Gergely – Oross Krisztián – Osztás Anett – Polgár Péter – P-Szeőke Judit – Serlegi Gábor – Siklósi Zsuzsanna – Sófalvi András – Virágos Gábor: A tervezett M7-es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (2002–2003) Előzetes jelentés III
A TERVEZETT M7-ES AUTÓPÁLYA SOMOGY MEGYEI SZAKASZÁNAK 53 MEGELŐZŐ RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA (2002—2003) hanem a szakma várakozásait is felülmúlta (XX. t. 3.). A felügyelet megkezdésének első napjától az utolsóig folyamatosan kerültek elő lelőhelyek. A felügyelet ellátása — vagyis a földmunkák végzése során ellátott lelőhely-felderítés — folyamatos volt. Ennek során összesen 25 helyszínen végeztünk régészeti munkát, 16 lelőhely került beazonosításra, majd feltárásra (egyes lelőhelyeken több szakaszban), melyek összterülete megközelítőleg 46 000 m 2 volt, 1250 objektummal. Egy ilyen volumenű munkának egyszerre voltak régészetiszakmai és régészeti-munkaszervezési tapasztalatai. A munka szervezése Az első és leginkább alapvető kihívás a mobilitás megoldása volt. Mivel a beruházás kivitelezése egyszerre több, egymástól távoli területen folyt, mind a felügyelet ellátása, mind az egy időben ugyancsak több, egymástól távol eső lelőhelyen való munkavégzés megszervezése csak a felügyelők és a feltárást végző csapatok megfelelő mozgékonyságának biztosításával volt lehetséges (XX. t. 4.). A szakmai hátteret jelentő régészeket, technikusokat és infrastruktúrát mindig a beruházó ütemezésének megfelelően kellett átcsoportosítani a folyamatosan változó számú és méretű lelőhelyek között. A szakmai munkát végzők létszáma a feladatok arányában folyamatosan változott 6 és 32 fő között. A leghosszabb feltárás 69 napig tartott, a legtöbb feltárás (szám szerint 5) egy hónapon belül júniusban folyt egy időben, míg a legtöbb dolgozó egyszerre július folyamán volt a terepen (napi átlagban 6 régész és 18 technikus (XX. t. 5.). 109 A kézi és gépi földmunkát külön cég biztosította, így velük is külön koordinációt igényelt a gyorsan változó helyzet megfelelő ütemű követése. A munka kivitelezése csak a két cég közötti jó kooperációnak volt köszönhető (XX. t. 6.). Az eredmények A feltárt területek tudományos feldolgozása természetesen még várat magára, ezért az ásatások rövid ismertetésén túl csupán a feltárások, illetve a felügyeleti munka során szerzett benyomásainkat, helyszíni tapasztalatainkat összegezhetjük. A feladat gyakorlatilag egy közel 20 km hosszú és átlagosan 80 méter széles régészeti szonda mélyítésének figyelemmel kísérése és dokumentálása volt. Az így kapott információk gyakorlatilag a földtörténeti rétegektől a legújabb korig terjedő időszak keresztmetszetét adták. Minthogy ez az óriási kutatószonda egy régészeti szempontból különösen izgalmas területen haladt át, egyedülálló — és a munkából adódóan megismételhetetlen — lehetőséget kínált az építés közben előkerülő régészeti jelenségek megfigyelésére, mintegy öszszekapcsolva a megelőző feltárások területeit. Az adódó lehetőségtől kétség kívül az eddig szerzett információk, illetve tapasztalatok megerősítését vártuk. Az eddig csak a terepbejárások és a kutatásra kijelölt területeken végzett megelőző feltárások alapján kialakuló kép azonban — a munka jellegéből adódóan — a településtörténet és a régészeti topográfia sajátos torzóját mutatta. Jelenlegi ismereteink alapján ugyanis biztosak lehetünk abban, hogy a Balaton déli partja olyan kultúrtáj, ahol a kiváló adottságoknak köszönhetően szinte minden, az emberi megtelepedésre alkalmas helyen régészeti jelenségekkel kell számolnunk, rendszerint akkor is, ha erre a felszínen semmi nem utal. A megtelepedés természetesen erősen kötődik a terület vízrajzához, amit itt a Balaton mentén húzódó mocsaras völgyek és a Balatonra többnyire merőlegesen futó kisebb patakok jelentenek. A mocsarakból kiemelkedő kisebb szigetek és a patakok mentén elterülő lankásabb domboldalak történetileg szinte folyamatosan lakottak voltak a neolitikum és a koraújkor között. A különböző korú objektumcsoportok és települési rétegek gyakorta több rétegben fedték egymást. A kutatás során világossá vált, hogy a korábban elvégzett előzetes felderítés során extrém körülmények (mocsár, nádas), vagy a kutatást akadályozó fedettség (szőlő, erdő) miatt „ismeretlen" területeken is lelőhelyek előkerülésével kell számolnunk. A munkát és az előzetes tervezést azonban sokkal jobban nehezítette a nyomvonalak tervváltozása. Új, vagy újólag megismert bekötőút szakaszokon (pl. Balatonőszöd—Szólád) több jelentős lelőhelyre bukkantunk, amelyek kutatását a megelőző feltárások keretében kellett volna elvégezni, de kivitelezésükre ilyen feltételekkel már (sem időben, sem pénzügyileg) nem volt lehetőség. Jól tudjuk, nincs olyan beruházási költségvetés, ami az összes régészeti érdekű terület teljes feltárását tartalmazná. Ennek ellenére az M7-es autópálya Balatonszárszó és Ordacsehi közötti szakaszának megelőző feltárása és az építés közbeni felügyelet, szakmailag az érdekérvényesítés szempontjából, az előkerült lelőhelyek, objektumok és leletanyag számát tekintve, a honi archeológiának egyik sikertörténete. A feltárások Az egyes mentő feltárások rövid leírása előtt még néhány általános érvényű megjegyzés szükséges. A munka jellegéből adódóan az összes ásatási helyszín előkerülését az építés során megkezdett földmunkák — a pálya nyomvonalának humuszolása, vagy a pálya illetve a műtárgyak építéséhez szükséges előzetes bevágások — során észleltük. Az egyes lelőhelyek leírása végén található számok pedig a pálya kilométerszelvényét (alacsonyabb szám esetén a bekötőutakét) jelzik. A nyomvonalon 2003-ban végzett leletmentések Balatonlelle—Csapás-dűlő Sófalvi András A településtől dél-délkeletre, a Csapás-dűlőben, a magaslatot természetesen kettéválasztó völgy keleti peremén, a 139 km mellett közvetlenül, az autópályás gépi földmunkák során egy szabályos észak-déli irányú árok foltja tűnt elő. A helyszínen szondázó ásatást folytattunk az árok korának és funkciójának meghatározása céljából. Az autópálya nyomvonalába eső árokszakasz foltját felmértük, az északi részen pedig 3 méter szélességben szondát nyitottunk. Az árok felső szintjén mintegy 5 méter széles, mélysége 1,8 méter, lefelé fokozatosan öszszeszűkült, alja kb. 1 méter széles lehetett (XXI. t. 1.).
